Peter Wan: A királlyá válás folyamata

2. rész: Mikor Isten bízik bennünk

Ma folytatjuk prédikációsorozatunkat. melynek címe: A királlyá válás folyamata. A múlt héten arról volt szó, hogy mi, keresztények, gyakran beszélünk Isten ígéreteiről. A figyelmünk, a fókuszunk mindig Isten ígéreteire irányul, s közben gyakran nem veszünk arról tudomást, hogy ez egy folyamat. Isten azonban nemcsak arra hívott el minket, hogy bízzunk az ígéreteiben, hanem hogy a folyamatban is bízzunk. Sokan közületek egy folyamat közepén vagytok. Arra szeretnélek bátorítani titeket, hogy bízzatok a folyamatban. Isten cselekszik valamit, Ő nem mondott le rólad, Isten elhívása még mindig ott van az életeden. A múlt héten egy Saul nevű királlyal foglalkoztunk, a következő hetekben (a mait is beleértve) Dávidról lesz szó. De Saullal kellett kezdenünk, mert a múlt héten kiderült, hogy Saul soha sem követte Istent igazán 100%-osan. Azt mondtuk, hogy ő majdnem-hűséges volt, 99,9%-osan volt hűséges. De ez a 0,1% hűtlenség Saulnak a királyi trónjába került.

Nem megyünk most bele a részletekbe, de Isten Szelleme eltávozott Saultól, és elkezdte keresni a következő királyt. Tehát Isten szólt egy Sámuel nevű prófétához, hogy menjen el egy Betlehem nevű városba, és ott keressen meg egy Isai nevű embert, és annak egyik fiát kenje fel királlyá. De azt nem elárulta el, ki lesz az. Néha Isten nem adja meg számunkra a teljes információt, de nem azért van ez, mert nem kedvel minket, hanem mert meg akar tanítani minket valamire. Sámuel el is ment abba a városba, és Isai összes fiát magához szólította. Eliábbal, a legidősebbel kezdte. Sámuel 1. levele 16. részének 6-7. versét olvasom:

"Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot -- a legidősebb fiút --, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az Úr felkentje, aki most itt van. De az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. -- Szegény fickó! -- Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van."

A mai prédikációnk címe: Mikor Isten bízik bennünk. Imádkozzunk!

Atyám, a következő 40-45-50 percet a Te kezedbe helyezzük, imádkozunk, hogy szólj hozzánk, és változtasd meg az életünket. Mert az életünknek szükséges megváltoznia, hogy el tudjuk hordozni mindazt, amit cselekedni akarsz. Jöjj, és tedd meg azt, amit Te tudsz a legjobban tenni! Készek vagyunk erre, Jézus nevében: Ámen!

Két évvel ezelőtt felfedeztem a Netflixet, és mostanra végre nekem is lett Netflixem. Nem mondom, hogy neked is legyen. Ha nincs, akkor sokkal sikeresebb leszel az életben nélküle, mert nem fogsz annyi időt elpazarolni, mint én. Ha nem lenne Netflixem, ez a gyülekezet már 10 ezer fős lenne. Mikor felmegyünk a Netflixre, elkezdjük görgetni a filmeket és tévéműsorokat. És tudjátok, hogy minden cím, minden film próbálja magára irányítani a figyelmünket, ezért próbálják a legmegfelelőbb képet betenni, hiszen az emberek a képekhez vonzódnak. Ezért van az is, hogy ehhez a prédikációmhoz is egy jól sikerült képet kerestek rólam, és azt tették ki a YouTube-ra, hogy később az emberek odagörgessenek, rákattintsanak, és megnézzék ezt a prédikációt. Elmondom, mi az, ami nem kelti fel a figyelmemet a Netflixen. Az olyan filmek vagy tévéműsorok, amik a 19. századi Angliában játszódnak. Például az Értelem és érzelem, a Kisasszonyok vagy a Downton Abbey számomra nem igazán vonzóak. Nagyon szeretek viszont olyan dokumentumfilmeket nézni, amik háborúval vagy üzleti élettel kapcsolatosak, és ezekre mindig felfigyelek. Ha találok valamit a 2. világháborúról, azt biztos, hogy megnézem. Rögtön felkelti az érdeklődésemet.

Hadd kérdezzem meg ma: szerintetek mi az, ami Isten figyelmét felkelti? Eliáb felkeltette Sámuel figyelmét. Mielőtt Sámuel bement Isai házába, Isten már elmondta neki, hogy az egyik fia lesz a király. És amikor meglátta Eliábot, ahogy jött be az ajtón, azt mondta magában: Ő lesz az! Eliáb jóképű és magas volt, mintha egy magazinból lépett volna ki. Ha az életét filmre vitték volna, minden alkalommal, amikor belépett a szobába, lassított felvételre váltottak volna, és minden lány, akire rákacsint, a szívéhez kapott volna. Tudjátok, miért vonta magára Eliáb Sámuel figyelmét? Mert magas volt és jóképű, akár csak az előző király, Saul. Mikor Eliáb belépett a szobába, Sámuel Sault látta egy másik ember formájában bejönni. A hölgyeknek lenne egy jó tanácsom: Ne mindig ugyanazzal a személlyel randevúzz! Tudom, hogy nem ugyanaz a nevük, de az előző se volt rád jó hatással, ezért ne ugyanazt a személyt keressed egy újabb néven! Mikor Eliáb bejött a szobába, Sámuel nem tanult a Saulnál elkövetett hibából. Azt mondta magában: Ez a fiú lesz az! Pont úgy néz ki, mint Saul. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát. James Bluntnak van egy dala, aminek az a címe, hogy Ugyanaz a hiba (Same Mistake). Van ebben egy tanulság. Van egy másik dala is a Szép vagy (You're beautiful) című. Ne ezt énekelgesd. Sámuel lehet, hogy ezt énekelte Eliábnak. Mindenesetre nem Eliáb volt az, akit Isten kiválasztott. Sőt, a hét fiú közül, akiket Isai behívott, Isten egyiket se választotta.

Ezért Sámuel megkérdezte: Van másik fiad is? Teljesen biztos vagyok benne, hogy Isten azt mondta, hogy az egyik fiad lesz az, de ez sem az, az sem az, amaz sem az. Van még más is? És Isai azt mondta: Ja, tényleg, van még egy. De hogy is hívják? Dávid. Ő kint van a juhokkal. Akkor hívd be, hívd be gyorsan. És mikor Dávid bejött, Sámuel meglátta, és Isten szólt hozzá: Ő az, ő a szívem szerint való ember! Ő az az ember, aki Izrael következő királya lesz. És nézzétek, mit tett Sámuel: "Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába. Saultól viszont eltávozott az Úr lelke, és rossz szellem kezdte gyötörni, amelyet az Úr küldött" (13-14. versek). Itt egy váltás történt. Isten Szelleme eltávozott Saultól. A legszomorúbb dolog, ami egy emberrel megtörténhet, mikor Isten Szelleme, az Ő jelenléte eltávozik tőle. Isten jelenléte eltávozott Saultól és Dávidra szállt az Ige szerint. Ez a váltás azt jelentette, hogy most már ő lett a történet főszereplője. Ha ezt megfilmesítenék, akkor Dávid nevét előre írnák a szereplők jegyzékében, hiszen most már ő a főszereplő.

Tehát van egy váltás a történetben, de figyeljétek, mi történik ez után. Ami eztán jön, az nem az, amire számítanánk. Mert Dávidot rögtön a felkenetése után a palotába vitetik, de nem azért, hogy királlyá koronázzák. Nézzétek, mi történik a 15. versben: "Akkor ezt mondták a szolgái Saulnak: Látod, Istennek egy rossz szelleme gyötör téged. De a mi urunknak csak szólnia kell, és szolgáid készek keresni egy embert, aki ért a lantpengetéshez. És ha majd Istennek a rossz szelleme megszáll, akkor pengetni fogja a lantot, és jobban leszel. Saul így felelt a szolgáknak: Keressetek hát egy olyan embert, aki jól tud lantot pengetni, és hozzátok hozzám! Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember -- hiszen Saulnak olyan fontos volt a külső--, és vele van az Úr. Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van!"

Számodra mi a nagyobb dicséret? Ha azt mondják rád, hogy szép a külsőd, vagy ha azt, hogy az Úr Veled van? Mi a célod az életben? Hogy kívülről minden szépnek tűnjön az életedben, vagy hogy Istennel jó ismeretségben legyél? Az, hogy arról ismerjenek, hogy rajtad van Isten jelenléte? "Ezért követeket küldött Saul Isaihoz ezzel az üzenettel: Küldd hozzám fiadat, Dávidot, aki a juhok mellett van! Isai pedig fogott egy szamarat, arra kenyeret, egy tömlő bort meg egy kecskegidát rakott, és elküldte fiával, Dáviddal Saulnak." Lehet, hogy most csak néztek rám, és azt gondoljátok, ez egy átlagos történet. De ez a történet egyáltalán nem átlagos! Ez egy nagyon furcsa történet. Képzeld csak magad Dávid helyébe. Az életedet arról szól, hogy juhokról viselsz gondot. Egész életedben ezt csináltad. Aztán egy nap, amikor szokás szerint kinn vagy a juhokkal, apád behívat, pedig sose szokott behívni. Sőt, tulajdonképpen el is felejtett. Micsoda csodálatos történet ez így apák napja alkalmából! Még ha nem vagyunk jó apák, a fiunk akkor is boldogul az életben, tehát ne aggódjatok! De ekkor behív téged egy próféta. Hát, próféták se szoktak járni a szülővárosodba, de most mégis eljön, és királlyá ken! És két verssel később küldenek a palotából egy követet, aki szintén nem szokott a szülővárosodba jönni, most mégis eljön. És ez a követ, aki nem szokott a házadba járni, most a házadba jön, és így szól: Elviszlek a palotába. Ha Dávid helyébe lennél, magadban felkiáltanál: Ó, Istenem! És a barátaid ezt mondanák: Dávid, ez az! Felkentek királynak, most pedig már visznek is a palotába! Mész a nagyvárosba. Hűha! Dávid, ne feledkezz meg rólunk, mikor király leszel! Vidd magaddal a földijeidet! Vigyél el minket is!

Csak az a bökkenő, hogy Dávidot nem azért vitték a palotába, hogy a trónra ültessék, hanem hogy a királyt szolgálja. Dávid most fogja megtanulni, mit jelent főszereplőnek lenni mellékszerepben. Tudom, hogy ez kicsit zavaros. Azt is tudom, hogy egy hollywoodi filmben nem így alakulnának a dolgok. Ha te vagy a főszereplő egy filmben, akkor nem lehet, hogy csöndben legyél a film legnagyobb részében. Nem lehet, hogy csak a forgatókönyv 67. oldalán mondjál valamilyen apró megjegyzést. Ha Tom Cruise vagy, főszerepre kérnek fel, és elolvasod a forgatókönyvet, de ott azt találod, hogy nem is szerepelsz a film elején, hanem akkor bukkansz fel, amikor a filmből már csak 40 perc van, biztos, hogy dühös leszel, nem? Mi is valahogy úgy szeretnénk, hogy az életünk úgy alakuljon, mint egy film. Isten megígér valamit, ez általában a film 20. percében történik, és 1 óra 45 perckor már tiéd lesz az állás, amit szerettél volna, és beléd szeret a lány, akit megkedveltél. Minden összeáll, minden megtörténik 1 óra 45 perc alatt. Ha egy hollywoodi film forgatókönyvét írnánk, biztos, hogy nem így írnánk meg, mint ahogy a Biblia írja Dávid történetét.

Isten Szelleme Dávidra szállt, most már ő a főszereplő, de mégis mellékszerepben, segítőként lesz ott. Nem így zajlanak a hollywoodi filmek, de Isten nem hollywoodi filmet forgat, hanem királlyá tesz! És volt egy folyamat, amin Dávidnak keresztül kellett menni. Isten ezt okkal tette. Mert Isten valamit kialakít Dávidban. Egy olyan tulajdonságot alakít ki, amit hűségnek hívunk. A történet kezd nagyon érdekessé válni. Miért vitték Dávidot a palotába? Azt írja a Biblia, hogy azért vitték a palotába, mert az egyik szolga elmondta, hogy ő jó zenész és jó harcos. Valószínűleg a kettő közül Dávid a harcolást jobban élvezte, mint a zenélést. Harcossá lenni nagyobb előléptetésnek tűnik, mint zenésszé lenni. Valahogy jobban hangzik, ha az van a névjegykártyánkra írva, hogy "Az Úr Seregének Parancsnoka" vagy "Izráel Seregének Vezére," mint ha az lenne ráírva, hogy "Lantos." Tudjuk, hogy Dávid harci kiképzést kapott. Ha elolvassátok Dávid történetét, láthatjátok, hogy Dávid igazán egy dologhoz értett: a hadakozáshoz. Írja is az egyik zsoltárjában, hogy az Úr tanítja hadakozni ujjaimat. De most a palotába nem azért vitetik, hogy hadakozásra használja az ujjait, hanem arra, hogy a lanton játsszon. És nem biztos, hogy ő ezt szerette volna, nem is erre vonatkozóan kapott ígéretet. Még csak nem is az a tevékenység volt ez, ami az ő legnagyobb erőssége volt. Hadd kérdezzek valamit: mikor ilyen dolog történik, mikor Isten olyan feladatot ad neked, amit mindenki lenéz, ami nem tűnik különlegesnek senki számára, mit teszel? Amikor Isten ad egy ígéretet, az egy problémát hoz magával. Minden ígéret, amit Isten kimond számunkra, problémát hoz az életünkbe. Az a gond, hogy ha már megkaptuk az ígéretet, akkor a jelenlegi helyzetünk valószínűleg nem fog tetszeni nekünk! Amikor tudjuk, mi a következő lépés, lehet, hogy azonnal azt akarjuk megvalósítani, és nem tetszik az, hogy most csak itt kell ülnünk. Mikor Isten egy nagyszerű házasság és család képét vetíti elénk, nem fog tetszeni nekünk az egyedülálló lét, és nem akarjuk ezt hűségesen kezelni. Ha nem tudsz hűséges lenni egyedülállóként, miből gondolod, hogy házasként hűséges leszel? Lehet, hogy Isten arra hív minket, hogy egy nap vállalkozók legyünk, és most nem tetszik, hogy valaki másnak kell dolgoznunk. Sokszor elégedetlenek vagyunk a jelenlegi körülményekkel, miután az ígéretet megkaptuk. De Isten arra hív minket, hogy legyünk hűségesek abban, ami jelentéktelennek tűnik.

Hűség a jelentéktelen dolgokban

Ha tudjuk, hogy az ujjaink a harcra vannak kiképezve, jelentéktelennek tűnik számunkra a lanton való zenélés. De azt kérdezem tőled: tudsz hűséges lenni abban, amit az emberek lenéznek? Tudsz hűségesnek lenni abban, amit te magad is jelentéktelennek találsz? Nem azt mondom, hogy fontosnak kell tartanod azt a dolgot, csak megkérdezlek, hogy tudsz-e abban is hűséges lenni. Mert hűségesnek kell lenned a kicsin, a jelentéktelen dolgokban. Miért fontos ez? Mert ahogy ezeket teszed, úgy fogsz tenni minden mást is! Ahogy a legkisebb dolgot teszed, úgy fogod tenni a nagy dolgokat is. Jézus azt mondta a Lukács 16:10-ben: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az." Sok évvel ezelőtt egy idős úriember megtanított nekem valamit. Azt mondta nekem: Peter, mindig ágyazz be reggel! Azt mondtam: Miért ágyazzak be? Az ágyamat nem látja senki! (Akkor még egyedülálló voltam.) Igen, tudom -- mondta. De ahogy a kicsi dolgokat teszed, úgy teszel majd minden mást is! Mikor reggel felkelsz, ágyazz be, és ezzel önmagad tudtára adod, hogy ez vagyok én, akkor is, ha nem nézi senki! Ha senki se látja az ágyamat, akkor is beágyazok. Hűséges vagy a jelentéktelen dolgokban? Hallgassátok meg az igeverset, amit korábban már egyszer felolvastam. Ezt olvassuk azzal kapcsolatban, amikor lantos fiút kerestek a király számára: "Ekkor megszólalt az egyik legény, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember, és vele van az Úr" (1 Sámuel 16:18). Hú, ez a szolga sokat tudott Dávidról. Biztos leskelődött utána az Instagramon. Tudta, hogy jól néz ki, tudta, hogy jó zenész, hiszen Dávid töltött fel olyan videót magáról, amiben lanton játszik. Tudta, hogy az Úr vele van, mert látta, hogy instagramos áhítatokat követ. Mindezeket tudta róla, de azt nem tudta, hogy Dávid király lesz. Az emberek tanúsíthatták, hogy ő mindenben kiválóságra törekszik. Tanúsíthatták, hogy az Úr vele van. Tanúsíthatták, hogy gondot visel az életére. De azt, hogy király lesz, senki se tudta azon a nyolc emberen kívül, akik aznap abban a szobában voltak. Dávid nem járt körbe, elmondva mindenkinek, hogy Isten mit mondott neki. Tudom, hogy ez furcsa a mai kultúra számára, ahol minden arról szól, hogy tudtára adjuk az embereknek, hogy Isten mire hívott el minket. Egyszer volt egy ismerősöm, aki a Facebookon XY apostol prófétának nevezte magát. A facebookos nevébe belerakta az apostoli és prófétai címet! Ha ez az elhívás megnyilvánul az életedben, nem neked kell ezt elmondani az embereknek.

Dávid nem járt körbe, hogy mindenkinek elmondja, ki ő. Nem járt körbe, hogy meggyőződjön arról, hogy mindenki látja és ismeri őt, mert őt nem ez érdekelte. Őrá nem ez tett nagy benyomást. Szerintem így zajlott ez a jelenet: mikor Sámuel felkente Dávidot, ahogy a Bibliában olvashatjuk, Dávid kinn volt a mezőn, és a juhokkal foglalkozott. Közben ünnepség zajlott, ahova őt meg se hívták, de végül valaki mégis kiszaladt hozzá, így kiáltva: Dávid! Az apád keres. Rendben -- mondta Dávid. Bement a házba, Sámuel felkente, olajat öntött a fejére, és így szólt: Ő az! Ez azért elég fura. Egy perccel ezelőtt még a juhokkal foglalkozol, aztán a következő pillanatban már csurog rólad az olaj, és valaki azt mondja rólad: Ő Izrael következő királya. Dávid pedig ott áll, csurog róla az olaj. Tudjátok, szerintem mi történt ez után? Miután az utolsó csepp olaj is lefolyt a földre, Dávid először Sámuelre, aztán az apjára nézett, és ezt mondta: Köszönöm! Most már visszamehetek a juhokhoz? Ezt azért gondolom, mert mikor a király később Dávidot kereste, a juhok mellett találta meg. Gyakran mikor ígéretet kapunk, szeretnénk kihagyni a folyamatot, és már nem leszünk hűségesek abban, ahova Isten helyezett minket, mert az jelentéktelennek tűnik. De Dávid nem ezt tette! Ő akkor is hűséges volt, mikor senki se tudta, ki ő! Hű volt akkor is, mikor nem látták.

Hűség, mikor nem látnak

Néha úgy határozzuk meg a fejlődés fogalmát, hogy akkor fejlődünk vagy haladunk, ha egyre több ember megismer minket. Azt a vágyat, hogy minél többen megismerjenek, büszkeségnek hívják. Ha viszont Isten ismer meg téged, az az igazi fejlődés vagy előmenetel! Mikor ismeretlenségben vagy, akkor nem azt kell megtanulnod, hogy hogyan törj ki végre ebből. Mikor ismeretlenségben vagy, azt kell megtanulnod, hogy engedd Istennek megtörni a büszkeséged. És nem akkor van jó előmeneteled, ha egyre több ember megismer, hanem ha Isten megismer, mert kapcsolatot építesz Ővele, hűséges vagy, és engeded Istennek, hogy megvizsgálja a szíved. Uram, vizsgáld meg szívem! Van-e bennem a hamisságnak bármilyen útja. Add tudtomra, Szent Szellem! Foglalkozz a szívemmel! A szemeim nemcsak az ígéreten vannak, hanem bízom a folyamatban is. Nem akarok olyan lenni mint Saul, aki csak ül, és közben elveszti a királyságot a hűtlensége miatt. Biztosítani akarom, hogy meglegyen bennem minden szükséges jellemvonás ahhoz, hogy megtarthassam Isten ígéretét. Tudom, hogy sokan sokszor azt tapasztaljátok, hogy senki se tudja, kik vagytok. Lehet, hogy már kétszer vagy háromszor is elő kellett volna, hogy léptessenek a munkahelyen. De azt kell mondanod ilyenkor: Én továbbra is a tőlem telhető legjobb munkát fogom végezni. Hiszen a fejlődés nem az, amikor előléptetnek, hanem amikor megtörik a büszkeségem. Tudom, hogy sokan vagytok itt apukák és anyukák, akik a gyermekeitekkel foglalkoztok, és senki se mond köszönetet nektek, a gyerekek nem hálásak nektek. Szerencsés esetben egyszer egy évben anyák vagy apák napján köszönetet mondanak. Még akkor is tudod, hogy csak azért készítette neked azt az apák napi képeslapot, mert az anyukája megkérte rá. De akkor is azt mondod, hogy nem baj, én akkor is szolgálni akarok hűségesen. Akkor is kitartóan nevelni fogom a gyermekemet a jóra, mert Isten erre hív engem. Akkor is ezt teszem, ha nem látja senki.

És nézzétek, mit mond az Ige az 1 Sámuel 16:21-23-ban: "Dávid megérkezett a királyhoz, -- most figyeljetek! -- és a szolgálatába állt. -- Nem azért ment a palotába, hogy király legyen, hanem hogy a királyt szolgálja. A szolgálatába állt. -- Saul hamarosan megszerette, és fegyverhordozójává fogadta. Isainak pedig ezt üzente: "Engedd meg, hogy Dávid az udvaromban maradjon, mert nagyon megkedveltem!" Amikor pedig az Isten által küldött gonosz szellem gyötörni kezdte Sault, Dávid vette a hárfáját, és játszott rajta a királynak. A gonosz szellem ilyenkor eltávozott, és Saul megkönnyebbült."

Dávid kiválóan játszott a lanton, kiváló munkát végzett a jelentéktelen dolgokban. Ő olyan volt, mint mikor elmegyünk egy jazz klubba, ahol valaki zongorázik, akinek a nevét se tudjuk, csak játszik a háttérben. Dávid is ezt tette, csak zenélt a háttérben, zenélt, zenélt és zenélt. És annyira jól csinálta, hogy azt mondta a király: Előléptetlek! Mi lesz az előléptetés? -- gondolhatta Dávid. Előléptetlek, hogy a fegyverhordozóm legyél! Ez olyan, mint mikor a légitársaságnál azt mondják, hogy jobb helyet biztosítunk az Ön számára. A folyosó mellett ülhet. Nem a business classra? Nem, csak a folyosó melletti ülésre. Így nem kell középen ülnie. Bizonyára ez elég kiábrándító lehetett Dávid számára, hiszen Isten a harcra edzette ujjait, most pedig valaki más fegyvereivel kellett foglalkoznia. Nem kapott saját fegyvert, hanem valaki más fegyvereit kellett hordoznia. Ezt úgy nevezem, hogy milyen közeli és mégis milyen távoli. A kísértés mindig akkor a legnagyobb, amikor a cél annyira közel van, és mégis annyira távol. A barátnődet nemsokára feleségül veszed, és már csak egy hónap van hátra az esküvőig, amikor... Na, ezt inkább hagyjuk! Olyan közel és mégis olyan távol! Pontosan ez a próba! Hiszen igen szerencsétlen esemény lenne, ha Sault a fegyvere cserben hagyná a csatában. Dávid viselt gondot Saul fegyvereire, és mi más lenne a királlyá válás leggyorsabb módja, mint az, hogy megölöd az előző királyt. Valaki odaadja a fegyvereit, és "véletlenül" valahogy eltöröd, de nem szólsz erről senkinek. Aztán Saul a csatában előrántja a kardját, és a pengéje egyszerűen a földre esik. Ez a gondolat lehet, hogy csak az én szívem sötétségéből jött most elő. Isten ekkor rábízott Dávidra valamit, ami valaki másé volt. Megnézte, hogy hűséges lesz-e azzal kapcsolatban, ami valaki másé. Tudsz hűséges lenni azzal, ami valaki másé? Talán egy napon saját vállalkozásod lesz, de amíg valaki másnak dolgozol, tudsz-e ebben hűséges lenni?

Isten meg kellett, hogy tanítsa nekem ezt. Néhány évvel ezelőtt annyira sok konferenciára hívtak Tajvan különböző részeire! Hét vagy nyolc évvel ezelőtt a Tajvanban zajló legnagyobb konferenciákra mentem el, de nem prédikálni, hanem az alkalmat vezetni vagy tolmácsolni. Mindenki ismert, a konferencia résztvevői mind azt mondták: Én ismerem ezt a tolmácsot. Vagy ezt: Ugye, most is te vezeted majd az alkalmat? Egyszer tolmácsoltam egy pásztornak, aki azért jött Tajvanba, hogy egy konferencián beszéljen. Nagyszerűen beszélt és nagyszerű ember volt. De ahogy tolmácsoltam neki, valami történt a szívemben. Kezdtem frusztrálttá válni. Mert mikor úgy gondolod, hogy Isten prédikálni hívott el téged, és megkapod a mikrofont, de nem mondhatod el, amit akarsz, csak azt, amit a másik ember mondani szeretne, az olyan, mintha tudnád, hogy Isten hadakozásra edzette az ujjaidat, de nincs saját fegyvered, hanem valaki másnak a fegyverét kell hordoznod. Tehát kezdtem frusztrálttá válni, és ilyeneket gondoltam: Ezt most miért így mondta? Itt olyan jól ki lehetett volna emelni egy gondolatot, és az a prédikációt más irányba vitte volna. Sokkal jobb lett volna itt ezt mondani. Valami rossz dolog történt bennem. Aztán a prédikáció közepén kigúnyolt engem. Persze csak viccből, de én olyan dühös lettem, hogy azt gondoltam, mi lenne, ha most csak egyszerűen eldobnám a mikrofont, és kimennék onnan. Arra gondoltam, így híres lennék Tajvan-szerte. A tajvani gyülekezetek ismernének engem. Hírhedt lennék. Nem annyira híres, inkább hírhedt lennék. És hogy még rosszabbá váljanak a dolgok, a kiszabott időt is átlépte, és ugye a tolmácsokat nem a ledolgozott percek után fizetik. És én csak mosolyogva tolmácsoltam tovább. Aztán Isten szólt hozzám: Peter, ha nem tudsz hű lenni egy másik személy szolgálatában, miért gondolod, hogy én önálló szolgálatot bízok rád? Tudsz hű lenni abban, ami valaki másé?

Hűség abban, ami másoké

Tudjátok, mennyire szeretek a tizedről és adakozásról prédikálni? Hiszen a tizedünk nem a miénk, hanem Istené. Tudjátok miért annyira fontos megtanulnunk hűnek lenni? Mert ha nem vagyunk hűségesek, akkor Isten nem tudja odaadni nekünk azt, amit szeretne. Dávid hűséges és türelmes volt. Olyan különleges ember ő. Mikor Saul elő akarta léptetni zenészből fegyverhordozóvá, kit kérdezett meg Saul? Megmondom, kit nem kérdezett meg. Dávidot nem kérdezte meg, csak Isait! Azt mondta: Olyan nagyszerű fiad van! Magamnál tartom még egy kicsit, és a fegyverhordozóm lesz. Jó lesz neked így? Nem megy vissza a juhokhoz, hanem itt tartom. Senki se kérdezte meg, hogy Dávid mit gondol erről. Dávid valószínűleg ezt gondolta -- az ő helyében te vagy én legalább is ezt gondoltuk volna --: És az nem számít, hogy én mit szeretnék? De Dávid nem tette fel ezt a kérdést. Nem kérdezte, hogy mi lesz a saját elképzeléseivel. Ő azzal volt elfoglalva, hogy azt a kérdést tegye fel, hogy ki lesz belőle. Néha váltanunk kell: többé nem azt kérdezni, mit akarunk, hanem hogy kivé leszünk. Dávid megértett valamit, amit sokan elmulasztunk: ha odaszenteled magad Istennek, odaszenteled magad a hűségre, és arra, hogy meglásd Isten ígéreteinek beteljesedését az életedben, valamit tenned kell. Az odaszánás, odaszentelés azt jelenti, hogy már nem a saját akaratod számít. Nem az számít már, mit akarsz, hanem hogy kivé akarsz válni. Ez a nagyszerű házasság titka, a siker titka és az egészséges élet titka is.

Talán sokan úgy jöttetek ma ide, hogy azt gondoltátok, hogy Dávid és Góliát küzdelméről lesz szó. Amikor Dávid királlyá válásáról beszélünk, általában azzal a történettel szoktuk kezdeni, mivel úgy gondoljuk, ez volt az, ami megragadta Izrael figyelmét. Valóban az ragadta meg Izrael figyelmét, mikor Dávid megölte Góliátot. De nem az óriás legyőzése ragadta meg Isten figyelmét! Isten figyelmét az ragadta meg, ahogy Dávid a palotában szolgált, és ahogy hűséges volt mindenben! A jövő héten Dávid és Góliát küzdelméről lesz szó, de szeretném, ha megértenétek valamit. Isten nem azért vitte Dávidot Góliát elé, mert Dávid hitt Istenben, hanem mert Isten hitt Dávidban. Mi történik akkor, ha Isten bízik benned? Mi történik akkor, ha Isten bízik benned a hűséged miatt? Ha hűséges vagy, mikor senki se tud róla, hűséges vagy a jelentéktelennek tűnő dolgokban, hűséges vagy azzal, ami valaki másé. Mi történik, mikor hűséges vagy?

Kérlek, álljatok fel mindnyájan! Isten elé megyünk a következő néhány percben. Isten munkálkodik rajtunk. Isten valami csodálatos dolgot végez a gyülekezetünkben. Ez a gyülekezet olyan ütemben növekszik, hogy az felülmúlja minden képzeletemet. De annyira fontos, hogy az ilyen kulcsfontosságú pillanatokban, hogy megemlékezzünk arról, hogy miért is adja nekünk Isten ezt a növekedést. Ez a gyülekezet növekszik, egyre több ember fog jönni, minden egyre jobb lesz, de ha nem vigyázunk, azt fogjuk gondolni, hogy bizonyos dolgok vonzzák ide hozzánk az embereket. De hadd mondjam el, Istenre nem ezek a dolgok tesznek nagy benyomást. Isten azt nézi, hogy kik vagyunk, hogy ki vagy te személy szerint, kik vagyunk mi, mint gyülekezet. És azt kérdezi: bízhatok bennetek? És én régen eldöntöttem már, hogy olyan személy szeretnék lenni, akiben Isten meg tud bízni. Olyan személy, akire Isten rá tudja bízni az Ő igazi kincsét. Most dicsérjük együtt az Urat. Az imádat alatt Isten szólni fog hozzád. Most én elhallgatok, és Isten fog szólni hozzátok.