Ps Jonathan Chow: Erősítsd meg magad az Úrban

(a világjárvány után)

Amikor 2019-ből 2020-ba léptünk át, ki gondolta volna, hogy miken megy majd keresztül a világ? A kínai újév alatt is még úgy hallottuk, hogy ez a járvány inkább csak Kínában terjed, nem igazán lesz hatással ránk. Sose gondoltuk volna, hogy ez a nyugati világot is ilyen érzékenyen érinti majd! Láttuk, hogyan zárták le Kínában bizonyos városokat, és azt gondoltuk: Ez Kína, ott szoktak ilyen lezárásokat csinálni. Az egész világ leállt, mintha az "állj!" gombot nyomtak volna meg egy videón. Arról szeretnék ma beszélni nektek, hogy valójában mi is történik, és mi milyen hozzáállással menjünk át ezeken.

Nagyon sok helyet újra megnyitnak. Olyan hálásak lehetünk Isten kegyelméért, hogy Tajvanban vagyunk. A tajvani kormányzat olyan fantasztikus munkát végzett, hogy azt kell mondanom, ez az Úrtól volt. Ez túl csodálatos ahhoz, hogy csak emberi legyen, Isten természetfeletti védelme volt ezen a földön. Minket is érintett, de nem olyan nagyon. Ezeket a dolgokat szeretném veletek együtt feldolgozni, és Isten Igéjét fogjuk felolvasni.

A mai prédikáció címe: Erősítsd meg magad az Úrban – a világjárvány után. Ha van nálatok Biblia, 1 Sámuel 30-nál nyissátok ki, ahonnan egy Dávidról szóló történetet fogunk felolvasni. Tudjuk, hogy Dávid a pusztában volt, és egy olyan részt fogunk felolvasni, amikor a legnagyobb mélységben volt. Néha a pusztát úgy képzeljük, hogy csak egy pillanatig tart, de sokszor egy hosszabb időszakká alakul, és mikor azt hisszük, ennél rosszabb már nem lehet, akkor még rosszabb lesz. Mielőtt felolvasnám azt a szakaszt, amiről ma szó lesz, szeretnék segíteni egy kicsit megérteni, hogy mi történt ez előtt a rész előtt.

Mint tudjátok, Dávidot egész fiatalon kente fel Sámuel próféta Izráel következő királyának. Sámuel próféta elment a házába, hogy felkenje a következő királyt, és kiderült, hogy Dávid lesz az. Így Sámuel felkente őt.

És egy nap kiment a csatatérre, de nem katonaként, hanem csak meglátogatta a testvéreit, és kenyeret vitt nekik, mivel ő még nem volt elég idős ahhoz, hogy a sereghez csatlakozzon. De elment a sereghez és meglátott egy filiszteus óriást, aki gúnyolta az egész izraeli sereget. Góliátnak hívták ezt az embert, aki az egész izraeli sereget kigúnyolta. Mindenki félt tőle, senki sem mert kiállni ellene. És aztán megjelent ott Dávid, aki nem is volt még elég idős ahhoz, hogy harcoljon, mégis azt mondta: ki ez az ember, hogy gyalázza a Mindenható Isten seregét? És legyőzte Góliátot egészen fiatalon, és hős lett belőle, az országban mindenki megismerte.

Úgy tűnik, az ígéret földjére tart, vagyis abba az elhívásba, amit Isten eltervezett számára. Feleségül vette a király lányát, és a legjobb barátja lett Saul király fiának, Jonatánnak. Úgy tűnik, minden működik, minden sínen van. Úgy érzi, közel van Isten tervének és elhívásának betöltéséhez. És egy nap alatt minden megváltozik.

Saul szívét elborítja a féltékenység, fenyegetőnek találja Dávid jelenlétét, és üldözni kezdte, és meg akarta ölni. Tehát Dávidnak el kellet menekülnie, hogy az életét mentse, és az 1 Sámuel 22-ben azt olvassuk, hogy Abdullám barlangjába ment, tulajdonképpen a pusztába ment, és elbújt Saul király elől, hogy meg ne ölje. És a Biblia azt mondja, nagyon érdekes módon, mikor kinn Abdullám barlangjában bujkált, jöttek hozzá emberek. A Biblia így ír ezekről az emberekről: Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember. Képzeld el, hogy ha lenne egy házi csoportod, ilyen emberekből, akik depressziósak, el vannak adósodva, és egyszerűen boldogtalanok, mindig panaszkodnak. Ilyen emberek mentek hozzá. Hányan? A Biblia szerint 400-an. Tehát most már nemcsak magát kellett, hogy megvédje, ott volt még ez a 400… nem is tudom, minek nevezzem őket.

De mindenesetre ők csatlakoztak hozzá, tehát most már rájuk is vigyáznia kellett.

Saul király olyan jó volt hozzá az elején. Végre volt egy szellemi atyja, egy mentora, aki gyerekként nem volt neki! A saját apja és bátyja elutasították, de Saul király befogadta. Aztán egy nap a saját szellemi atyja, szellemi vezetője is elutasította.

"Jelentették egyszer Dávidnak, hogy a filiszteusok megtámadták Keílát, és fosztogatják a szérűket.

Ekkor megkérdezte Dávid az Urat: Elmenjek, és megverjem-e a filiszteusokat? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Menj el, verd meg a filiszteusokat, és szabadítsd föl Keílát." (1 Sámuel 23:1-2) És Dávid elment, megmentette azt a várost, felszabadította a filiszteus megszállás alól. De Saul ezt meghallotta, összegyűjtötte a seregét, és kész volt lemenni, hogy Dávidot elfogja. Ezért Dávid az Úr elé ment, és azt mondta: Uram! Saul király a városba jön? Isten azt mondta: Igen, idejön. Aztán egy másik nagyon jó kérdést tett fel: A város lakói át fognak adni engem Saul király kezébe? Igen. Tehát Dávidnak megint menekülnie kellett. Tehát a szellemi atyja elutasította, és annak városnak a népe is, aki korábban fogságban volt, és akiket Dávid fáradsággal és veszélyekkel szembenézve megmentett, felszabadított, ellene fordult. Tehát az a nép is elutasította, akiket megmentett.

Teljesen ki volt merülve, és nagyon dühös volt. Azt mondta magában: Úgy látszik, sehogy se tudok elmenekülni Saul király elől. Inkább elmegyek Izraelből, és a filiszteusok között fogok lakni. El is ment, és ott lakott, és gyakorlatilag az egyik hadvezérnél dolgozott. Tehát ott volt velük, de nem Izraelt támadta, hanem különböző népeket, akik Izraellel is ellenséges viszonyban voltak. Közben a filiszteus király megint Izrael elleni csatára készült, ezért összegyűjtötték az egész sereget, köztük azt az osztagot is, ahol Dávid volt. És a vezére azt mondta: Dávid, Izrael ellen vonulunk, és szeretnénk, hogy velünk gyere, mert nagyon nagy segítségünkre voltál eddig is. Tehát Dávid és az ő hősei is felvonultak, és a filiszteus király azt mondta: Én megismerem ezt a fickót, ez Dávid! Mit keresnek itt ezek a héberek? És Dávid parancsnoka azt mondta: Ő nagyon jó hozzám, nagyon hűséges. Hadd harcoljon velünk! De a filiszteus király azt mondta: Nem! A harcban ellenünk fordulna. Nem jöhet. Figyeljetek! Az egy dolog, hogy elutasít a szellemi atyád, elutasít az a nép, akinek segítettél, az egy másik dolog, de ha még az ördög vagy az ellenség is elutasít, az aztán a teljes elutasítás!

Ez aztán az elvetettség szelleme, mikor még az ördög se akar szóba állni veled. Tehát Dávid kivonult, hogy majd harcolni fognak, de elutasították, így hazatértek a városukba. És most jutottunk el a mai történetünkhöz.

Az 1 Sámuel 30:1-től olvasom: "Mire Dávid harmadnapra Ciklágba érkezett embereivel, --- tehát három napba telt, hogy Ciklágba, a városába visszaérjen -- az amálékiak betörtek a Délvidékre meg Ciklágba, földúlták és fölperzselték Ciklágot. Fogságba vitték a benne levő asszonyokat. Nem öltek meg sem kicsinyt, sem nagyot, hanem elhajtották őket, és elmentek útjukra. Amikor Dávid embereivel együtt megérkezett a városba, látták, hogy az föl van perzselve, feleségeiket, fiaikat és leányaikat pedig fogságba vitték. Ekkor hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő nép, míg végre erejük sem volt a sírásra. Dávid két feleségét is fogságba vitték: a jezréeli Ahinóamot és Abigailt, a karmeli Nábál volt feleségét. Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól."

Amikor azt hiszed, ennél rosszabb már nem lehetne, még sokkal rosszabbra fordul a helyzet. Miután a filiszteusok elutasították őket, hazamentek, ami önmagában is három napba telt. És mikor hazaértek, azt látták, hogy gyakorlatilag az egész város leégett, és mindenki eltűnt, a feleségeik, a fiaik, a lányaik, a jószágaik, mindenük, amik csak volt. Minden és mindenki, ami a szívüknek kedves volt, eltűnt. És azt írja a Biblia, hogy hangos sírásra fakadtak, míg végre erejük sem volt a sírásra. Ezek háborús hősök voltak, de annyira összetört a szívük, hogy addig sírtak, míg már erejük se volt a síráshoz. És ezek a férfiak, akiket Dávid befogadott, pásztorolt, vezetett, táplált, képzett éveken át, még ők is Dávid ellen fordultak! Arról beszéltek, hogy megkövezik. És a Biblia azt írja: Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól. Egy másik fordítás úgy írja, hogy Dávid megerősítette magát az Úrban.

Nagyon tetszik az a megfogalmazás, hogy Dávid megerősítette magát az Úrban.

A COVID miatt kialakult helyzetben sokat beszélünk az elszigeteltségről. Minden leáll, még városokat is zárnak le, és alapvetően mindenki otthon marad. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi, tajvaniak, illetve az itt élők olyan áldottak vagyunk, hogy tudunk menni dolgozni, a gyerekek is járhatnak iskolába. És a nyolc hét alatt, amikor nem tudtunk összejönni, interneten közvetítettük az istentiszteleteket. Amerikai barátaimmal beszélgettem, és nekik még fogalmuk sincs, mikor fognak tudni összejönni normál istentiszteletet tartani. Talán szeptemberben, vagy év végén, de lehet, hogy csak jövő évben.

Nem tudom, hogy ti mit tapasztaltatok, de elmondom, hogy Dávid mit tapasztalt. Ő tudta, mi az elutasítás, olyan szinten, hogy a végén már senki sem állt mellé! Ő tudta, mit jelent elszigetelődve lenni, mikor elutasít a szellemi vezetőd, azok az emberek, akik megerősíthetnének, és az a nép, akiket megmentettél, akikre időt szántál, akikért elmentél, hogy megmentsd őket. És most mégis elutasítanak, készek lettek volna kiszolgáltatni, amint lehetőségük lett volna rá. Sőt, a filiszteusok is elutasították. Most pedig az úgynevezett hősei is elutasítják, olyan szinten, hogy a halálát kívánják. De csodálatos, ahogy a Biblia írja, hogy Dávid erőt talált az Úrban, az Ő Istenében, vagy úgy is mondhatjuk, hogy Dávid képes volt megerősíteni magát az Úrban.

Az a képesség, hogy megerősítsd magad, mikor már nem tudsz erőt meríteni a körülményekből vagy a téged körülvevő emberekből: ez a kulcs az életben az áttöréshez! Dávid erőt talált az Úrban. Tudjátok az a baj, hogy máshol keressük az erőt, nem az Úrban. A szokásainkban, azokban a dolgokban, amiben kényelmesen mozgunk, a barátainkban, a családunkban. Mikor Dávidnak nem volt kihez fordulnia és nem volt kiben bíznia, mikor magára maradt, mit tett? Istenre támaszkodott, Őbenne bízott, és erőt talált.

Mert az embereinek nem maradt ereje. Azt írja a Biblia, hogy addig sírtak, míg erejük se maradt, ezért Dávid ellen fordultak. Dávid nagyon elkeseredhetett volna, és Isten ellen fordulhatott volna. Sokszor ezt szoktuk csinálni, mikor olyan helyzetek és körülmények adódnak, amiket nem értünk.

Mikor úgy érezzük, hogy nem egy pillanatnyi pusztaságon hanem egy egész puszta időszakon megyünk keresztül, akkor felkiáltunk: Uram, mit csinálsz? Most szórakozol velem? Egyáltalán szeretsz még? De Dávid az Úrhoz ment, és azt írja a Biblia, hogy képes volt megerősíteni magát az Úrban, az Ő Istenében.

Te képes vagy arra, hogy csak és kizárólag Istenben keress és találj erőt? Mert egy olyan jövő felé tartunk, ahol azok a dolgok, amik eddig megbízhatónak tűntek, most már nem azok! Voltak, akik azt kérdezték, mikor térünk vissza, mikor jövünk újra rendszeresen össze. Elkezdtünk újra összejönni, de nincs hova visszatérni. Ez már nem a COVID előtti egyház lesz! Elkezdtük újra ezen a héten az istentiszteleti összejöveteleket, de a világ már nem ugyanaz! A Missziós osztály összejövetelén azt mondtam: Nagyon úgy tűnik, hogy ebben az évben nem fogtok tudni missziós csoportokat vinni sehova!

A jövő évben se tudjuk, mi lesz. Itt ez a nagy csapat, aki Kenyába készülne. Nem tudjuk, mikor mehetünk Kenyába, hiszen oltás még nincs. Nem tudom, mikor fogunk tudni utazni úgy, hogy utána ne kelljen karanténban lennünk. Mert azok az országok, ahova utazni szoktunk, nem mind tudnak jó színvonalú egészségügyi ellátást biztosítani. Tehát gyakorlatilag azt a kihívást intéztem hozzájuk, hogy a szokásainkon változtatni kell! Nem tudom, ez milyen lesz, de késznek kell lennünk rá! Honnan meríted az erődet? A múltból, ahogy régebben csináltuk a dolgokat, vagy magából az Istenből? Ha megtanulsz magából az Úrból erőt meríteni, akkor a jövőben is elboldogulsz, aggodalom, idegesség és félelem nélkül, mert tudod, hogy Ő maga megbízható!

Van egy pásztor barátom, aki Nashvilleben él, akinek egy éjszaka prófétai álma volt, ami számomra nagy segítség volt, ezért el szeretném mesélni nektek, mert segíteni fog ebben az időszakban eligazodni. Ebben a prófétai álomban azt látta, hogy autót vezet, megy valahova otthonról. És félúton borzasztó dugóba került, össze-vissza álltak az autók, és volt ott mentőautó, rendőrautó és tűzoltó is. És találgatta, hogy vajon mi folyik itt? És ott ragadt a dugóban, moccanni sem bírt. Felkiáltott, hogy: mi történik itt? De hallotta az Úr hangját, aki ezt mondta: Látod azt az az utcát ott? Fordulj be ott jobbra! Ő megtette, és talált ott egy autómosót, így gondolta, lemosatja az autóját. Mást úgyse tehet, ki tudja meddig lesz még ez a dugó.

Tehát odament, mosták az autóját, ő pedig benn ült az autóban. Látta, hogy mennyi koszt mosnak le róla, és csodálkozott: Azt hittem, az autóm majdnem tiszta. De nagyon sok kosz és mocsok jött le az autójáról, nagyon sok mindent mostak le róla, amiről fogalma se volt, hogy az autóján van. És mikor tiszta lett az autója, azt vette észre, hogy az autóját szerelik. Aztán egyszer csak azt érzékelte, hogy a gumit és kicserélik, új gumit raknak fel, egyensúlyba hozzák, és mindenféle munkákat végeznek rajta. Ő pedig így tűnődött: azt hittem, hogy csak lemossák az autót!

Mikor mindez elkészült, Isten azt mondta: gyere ki hátul, és menj arra, akkor elkerülheted ezt a nagy dugót. És ahogy kihajtott, rájött valamire: Ez nem ugyanaz az autó, amivel behajtottam, ez egy vadonatúj autó! Érzem, hogy fel van turbózva, mint valami versenyautó! Mi történik itt? És ahogy kihajtott, még mindig hallotta a háta mögött a zajokat, még mindig ott volt a torlódás, de ő előtte szabad volt az út. És Isten azt mondta: Most menj, és nyerd meg a versenyt! Miféle versenyt? – kérdezte. Az emberiségért folyó versenyt!

Nem tudom, érzitek-e a zavarodottságot, ami a COVID miatt jött el, hogy gyakorlatilag az egész világ leállt. Itt vagyunk ebben a rumliban, és úgy tűnik, senki se tudja, hogyan és mikor tudunk ebből kikeveredni. Tudjuk, hogy vége lesz, de nem tudjuk, mikor. Tudjuk, hogy lesz majd oltás, de nem tudjuk, mikor. Azt viszont ne felejtsétek el, hogy bár a COVID nem Istentől jött, de Isten képes felhasználni ezt a helyzetet azok javára, akik szeretik Őt. Meg kell értenünk, hogy Isten megtisztít minket ebben az időszakban, minden koszt és mocskot lemos rólunk. Olyan dolgokat, amikről fogalmad sem volt, hogy rajtad vannak, hogy benned vannak, hogy hatással voltak rád.

A múltban nem igazán dolgoztunk fel dolgokat. A múltban, nem igazán volt időnk lelassítani, a családra, a legfontosabb értékeinkre gondolni. Nagyon tetszett, hogy amikor kicserélték a gumit, azt egyensúlyba kellett állítani. Aki ért hozzá, tudja. És ha sokáig használod az autót, újra egyensúlyba kell állítani. Sokunk számára ez az időszak arra való, hogy újra egyensúlyba állítsuk a fontossági sorrendünket: mik azok, amik a legfontosabbak, és mik azok, amik sok figyelmet kaptak, de nem olyan fontosak. És végül mindnyájan fel leszünk turbózva!

Mert van egy verseny, aminek megnyerésére el vagyunk hívva, ez pedig az emberiség megmentése. Mielőtt abbahagytuk az összejöveteleket, én már akkor is éreztem, hogy egy hatalmas aratás lesz most itt az utolsó időkben, és annyira csodálatos lesz! Ahhoz, hogy ne maradj le erről az időszakról, meg kell tanulnod megerősíteni magadat az Úrban, és csak az Úrban. Képesnek kell lenned megerősíteni magad minden rossz hír ellenére, amit hallasz. Mindennek ellenére, ami zajlik, meg kell erősítened magad. Képesnek kell lenned arra, hogy ezt mondd: Uram, benned van az erőm! Csak benned bízhatok.

Azt láthatjuk itt az Igében, hogy mindenki megkeseredett, mindenki elvesztette a fókuszát, a reményét, de Dávid erőt talált, képes volt megerősíteni magát az Úrban, és ezt így tette: "Ezt mondta Dávid Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide az éfódot! És Ebjátár odavitte Dávidnak az éfódot. Dávid pedig megkérdezte az Urat: Üldözzem-e azt a rablócsapatot? Utolérem-e őket? Ő pedig így felelt neki: Üldözd, mert biztosan utoléred, és még kiszabadíthatod őket. Akkor elment Dávid hatszáz emberével együtt. Amikor a Beszór-patakhoz értek, egy részük megállt. Dávid folytatta az üldözést négyszáz emberrel, mert kétszáz ember megállt: ezek fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a Beszór-patakon."

Ez a csodálatos abban, hogy erőt merítünk az Úrból: képesek vagyunk megerősíteni magunkat az Úrban. Dávid ezt tette, és így szólt: Uram, mindent elvesztettünk. Üldözzük őket, utolérjük őket? És Isten azt mondta: Igen, üldözd, utolérheted, és visszaszerzed mindazt, amit elvettek tőletek. Pár pillanattal ezelőtt ez a 600 ember még a halálát kívánta. Valami hihetetlen dolog történt, mikor erőt merített az Úrból. Valami hihetetlen dolog tört elő a lelkéből és szelleméből, és ez hatással volt 600 elkeseredett emberre, akiknek nem volt erejük: látták, ahogy Dávid kijön az Úr jelenlétéből, és meglátták benne az Isten emberét! Olyan embert, akiből erőt meríthetnek. Szeretném azt a kihívást intézni hozzád, hogy legyél az az ember, akiben mások reményt találnak. Aki már nem tud hinni, találkozzon veled, és higgyen. Úgy gondolom, valami fantasztikus eredménye lesz ennek. Odajönnek hozzád az emberek és azt mondják: Nem tudom, mi ez, de valami olyan jó kisugárzása van ennek az embernek.

Nagyon tetszik ez az autóról szóló prófétikus álom. Mondhatjuk, hogy egy (közlekedési) eszközről beszél, az eszköz pedig arról szól, hogy hogyan csinálunk valamit, módszerekről és egyebekről. Azt szeretném mondani nektek, hogy nemcsak mi leszünk felturbózva, hanem az a módszer is, ahogy az összejöveteleket tartjuk! A média csoportunk is fel lesz turbózva. Nagyon sok estéjüket itt töltik, összeszerkesztik azokat az anyagokat, amiket néztek. Szinte már ide is költöztek. Hihetetlenül csodálatos csapat, de még ők is fel lesznek turbózva!

A nashvillei barátomnak volt egy másik álma is, ez is nagyon prófétikus. És ez az álom szerintem a világ újraindulásáról szól. Arról beszél, hogy ez a helyzet hogyan hatott az egész gazdaságra, és hogyan tudjuk megfordítani a dolgokat. Mert valakinek nem az egészségét érintette ez a helyzet, hanem a munkahelyét vagy a vállalkozását. Valahogy úgy, mint mikor Dávid azt tapasztalta, hogy elvesztette a javait, mindazt, ami kedves volt neki. Valaki az életét, valaki az egészségét, valaki a munkahelyét vagy a pénzét.

Ez a másik álom is egy autóról szól. Egy ember próbálja beindítani az autóját. Elfordítja a slusszkulcsot, de nem indul az autó, másodszor is megpróbálja, de akkor se indul. Megpróbálja harmadszor is. Ő pedig ott áll mellette, és azon tűnődik, hogy fog beindulni ez a motor. És akkor érezte maga mellett Isten jelenlétét, és megszólalt az Úr: Add ide azt a kulcsot! És az ember kiszállt, odaadta a kulcsot Istennek. És Isten azt mondta: Ezt a kulcsot úgy hívják, hogy függetlenség, és ez sose indítja be az autót. Ezzel sose leszel képes beindítani egy autót se. Aztán Isten elővett egy drága aranykulcsot, és azt mondta: Ez fogja beindítani az autót. Ezt a kulcsot alázatnak hívják.

Ha visszatérünk Dávid történetéhez, láthatjuk, hogy minden lépésnél Istent kereste, kivéve akkor, amikor az általa megmentett nép ellene fordult, és ő azt mondta: Ebből elég. Elmegyek a filiszteusok közé. Ez volt az a döntés, ahol nem kérdezte meg Istent, hanem egyedül döntött. De mikor erőt merített az Úrból, az Ő Istenéből, újra visszament Istenhez, és azt mondta: Uram! Üldözzem őket, utol fogom érni őket? Mindnyájan üldöznénk, hiszen elvesztettünk valamit, persze, hogy üldözni akarjuk őket.

De Istentől függetlenül akarjuk üldözni, vagy a Tőle való függésben, alázatban? És azt mondjuk: Uram, ezekben a hónapokban elvesztettem valamit. Akár az egészségedet, a pénzedet, a munkádat, bármit is vesztettél, próbálkozhatsz egyedül is az újraindulással. Vagy odamehetsz Istenhez: Uram! Látod, hogy küszködök, és fájdalmaim vannak, de nem akarok saját fejem után menni, nem akarok a Te akaratodtól függetlenedni. A Te terveid és céljaid szerint szeretnék élni, a szívemet a te szívedhez igazítom. Uram, üldözhetem őket? Isten pedig így válaszolt: üldözheted, és vissza fogod tudni szerezni mindazt, amit elvettek tőled!

Hiszem, hogy ez egy prófétai üzenet a gyülekezetünk számára. Bármit is vesztettél, bármit is tapasztaltál, képes leszel utolérni az elrablóját, de a megtérés kulcsa nélkül ez nem fog menni. De nem a szerint fog ez történni, ahogy mi szeretnénk vagy mi elképzeljük. Meg kell aláznunk magunkat. Egy igeszakasszal fogjuk befejezni, az 1 Péter 5:5-7-tel: "Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. -- Tehát ti, is, Isten gyermekei, ha büszkék, gőgösek vagytok, Isten ellenáll nektek. De ki szeretne ebben az időszakban isteni kegyelmet és jóakaratot? Én is szeretném Isten jóindulatát megkapni. -- Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."

Hogyan tudunk elboldogulni a jövőben aggodalom nélkül? Higgyétek el, nekem is lenne miért aggódni a jövőt illetően. "Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején." Ő fel fog magasztalni, fel fog emelni titeket, de nem úgy, ahogy szeretnétek. Mert úgy lehet felemelkedni, ha előbb megalázzuk magunkat. Mindnyájan most akarunk felemelkedni, mivel lesújtva érezzük magunkat a küzdelemeink közepette. De ehhez meg kell alázni magunkat. Vessük magunkat Isten hatalmas keze alá! És arról beszél itt, hogy hogyan fogsz felemelkedni. Nem fogsz felmászni, nem saját erőből fogsz felkapaszkodni, hanem ha aláveted magad Isten hatalmas kezének, akkor Ő ezt megteszi. Neked nem kell semmit tenni, ezt Ő végzi: felemel téged, megment.

Tehát nem a te erőfeszítésed által emelkedsz fel, és nem is a még nagyobb erőfeszítéseid által maradsz fenn. Akkora béke és nyugalom lesz az életedben, hiszen Ő az, aki emel, aki megment, aki utoléri az ellenségedet, te csak élvezed, hogy a kezein hordoz. Úgy érzem, ez Isten prófétai üzenete a gyülekezetünk számára. Szeretnélek arra bíztatni titeket, hogy legyen bennetek reménység, de maradjatok alázatban, és csodálatos dolgok fognak történni. Még többet szolgálhatunk, elérhetjük az elveszetteket. Nagy verseny az, amin részt kell vennünk, és amit meg kell nyernünk. És győzni fogunk! Szeretnélek bátorítani titeket. Tudom, hogy ez nem egy könnyű időszak, de meg vagy tisztítva és fel vagy turbózva.

Kinek voltak komoly küzdelmei ebben az időszakban? Akár anyagi téren, akár a munkátokkal kapcsolatban? Éltél át veszteséged? Keserűség van benned? Vagy egyszerűen elfogyott az erőd? Ha magadra ismersz, akkor szeretnék érted imádkozni érted. Az Isten Szelleme meg fog érinteni, és kiemel a kétségbeesés és fájdalom gödréből. Betölt reménnyel és hittel. Ha magadra ismersz, tedd a szívedre a kezed. Imádkozni fogok érted, és valami természetfeletti fog ma történni. Isten csodálatos módon megérinti a lelked és átváltoztatja a szíved. Engedd, hogy a Szent Szellem megérintsen!

Atyám, Jézus nevében jövök eléd, és mindnyájunkért imádkozom, akik itt vagyunk, főleg azokért, akiknek a szívükön van a kezük. Uram, ez nem volt könnyű időszak, veszteségeken, küzdelmeken, kétségbeesésen, sőt, fájdalmakon mentünk keresztül, és nem igazán értjük, miért. Nehezen tudjuk megérteni, hogy ha Te jó Atya vagy, akkor miért tapasztalunk ilyeneket, miért élünk át veszteségeket. Szent Szellem, jöjj!

A Szent Szellem eszembe juttatta, hogy el kell mondanom nektek valamit, amit Kris Vallotton pásztortól hallottam. Ha nem tudod összekötni a fájdalmadat az elhívásoddal és életcéloddal, akkor a fájdalmad értelmetlen, és meg fogsz rekedni abban a kétségbeesésben és reménytelenségben. De a fájdalmadat úgy tudod kezelni, hogy összekötöd azt Isten életedre vonatkozó céljaival. Dávid azt, hogy így elszigetelődött és ilyen elutasításban részesült, összekötötte Istennek az életével kapcsolatos céljával. Csodálatos és dicsőséges elhívásod van az Úrtól, tehát a küzdelmed és fájdalmad nem hiábavaló. Mindez visszájára fog fordulni, és végül áldást nyersz belőlük, mert megtanultad összekötni azokat Isten céljaival.

Atyám, imádkozom, hogy emlékeztesd a testvéreimet az ígéreteidre, a Tőled kapott álmaikra. Sokszor nem tudjuk, miért történik valami, de azt tudjuk, hogy mindnyájunkat egy dicsőséges jövő vár! Atyám, Jézus nevében megvalljuk, hogy amit elvesztettünk, azt visszaszerezzük. Az alázat kulcsával üldözzük az ellenséget, utolérjük, és mindent visszaszerzünk, amit elvettek tőlünk. És ezt megvalljuk minden egyes testvérem felett. Köszönjük, Uram, Téged dicsérünk. Jézus nevében imádkozunk, ámen, ámen és ámen!