Ps Jonathan Chow: Átkelés a pusztán

A pusztán való átkelésről szeretnék beszélni nektek. Az Ószövetségben amikor Isten kivezette Izráel népét Egyiptomból, a célállomás, ahova tartottak az Ígéret Földje volt. De ahhoz, hogy eljussanak az Ígéret Földjére, át kellett kelniük a pusztán. És ez nemcsak a zsidó történelem része, hanem az életünket is jelképezi. Ahhoz, hogy az ígéret földjére jussunk, mindig át kell mennünk a pusztaságon. Tehát ma a pusztáról szeretnék beszélni nektek, és ez az igerész, ami az Újszövetség Római leveléből való, segít megértenünk az összefüggést az Ígéret Földje és a pusztaság között. Róma 8:28-30:

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. – Hányan vagytok elhívva? Ketten. Nagyszerű! -- Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette."

Imádkozzunk! Atyám, Jézus nevében jövünk Eléd, a Te kezedbe emeljük fel ezt a mai istentiszteletet. Úgy éhezzük, a Te Igédet. Szent Szellem, kérlek, mozdulj közöttünk. Kérjük a bölcsességnek és kijelentésnek szellemét, hogy igazán megismerjünk Téged, Jézus. Jézus nevében imádkozunk. Ámen!

Hányan tudjátok, hogy el vagyunk hívva? Elhívást kaptunk az életünkre, mikor megtértünk. Elhívásunk és küldetésünk van. Én azt vettem észre, hogy a legtöbb keresztény összezavarodik vagy megreked egy ponton, nem érti, mi az elhívás és a küldetés közti különbség. Ezek végül is szinonimák, rokonértelműek, sokszor felcserélhető ez a két szó. De ma szeretném tisztázni ezeket a fogalmakat, hogy megértsétek, hogy bár el vagyunk hívva, az ígéret földjére tartunk, mégis ott van út közben a puszta.

Most egy kicsit gondolkodjunk együtt. Hányan szeretnétek megismerni a küldetéseteket? Az istentisztelet végéig elárulom, mi a küldetésetek. Sőt már most is elárulhatom. Ahogy most felolvastunk a Róma 8-ból, Pál azt írja: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, -- Mondjátok, hogy minden! -- azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, -- mondjátok, hogy elrendelte! Mire? -- hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez."

Figyeljetek, ez a küldetésetek, ha készek vagytok ezt el is fogadni. Az a küldetésetek, hogy átváltozzatok az Ő Fiának képére. Tehát mi a küldetésetek? Az, hogy még jobban hasonlítsatok Jézusra! Úgy látom, nem olyan izgalmasnak találjátok ezt. Olyanokra számítottatok, hogy te leszel a következő elnök, vagy olyan leszel, mint valamelyik rock sztár. Én meg azt mondom nektek, hogy a küldetésetek az, hogy jobban hasonlítsatok Jézusra. Hasonlókká legyetek Fia képéhez. Ez a mi alapvető küldetésünk.

Akkor most beszéljünk az elhívásról, mivel hajlamosak vagyunk ezeket összekeverni. Az elhívás az, ahova elviszed Jézusnak ezt a képét, és ott világosság és só vagy ezen a földön. Az a terület, ahova Isten elhívott, hogy meghódítsd. Pontosan az a terület, amit Isten neked adott, és amire érzed, hogy hatással tudsz lenni.

Figyeljetek! Ha a végső küldetésünk az Ő Fiának képéhez hasonlóvá válni, és a célunk az ígéret földjére jutni, akkor miért szükséges átmennünk a pusztán? Mi így gondolkodunk: minél hamarabb az ígéret földjére akarok jutni. Kijöttem Egyiptomból, majd a Vörös-tenger is elég nagy akadály volt, őszintén reméltem, hogy a túlparton nem a pusztaság vár, hanem az ígéret földje.

Mi haszna lenne annak, ha eljutnánk az ígéret földjére, de nem változnánk át az Ő Fiának hasonlatosságára? Ha nem hasonlítasz Jézusra, lehet, hogy tévelyegsz, de Isten a győzelemre hív. Képes vagy kiűzni az ellenséget? Vagy ő űz ki téged? Tehát nemcsak arról van szó, hogy el kell jutnunk az ígéret földjére, hanem arról, hogy Isten a pusztát használja arra, hogy kiképezzen és tanítson arra, hogy meg is tartsuk azt a földet, aminek a meghódítására elhívott. Értitek? Sokszor úgy gondolkodunk: hova szól az elhívásom? El kell jutnom valahova.

Igen, igaz, hogy el kell jutnod valahova, de az még fontosabb, hogy mikor eljutsz valahova, hasonlítasz-e az Ő Fiára. Képes vagy hatással lenni a körülötted élő emberekre? Képes vagy lehozni az Ő Királyságát, és megismertetni vele a körülötted élőkkel. Vagy csupán a körülötted lévő körülmények áldozata vagy, mint bárki más. Ez az, amiről ma beszélni fogunk, és Jézus példáját fogom használni, és Máté evangéliumában meg fogjuk nézni, hogy Jézus hogyan kezelte a pusztát. Hogyan kezelte azt, mikor puszta időszakokkal szembesült.

A Máté 14-hez lapozzunk. Mivel nincs annyi időnk, nem fogunk minden verset végignézni, csak címszavakban mondom el, mi történik a Máté 14-ben, hogy követhessétek, mi is történik. A Máté 14-ben Heródes király Keresztelő Jánost bebörtönözte és lefejeztette. Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és szolgált feléjük. Miután szolgált feléjük, a tanítványok hajóra szálltak, Ő pedig felment egyedül egy hegyre imádkozni.

Tehát mi történik itt? Meg kell értenünk, ki volt Keresztelő János. Jézus közeli rokona, az előhírnök, akinek el kellett jönni, hogy előkészítse az utat Jézus számára. Valójában ő volt, aki bemerítette Jézust a Jordán folyóba, és ezzel indult Jézus egész szolgálata. Elkezdte az evangéliumot hirdetni, megtérésre szólított fel, Jézus pedig utána ment az Isten Királyságának evangéliumával. Sokszor, mikor az evangéliumot olvassuk, ilyen történetekkel találkozunk, és azt gondoljuk: tehát Keresztelő János mártírhalált halt, lefejezték, és eljutott ez a hír Jézushoz, aki éppen a maga munkáját végezte.

Meg kell értenünk, hogy Jézusnak voltak érzelmei. Olyan volt, mint te vagy én. Azt írja a Biblia, hogy meg lett kísértve, de nem követett el bűnt. Ez azt jelenti, hogy átélt veszteségeket, csalódást, árulást, kritikát, vádakat, úgy, mint te vagy én. Mégis minden körülmény között, minden alkalommal jól döntött, és nem sértődött meg. Mindig meghozta azt a jó döntést, hogy megbocsát. Nem mintha nem tudott volna rossz döntést hozni. Fontos megértenetek, hogy a jellem döntésekből alakul ki.

Azért kell átmennünk a pusztán, mert az megtanít minket, mire? Arra, hogy jobban hasonlítsunk Jézusra! Tehát az történt, hogy az unokatestvérét lefejezték. Gondolhatjátok, mi minden futhatott át Jézus agyán. Eljutott hozzá a hír, és biztos vagyok benne, hogy összetörte a szívét. Szomorú volt, fájt a szíve, de vajon mit tett? Amikor valami negatív dolog történik az életünkben, hajlamosak vagyunk elfoglalni magunkat valamivel, hogy a fájdalom csillapodjon. De Jézus a fontossági sorrendje szerint döntött, és azt mondta: most félre kell tennem mindent, ami elvonná a figyelmemet, és (mint a fényképezőgépen szoktuk) finomhangolnom kell a fókuszomat. Időt kell töltenem kettesben az Atyával.

Tehát hadd mondjam el mi számodra a pusztaság. Az a 4 dolog, amit említettem: a veszteség, a csalódás, az árulás, és a kritika és vád. Te meg én nem szeretjük egyiket sem, mégis, ezek megtörténnek az életben. Értitek, miről beszélek? Tehát először a pusztán kell átmenned, mielőtt az ígéret földjére jutsz. Ilyenek előfordulnak, mivel a világ egy bukott hely. Ha nem is keresed ezeket, megtalálnak. Hányan vágynak arra, hogy elárulják őket? Mégis ránk talál az árulás. Hányan vágytok a veszteségekre vagy csalódásokra? Ezek egyszerűen csak megtörténnek, az élet velejárói. De ezekben az időszakokban meg kell tanulnunk eligazodni az élet csalódásai, veszteségei közepette, vagy amikor elárulnak minket.

Mert pontosan ez az a hely, ahol Isten munkálkodni kezd az életedben. Olvastuk a Róma 8-ban, hogy Isten képes felhasználni minden dolgot az életünkben, ezt meg kell értenünk. Ez nem azt jelenti, hogy minden Istentől jön. A veszteségek, a csalódások, a kritika, a vádak, az árulás nem Istentől erednek, hanem ezek az élet részei. De Ő mindezeket úgy össze tudja dolgozni, hogy az életed áldást nyerjen. Szeretném azt a kihívást intézni hozzátok, hogy úgy gondolkodjatok, hogy az ígéret földje mindig ott van a pusztán túl. Isten nem akarja, hogy ott rekedjünk a pusztában, de ahogy megtanulunk eligazodni a pusztában, a jellemed kifejlődik, növekszel, és elváltozol az Ő Fiának képére és hasonlatosságára.

Mint a vitorlás hajókat széllel szemben is hajthatjuk, ha megtanuljuk megfelelő irányba állítani. És elmondhatom nektek, hogy a legnagyobb álmaink a szembeszél irányában vannak. Ahogy jöttünk Kaliforniából San Franciscóban repülőre szálltunk, ami hazahozott minket Tajpejbe. Mikor Tajpejből San Franciscóba mentünk, a szél mentén haladtunk, kicsit több, mint 10 óra alatt értünk oda. De visszafelé szembeszélben jöttünk, ezért majdnem 14 órába telt! 3 vagy 4 órával tovább tartott, hogy a szembeszélben visszaérjünk. Ez azt jelenti, hogy két filmmel többet néztem. De meg kell értenünk, hogy ha velünk szembe is fúj a szél, mégis tudunk előrehaladni!

És valami hihetetlenül csodálatos dolog történik. Az egyik dolgozónk elmondta az alkalmak között, hogy ő régen pilóta volt, és amikor a gép felszáll, egyedül csak széllel szemben tud megfelelően a levegőbe emelkedni. Tehát miről is beszélek? Azért van az, hogy a legnagyobb álmaink a szembeszél irányában vannak, mert az az erő, ami odavisz minket, az meg is tart minket az érkezés után.

Halljátok? Mindnyájan jobban szeretnénk úgy eljutni az ígéret földjére, hogy a széllel azonos irányba haladunk, a szél segítségünkre van, és egyszerűen csak belebotlunk az ígéret földjébe. De ugye tudjátok, ha csak úgy belebotlunk, akkor könnyen ki is keveredünk onnan? Ha csak úgy belebotlunk, akkor az éretlenségünk miatt el is fogunk kerülni az ígéret földjéről. Erre tökéletes példák Saul és Dávid királyok. Saul úgy lett király, a szél végig segítette. Nem kellett várakoznia, miután felkenték, nagyon hamar az egész ország király lett. Az emberek szerették, rajongtak érte. Királyi jellemmel kellett volna rendelkeznie, de sose volt alkalma keresztülmenni azon a folyamaton, hogy ebbe belenőhetett volna. Bár királyként neki kellett volna vezetnie a népet, annyira félt az emberek véleményétől, hogy engedte, hogy a nép vezesse a döntéseiben.

Másfelől ott van Dávid király. Hányan gondoljátok úgy, hogy nemcsak egy sima szembeszél, amivel meg kellett küzdenie? Inkább egy tájfunhoz lehetne hasonlítani. Onnantól kezdve, hogy Sámuel megjelent a házában, az élete zuhanórepülésbe kezdett. Kemény volt. Mivel szembesült? Veszteségekkel. Mivel szembesült? Csalódásokkal. Mivel szembesült? Kritikával és vádakkal. Mivel szembesült? Árulással. Mégis megtanult eligazodni ebben a pusztaságban. Ő is megtanulta Jézushoz hasonlóan, hogy beállítsa a fókuszát. Felkiáltott az Úrhoz, miközben menekült. És ekkor kezdenek csodák történni az életében. Ekkor kezd éretté válni az Úrral való kapcsolata.

És mi történt itt az újszövetségi történetünkben? Keresztelő János meghalt, Jézus nagy veszteséget élt át. El tudta volna foglalni magát mindenféle szolgálattal, mindenféle szükségek voltak, de tudta, hogy neki most kettesben kell lennie az Atyával. Tehát miután elbocsátotta a sokaságot és a tanítványokat is, felment a hegyre imádkozni.

Szeretnék neked javasolni valamit. Mikor pusztán mész át, mikor veszteséget, csalódást élsz át, légy kettesben Istennel! Tölts időt kettesben Ővele, és öntsd ki a szíved, kiálts fel Hozzá: Uram, nem értem, ez miért történik, vagy éppen miért nem történik. Ugye tudjátok, hogy a pusztában sok a kérdőjel? Sok a "miért," választ és magyarázatot várunk Istentől. Ezen a helyen kezded el kiönteni a szíved Isten előtt, és azt mondod: Uram, ebből semmit se értek, de azt tudom, hogy Te jó Atya vagy! Tudom, hogy még mindig bízhatok Benned. Nincs szükségem arra, hogy mindent tudjak, de azt tudom, hogy Te jó Atya vagy. És azon a helyen jutunk el a veszteségérzettől addig, hogy a feltámadás erejével újra összekötjük magunkat. A csalódás érzésétől eljutunk ahhoz, hogy újra kapcsolódunk az elhívásunkhoz és életcélunkhoz. Mert meg kell értenünk az Atya természetét. Ő valóban jó Atya, akinek az van a szívében, hogy megáldjon téged hatalmasabb módon, mint el tudnánk képzelni. Az van a szívünkben, hogy élvezzük, amit kapunk.

És amikor veszteséggel szembesülünk, és nem tudunk bízni Benne a veszteség idején, akkor nem tudja ránk bízni mindazt a nyereséget, áldást, bővölködést, amit adni akar. Ha nem tudok bízni benne a csalódásommal kapcsolatban, nem tudja rám bízni az álmok beteljesedését, amit nekem készít. Ha nem tudok bízni benne, mikor elárulnak, akkor nem tudja rámbízni azt a sok barátot és családtagot Isten Királyságában, a szövetségi kapcsolatokat, amiket számomra elkészített. Ha kritizálnak, vádolnak, nehéz ezek közt ünnepelni önmagam. Pedig a Biblia azt írja, hogy Isten azt akarja, hogy a föld az ő népét ünnepelje.

Ő jó és hűséges szolgáknak nevez minket, ezért szeretne megdicsérni, de ha nem tudsz bízni benne, mikor kritizálnak, hogyan bízhatná rád Isten az Ő jóakaratát, az Ő dicséretét? És valamit kezdesz megérteni. Van valami különleges a pusztában. Mert a pusztában valami olyat adhatsz, amit az örökkévalóságban már nem. Valamit adhatsz a körülményeid ellenére: a dicséretnek áldozatát! Azért áldozat, mert fáj, mert nincs értelme, mert talán kedved sincs hozzá, de mégis felkiáltasz: Uram, hálát adok! Nem tudom, ez miért történik, vagy miért nem történik meg, de hálát adok, mert Te jó Atya vagy! Ilyenkor olyat tudsz adni Neki, amit az örökkévalóságban már nem, mert nem lesz veszteség, nem lesz csalódás, nem lesz árulás, nem lesz kritika vagy vád, mikor a mennybe mész.

És valami hihetetlenül kedves dolog történik, amikor így áldozol. Azért mondom ezt nektek, mert sokszor a pusztán átmenve úgy érezzük, hogy az ígéret földje aaaaannyira messze van! József is így érezte mikor bebörtönözték, elfelejtették. Úgy érezte, annyira messze van a gyerekkori álmától, hogy egy napon vezető és kormányzó lesz. Mert ott maradt a börtönben, és úgy tűnt, mindenki elfelejtette. Volt valami, amit nem tudott. Néha olyan távolinak érezzük az ígéret földjét, a küldetésünk beteljesülését, mégis ilyenkor vagyunk hozzá legközelebb, mert a mindenkori küldetésünk: még jobban hasonlítani Jézusra! Mikor úgy tűnik, semmi értelme semminek, akkor kezdesz Jézusra hasonlítani. Mikor csak kudarcokat, akadályokat, visszaesést látsz, akkor kezdesz Jézusra hasonlítani. Ki ért egyet azzal, hogy az Úrnak nem okoz nehézséget, bevinni minket az ígéret földjére? Nem ez a nehéz. József egész Egyiptom kormányzójává lett egyetlen nap alatt! De az, hogy egy adott napon sikeressé váljunk, több éves felkészülés eredménye. Mert ha bevinnélek most téged abba az egyiptomi palotába, vajon képes lennél-e úgy kormányozni mint József? Meglenne ahhoz a jellemed, hogy a Fáraó atyjává válj? József ezt tette. Valami hihetetlen dolog történik, míg a pusztán mész át. Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy a küldetésetek a puszta. Nem az!

Istennek sose volt terve, hogy Izrael 40 évig vándoroljon a pusztában. Isten csupán annyit akart, hogy átmenjenek a pusztán, hogy eljussanak az Ígéret Földjére. De ott rekedtek, mert nem tanulták meg, amit meg kellett volna tanulniuk. Szeretném, ha tudnátok, hogy amíg a pusztán mentek keresztül, Isten valami hihetetlen dolgot munkál ki az életetekben. Isten valami csodálatos dolgot alakít ki bennetek. És mit kell tennetek, míg a pusztában vagytok? Beállítani a fókuszotokat. Félretenni mindazt, ami elvonja a figyelmeteket, és újra Istenhez kapcsolódni. Én sokszor ilyenkor azt teszem, hogy visszamegyek mindazokhoz az ígéretekhez, prófétai üzenetekhez, amiket Isten kimondott az életemre. Ezeket újra előveszem, és megvallom az életem fölött. Mert ugye tudjátok, hogy mikor veszteségeket és csalódásokat élünk át, -- hiszen még Jézus is átélte a szerettei elvesztését -- újra elő kell vennünk az ígéreteket, az Istentől adott küldetésünket és életcélunkat. Más szemszögből kell néznem a dolgokat. Mert ilyenkor azokat a dolgokat nézem, amit nem értek, de szükségem van, hogy Isten szemszögéből lássak. És mikor elkezdem megvallani Isten szavait az életem felett, valami itt átvált bennem. Tehát úgy gondolom, hogy az Úr szívében az van, hogy felettébb kiteljesedett életet adjon nekünk.

De azt is akarja, hogy a csalódás ne akadályozza meg a küldetésünk beteljesülését, hanem készítsen fel Isten ígéreteire. És szívből hiszem, hogy Isten nagyobb áldásokban szeretne részesíteni, mint amit hitünk van kérni. Nem akarja, hogy a veszteségem megakadályozza azt, hogy átvegyem az Általa elkészített nyereségeket. Ezért szeretném jól elraktározni a dolgokat. A puszta megtanít és felkészít, hogy elraktározzam azt a dolgot, amit majd Ő rám bíz.

Szeretném egy prófétikus történettel befejezni. Mikor volt ez az apostoli gyűlés, egy csúcs nevű helyen jöttünk össze. Szeretnék egy fényképet mutatni. Mindenkinek volt egy névkátyája, amit viseltünk, csak 30-an vagy 40-en voltunk. És olyan különleges, hogy ennek az összejövetelnek a jelképe egy kulcs. Ilyen volt a kilátás onnan. És a második napon kinéztünk az ablakon, és egy olyan felhő volt az égen, aminek pontosan ilyen kulcs alakja volt!

Őszintén hiszem, hogy van egy kulcs, amivel át tudsz kelni a pusztán. Nem kell 40 évig ott ragadnod. Isten ott készít fel, ott képez ki minket arra, hogy a pusztából kimenvén az ígéret földjén maradjunk. Hányan vagytok készen arra, hogy belépjetek az ígéret földjére? Hányan álltok készen arra, hogy kijöjjetek a pusztából?

Pár percig dicsérni fogjuk az Urat. Nagyon-nagyon tetszett az a dal, amiben énekeltük, hogy "igen és ámen." Isten minden ígérete igen és ámen számodra, annak ellenére, amin éppen keresztülmész. Annak ellenére, hogy veszteségekkel, csalódásokkal, kritikákkal, vádakkal és árulásokkal szembesülsz, az Ő ígérete számodra igen és ámen. Dicsérd velem együtt az Atyát!