Peter Wan: A királlyá válás folyamata
3. rész: Győzelem a völgyben
Volt már olyan, hogy valamiért nagyon belelkesedtetek? Középiskolás koromban, mikor Kanadában laktunk, anyukám minden nyáron bérletet vett nekem egy Canada's Wonderland nevű vidámparkba, ahol nagyon sokféle játék van. Minden évben bővült a vidámpark valamilyen új játékkal vagy körhintával. Egyszer egy koreai barátom, June így szólt hozzám: Figyelj, van egy új játék a vidámparkban. Erre nagyon belelkesedtünk, és elmentünk a vidámparkba. Ez az új játék egy szabadesésen alapuló játék, és biztos vagyok benne, hogy a feltalálója egy őrült pszichopata. Beül az ember az ülésbe, felemeli egészen magasra, utána pedig ledobja. Azt mondta June, szálljunk fel erre, biztos jó móka lesz, ez most a legújabb játék a vidámparkban.
Nekem tériszonyom van, de valahogy meggyőzött, és engem is egészen belelkesített. Tehát beülsz, becsatolod magad, aztán felvisz naaagyooon laaaassssaaan. Ebből is látszik, hogy a tervezőnek komoly baj van az agyával. Laaasssan hozza rád a frászt. Felvisz, és mikor már azt hiszed, tovább már nem visz fel, még magasabbra visz. Odalenn mindenki egyre kisebb és kisebb lesz. Ott ült mellettem June, és nagyon megharagudtam rá: June, mibe rángattál bele? Elkezdtem kiabálni vele és káromkodni. Ez az előtt volt, mielőtt Jézust megismertem. (Ha ismertem volna, valószínűleg akkor is csúnyán beszéltem volna vele, de utána imádkoztam volna érte.) Aztán jön, ugye, az a rész, amikor ledob, de ezzel még nincs vége a történetnek. Újra felvisz! Akár a részvények a tőzsdén. Tehát mentünk felfelé, aztán ledobott, és megint fel, miközben én végig kiabáltam. És akik a következő menetre vártak, egyre csak azt hallották, hogy egy kínai srác hogyan ordibál. Ott ültem, és arra gondoltam: hát, nem ilyennek képzeltem! Azt hittem, élvezni fogom, most meg majd be pisilek félelmemben. Belelkesedni mindig az alapján szoktunk, amilyennek valamit elképzelünk. De a valóság sokszor inkább káromkodásra indítana.
Mindig, mikor esküvőre hívnak, azt szoktam mondani: Tudom, hogy van egy elképzelésetek arról, milyen lesz a házasság, de a valóság időnként inkább a káromkodást hozná elő belőletek. Vannak, akik bólogatnak. Mindnyájan így vagyunk, hogy az elképzeléseink alapján belelkesedünk. Nem tudom, nektek milyen elképzelésetek van a győzelemről, a sikerről, de valamilyen képetek biztosan van róla. Most mutatok nektek egy képet a sikerről, a győzelemről. A képen a legnagyszerűbb kosárlabdázót láthatjátok. Sőt, tovább megyek, ő a legnagyszerűbb sportoló, sőt, a legnagyszerűbb ember, aki valaha is élt: Michael Jordan. Valószínűleg bennetek is ilyen kép él a sikerről:
Ő itt Michael Jordan, mikor éppen megnyeri a 1991-es NBA kosárlabdabajnokságot. Ekkor nyerte meg először ezt a bajnokságot. De ez a kép nem mondja el a teljes történetet. Hiszen a győzelem sosem csak egy kép: mindig egy egész történet van mögötte. Ez a kép nem árulja el nekünk, hogy hányszor kellett ehhez kora reggel felkelniük, korábban, mint bárki más, hogy edzésre induljanak, mikor még mindenki aludt. Ebből a képből nem derül ki, hányszor volt úgy, hogy a csapattársai már hazamentek, de ő még mindig a zsákolást gyakorolta. Az sem derül ki belőle, hogy hányszor volt, hogy veszített, de mégis felállt. Tehát egy kép sose mondja el a teljes történetet. Mi van, ha a siker nem csupán egy kép? Tudom, hogy mikor Dávid és Góliát történetéről beszélünk, akkor egy kép jelenik meg előttetek, hiszen már annyiszor hallottátok ezt, és tudjátok mi lesz a történet vége. Az a kép jelenik meg előttetek, hogy Góliát holtan fekszik a földön, miután Dávid a parittyája segítségével leterítette. De most egy kicsit kijjebb tágítjuk a képet, megnézzük a teljes történetet.
Ez a történet tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy a filiszteus sereg csatára gyűlt Izrael ellen. Saul király kivezette Izrael seregét a harcra. Néhány hete elmondtuk, hogy Izrael királyt akart, aki a csatába vezeti őket, mivel azt látták, hogy az összes többi népnek volt királya, így bennük is egy kép alakult ki arról, hogy ők is ezt szeretnék. Nekik királyuk van, legyen nekünk is királyunk! Volt egy képük arról, hogy milyen egy király. Ez a király majd a csatába vezet minket - mondták. Pontosan azt kapták, amit kértek, csak azt felejtették el, hogy a történet többről szól, mint egy kép. Hiszen a király most kivezette őket a csatába, de mégsem harcolt! Kivezette őket, hogy a filiszteusok ellen harcoljanak, de mégsem harcoltak ellenük, mégpedig a következő okból: múlt héten láthattuk, hogy miután Saul elvetette Istent, Isten is elvetette őt mint királyt. És azt mondja a Szentírás, hogy a Szent Szellem eltávozott Saultól. Tehát ebben a pillanatban, mikor Saul farkasszemet nézett a filiszteusokkal, már nem a kenet alatt cselekedett. És amikor valaki nem kenet alatt cselekszik, akkor csupán a múltbéli tapasztalataira támaszkodhat. És Saul soha de soha se látott még olyan óriást, mint Góliát, ezért nem tudta, mit tegyen.
Figyeljetek, Isten mindig hitből hitbe, dicsőségből dicsőségbe visz minket. Mi itt a Hope (Remény) gyülekezetben mindig új területeket foglalunk el. Nem olyan gyülekezet vagyunk, akik csak azt akarnánk fenntartani, amit Isten eddig a pontig adott nekünk. Új területeket akarunk elfoglalni. Új dolgokat hozunk létre, új dolgokat cselekszünk, és pontosan ezért van az, hogy nem támaszkodhatunk a múltbeli tapasztalatokra. Isten kenete alatt kell cselekednünk. Szükségünk van arra, hogy Isten rajta tartsa a kezét ezen gyülekezeten. Ezért olyan létfontosságú, hogy teljes szívből kövessük Istent: nem cselekedhetünk csupán a tapasztalataink alapján, hanem a kenet alatt kell cselekednünk. Így ha új harc, új óriás áll előttünk, tudjuk, hogy mit kell tennünk. Saul nem tudta, mit tegyen. Ilyen óriást még sose látott. És most kezd érdekessé válni a történet. Az Ige azt írja, hogy az izraeli sereg egy hegy tetején volt, a filiszteus sereg pedig egy másik hegy tetején, és köztük egy völgy volt. Ebbe a völgybe ment Góliát, és ott a völgyben az izraelieket gúnyolta. Mindnyájan szeretünk a hegytetőn maradni, onnan jó a kilátás. Hú, a hegytetőn nagyon jó lenni! Lágy szellő fúj. És a nap is süt. Ha házat akarsz építeni, a hegyre építsd. De az igazi csata a völgyben van. Mert nézzétek, ki volt a völgyben (1 Sámuel 17:4):
"Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát, aki Gát városából való volt. Magassága hat könyök és egy arasz volt."
Ez a Góliát nevű ember az Ige szerint tehát 3 méter magas volt. 3 méter! Ez aztán jó magas! Shaquille O'Neal, a híres kosárlabdázó körülbelül 2 méter 10 cm magas. Góliát nála is majdnem egy méterrel magasabb volt. Őrület, hogy milyen magas volt! Tehát ez a háromméteres fickó megállt a völgy közepén, és negyven napon át gúnyolta az izraelieket. Negyven napig ezt mondogatta: Na, van-e köztetek valaki, aki kiáll velem? És negyven napig senki sem tett semmit, kivéve egy pásztor fiút. És lehet, hogy tudjátok, ki volt ez a pásztor fiú, hiszen írt egy zsoltárt, ami nagyon híres lett. Ez a pásztor fiú a 23. zsoltár szerzője. Talán tudjátok, miért olyan érdekes ez a zsoltár. Így szól:
"Az Úr az én pásztorom -- írja ez a pásztor fiú, akit történetesen Dávidnak hívtak -- nem szűkölködöm.
Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért."
Hú! Jól kezdődik ez a zsoltár! Füves legelők. Ugye, milyen szép kép? Ugye milyen jól kifejezi azt, hogy milyennek szeretnénk látni az életünket? Eddig még minden nagyon szép. Ha Dávid itt befejezte volna, nagyon jó lett volna. De hát ő folytatta, mégpedig így:
"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem."
A füves legelőkről szóló zsoltárokat szeretjük. Ezért is szoktuk a 23. zsoltárt idézni. De nem tudom, észrevettétek-e, hogy csak két vers szól a füves legelőkről, az összes többi a völgyről szól. Erre azonban nem szoktunk figyelni, mert nekünk a füves legelők tetszenek. Azt szeretjük, ha minden zöld, a folyó is tisztavízű, és akkor ott lefekhetünk mondván: Ó, Uram, olyan jó vagy hozzám! Füves legelőt akarunk a munkahelyünkön is, ahol a legjobb főnökünk van, a legjobb csapatban dolgozhatunk, fizetésemelést kapunk minden második évben, és előléptetnek minden harmadik évben. És azt szeretjük, ha a szerelmi életünk is egy füves legelőhöz hasonlítható. Amikor először belépsz a Hope gyülekezetbe, ahogy leülsz az igehirdetés alatt, pont egy nagyon jóképű fiú mellé ülsz. Aztán ahogy jegyzetelsz, véletlenül leejted a tolladat, ő pedig felveszi, mint egy igazi úriember, visszaadja, és közben hozzáér a kezedhez. Aztán kinyitja a bibliáját, és látod, hogy ki vannak emelve benne bizonyos igerészek. Te pedig örömmel állapítod meg: Ez a fiú olvassa a Bibliát! És azon a vasárnapon Peter pásztor azt mondja: Fogd meg a melletted ülőnek a kezét, és imádkozzatok. Te pedig magadban felkiáltasz: Ez az! És az istentisztelet végén odafordul hozzád, és azt mondja: Lenne kedved meginni egy kávét? Aztán fél év múlva már összeházasodtok, és mindketten Jézust szolgáljátok. Ez aztán klassz! Füves legelők!
De Dávid nemcsak a füves legelőket említi. Két versen át ír csak a füves legelőkről, aztán elmondja a valódi történetet, a völgynek a történetét. Mert Dávid megértette, hogy a küldetését nemcsak a füves legelőn tölti be, hanem a völgyben. Valójában a füves legelőnek az volt a szerepe, hogy felkészítse őt a völgyre. És ezt írja: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól. Mert a győzelem nemcsak egy füves legelő képe. A győzelem a félelmünkkel való szembenézés kényelmetlen története. Tehát a győzelem nemcsak egy kép, hanem egy történet. És nemcsak egyszerűen egy történet, hanem egy kényelmetlen történet. Dávid ott volt a völgyben, és lehetősége nyílt szembenézni ezzel az óriással. Pedig a füves legelőkön is maradhatott volna, de megértette, hogy le kell mennie a völgybe, mert ott van az óriás. Mivel az óriás a völgyben van, a győzelem is a völgyben van! És most itt volt számára a soha vissza nem térő alkalom! Emlékeztek Eminem "próféta" szavaira? Ha csak egy lehetőséged lenne, hogy megszerezz mindent, amit valaha akartál, megragadnád vagy elszalasztanád? Valakik most azt kérdezik: hol van Eminem próféta könyve? Ő nagypróféta vagy kispróféta? Ezékiel próféta előtt vagy után van?
Dávid megértette, hogy a völgy sötét és veszélyes, de ő nem olyan ember volt, aki az érzései után ment volna. Figyeljük meg, hogy mit nem mondott Dávid. Nem azt mondta, hogy nem félek a völgytől, hanem hogy a gonosztól nem félek a völgyben. Ő félt a völgyben, hiszen épeszű ember volt. Mindnyájan félünk a völgytől. Azt szeretném elmondani neked, hogy lehet, hogy félsz a harcoktól. Én is félek még mindig a harcoktól, de a csata kimenetelétől nem tartok. Talán félek a harctól, de attól nem félek, hogy mit fog velem tenni az ellenség a harc során. Még mindig félek az óriástól, de nem félek attól, hogy elveszítem a csatát. A csata még mindig megrémít. De oda kell menni, szembe kell nézni azzal, amitől félsz. Két héttel ezelőtt a bátorságról tanítottam a kislányomat, Ellie-t. Azt tanítottam neki, hogy a bátorság nem abból áll, hogy nem félünk, hanem hogy szembenézünk a félelmünkkel. Amikor otthon megjelenik egy csótány, apa meg szokta ölni, de nem azért, mert nem félek tőle! Valójában minden alkalommal, amikor egy csótánnyal kell szembenéznem, a 23. zsoltárból szoktam idézni: "nem félek a gonosztól." Most nem viccelek, nem is túlzok. Van egy spray, amivel le szoktam fújni őket, de van olyan is, hogy elrepülnek. Őrület! És ha elfutsz előlük, feléd kezdenek futni. Tehát elmondtam Ellienek, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk.
Vagytok itt olyanok, akik még félelemben éltek. Mitől félsz? Fiúk! Vagytok olyanok, akik féltek elköteleződni, pedig előbb-utóbb el kell köteleződnötök. Mire vársz? Öt éve együtt jársz egy lánnyal, tudod, hogy ő az igazi, számára pedig te vagy az igazi férfi, te vagy az, aki boldoggá teszi. Nem vagy tökéletes, mint ahogy ő sem az. De jó férj leszel! Számolj le a félelmeddel! Most a lányokhoz szólok: ne félj attól, hogy ki mit gondol rólad. Mert az az igazság, hogy nem is gondolnak rád! Komolyan! Ne aggódj! Nézz szembe a félelmeiddel! Nézz szembe velük.
Ne mindig a biztosra akarj menni. Dávid ezt mondta: a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Csak azokat kell megvigasztalni, akik nem mindig a biztosra mennek. Sose kell Ellie-t olyankor megvigasztalni, amikor csak ül, és az "Én kicsi pónim" című mesét nézi a tévében vagy a Netflixen. Nem megyek oda hozzá, hogy jól van, kislányom, ne sírjál. De a nyáron, amikor úszni tanult, azt tanítottam neki, hogy hogyan tartsa vissza a lélegzetét a víz alatt. Egy másodperccel kezdtük. Azt mondtam: Ellie, bízzál apában, gyere be a vízbe, csak egy másodpercre! Nem, nem, nem tudok, nem akarok. Csak egy másodpercre gyere! Tartsd vissza a lélegzeted. És meg is tette egy másodpercig. Aztán azt mondtam: Most próbáld meg két másodpercig. És ez is sikerült. Aztán három és négy másodperc is. Ahogy ezt csináltuk, a negyedik másodpercben fulladozni kezdett a vízben, így fel kellett hoznom a felszínre, hogy megvigasztaljam. Azért volt szüksége vigasztalásra, mert valami új dolgot próbált meg, és ennek az lett az eredménye, hogy most már 7-8 percig a víz alatt vissza tudja tartani a lélegzetét. Azért kellett megvigasztalni, mert valami új dolgot próbált ki. Vigasztalás! Ne olyan életet élj, ahol nincs szükséged vigasztalásra. Ne olyan életet élj, ahol nem kell azt hallanod, ahogy Isten azt mondja neked, hogy ne félj. Nem ez a lényeg. Olyan életet élj, ahol Isten folyamatosan mondja neked, hogy ne félj. Az a lényeg, hogy olyan életet éljünk, amelyben mindig szükségünk van Isten vigasztalására, mert új dolgokat próbálunk meg, új területeket hódítunk meg, mivel fejlődünk. Ha szeretnéd megismerni Istent úgy, mint a minden vigasztalás Istenét, akkor késznek kell lenned leszállni a völgybe.
Dávid megértette, hogy a győzelem a völgyben történik, ezért amikor meghallotta, hogy a völgyben egy óriás van, kész volt megküzdeni vele. A történet így alakult: Dávid bátyjait kiküldték a csatába Saul királlyal, Dávid pedig elment meglátogatni őket, mert az apja azt akarta, hogy vigyen nekik sajtot és kenyeret, és megnézze, hogy vannak. Amikor odaért, rájött, hogy ez a sok ember nem is harcol, csak ott állnak, ezért megkérdezte, mi történik. Elmondák neki, hogy egy Góliát nevű óriás minden áldott nap kijön, és gúnyolja őket, de ők nem tesznek semmit. És Dávid kérdezett valami nagyon érdekes dolgot: mi történik majd azzal az emberrel, aki megöli az óriást? Nagyon tetszik nekem ez a kérdés. Figyeljetek, mondok valami nagyon fontosat: az életben mindig nagy jutalmad lesz, ha meg tudod oldani valaki másnak a problémáját. Ha a húszas éveid elején jársz, és nem tudod, mit kezdjél az életeddel, gondolj arra, milyen problémái vannak a világnak, és te leszel a megoldás ezekre. Annyit megígérhetek, hogy nem fogsz unatkozni, és nagy lesz a jutalmad! Tehát Dávid megkérdezte: mi történik majd azzal az emberrel, aki ezt megoldja? Az egyik katona elmondta, hogy a király azt ígérte, hogy ha valaki megöli Góliátot, annak a családja felmentést kap az adófizetés alól. Hú, ezek szerint republikánus párti! De jó, nem kell adót fizetni! És a király a lányát is feleségül adja hozzá, ráadásul nagyon sok pénzzel jutalmazza meg. Amikor Dávid ezt meghallotta, elszántan ránézett a katonára, és így szólt: Ezt a hármat kapja? Meg tudod nekem mutatni a királylány képét? Vagy legalább az Instagramját hadd nézzem meg, ha már összeházasodunk! Tudnom kell, hogy összeillünk-e.
De most tegyük félre a tréfát. Vajon miért pont Dávid tette fel ezt a kérdést? Érdekes! Hiszen nem is harcolni ment oda. Csak azért volt ott, mert Saul és a sereg nem tette a dolgát. Hiszen a 21. vers azt írja, hogy: Csatarendbe állt Izráel is, meg a filiszteusok is: egyik csatasor a másikkal szemben. Izrael felfegyverzett, hadi öltözetbe öltözött serege felsorakozott csatasorba, és negyven napon át csak bámulták a filiszteusokat. Teljes fegyverzetben, karddal az oldalukon kivonultak a csatába, és csak nézték őket. A 24. verset olvasom: "Amikor az izráeli férfiak meglátták azt az embert (Góliátot), mindnyájan elfutottak előle, mert nagyon féltek." Negyven napon át kivonultak, és hadirendbe álltak. De mit ér az, ha hadirendbe állunk, ha nem vagyunk készek a harcra? Hiszen ez nem a hadirendről, nem a pozícióról szól, hanem a felkészülésról.
Lehet, hogy a legjobb pozícióban, legjobb helyzetben vagy, de ha nem vagy felkészülve, a pozíció rajtad nem segít. Ismerek olyan embereket, akik a leggazdagabb tajvani családokból származnak, az életük mégis tiszta káosz lett. A legjobb helyzetben vannak, de mégsem győznek. De vannak, akik a legrosszabb körülmények közül származnak, a családjuknak semmijük sincs, mégis sokra viszik az életben. A világ megpróbálja elhitetni veled, hogy leginkább a pozíció számít. De nem a pozíció számít, hanem a felkészültség. Dávid nem volt jó helyzetben azon a napon a Góliát elleni harchoz. A katonák igen, ők jó helyzetben voltak. Dávid nem volt helyzetben, de felkészült volt. Nem katonaként ment oda, hanem ételszállítóként. Kenyeret és sajtot vitt. Nem volt pozícióban, nem is kellett volna ott lennie, de felkészült volt. Mivel ez nem a pozícióról, hanem a felkészültségról szól. A győzelem a felkészülés unalmas története. Nemcsak a felkészülés története, hanem a felkészülés roppant unalmas története.
Nézzük, mi történik a 33. versben. Dávid azt mondta, ő elmegy és megvív Góliáttal, "de Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el -- neked is mondták már, hogy nem mehetsz el vagy nem vagy képes valamit megtenni? -- Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. -- Hú, ez kemény! Jó, ha van erre valamilyen válaszod, mikor ezt mondják neked. A világ mindig azt fogja mondani, hogy nem vagy rá képes és hogy te csak egy... vagy, te nem vagy rá képes. Ezt nem tudod elkerülni, mindig ezzel jönnek. De amikor ezt mondják, mit fogsz rá válaszolni? Van-e rá valamilyen frappáns válaszod? Nézzétek meg, Dávidnak nagyon jó válasza volt erre. "Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem." Ezzel azt akarta mondani Saulnak: Évek óta erre a pillanatra készülök! Sokat készültem, bár te erről nem tudsz, hiszen senki se ír erről, nem kerül az újságok címlapjára. Az viszont, hogy "Góliát, Izrael legfőbb ellenfele csatában elesett" a címlapra illő történet! Az, hogy "A helyi pásztorfiú minden juhot megvéd" nem a címlapra kerül, hanem a 23. oldalra, az újság vége felé. Tehát Dávid azt mondta: Nem tudsz róla, én miket csinálok. Nem tudsz róla, hogy erre a pillanatra készülök, Saul. Én nem viszem a te kardodat, nem tudom, hogy ezt hogyan használhatnám Góliát ellen. Igazad van, tényleg fiatal vagyok, sose volt kard a kezemben, de hadd mutassak valamit, amivel gyakoroltam. És ekkor elővette a zsebéből a kis parittyát, és azt mondta: Ezzel viszont tudok bánni, ezt már évek óta használom. Valószínűleg amikor a juhokat kivitte a mezőre, mindig gyakorolt. Biztos vagyok benne, hogy Dávid gyakorolta a parittyahasználatot. Kinn legeltek a juhok, ő pedig csak várt, várt, és csak várt, de nem az időt vesztegette! Vette a parittyát, és valószínűleg a célbalövést gyakorolta. Valószínűleg kiválasztott a mezőn egy nagy sziklát, aztán összeszedett egy csomó követ, és gyakorolt. Évekig csak a parittya suhogását és a célbaérő kő koppanása hallatszott. Ez egy unalmas történet, nagyon unalmas! Nem került be az újság címoldalára. Ez egy olyan történet, amit az újság 23. oldalára süllyesztettek be. De minden bumm számít. Ezek a bummok tették Dávidot azzá, aki. Dávid tehát azt mondta: Gyakoroltam! Erre a pillanatra készülök már régóta. A te életedben miből áll ez a felkészülés? Tudom, hogy ígéretet kaptál, de ne akard kihagyni a folyamatot, a felkészülést! Lehet, hogy nem vagy helyzetben, de akkor is készülj!
Korábban amikor a kínai gyülekezetben pásztorrá akartak tenni engem, egy bizottság előtt kellett megjelennem, akik kérdéseket tettek fel, hogy kiderítsék, megfelelő pásztor lennék-e. A vezető lelkész is ott volt, és a bizottság mindenféle kérdést tett fel nekem. Megkérdezték, hogy mi változna, ha pásztor lennék. Elgondolkodtam, aztán ezt mondtam: Semmi se változna, hiszen eddig is pásztorként viselkedtem. Senki se nevezett ki, de eddig is így viselkedtem, és erről gondolkodtam. Erre a vezető lelkész nagy lelkesen tapsolni kezdett: Remek válasz! Remek válasz! -- mondta. És mivel sikerült ilyen örömöt kiváltanom a vezető lelkészből, ez volt életem egyik legszebb pillanata.
Tudjátok, mi az, amit nagyon szeretek Dávidban? Nem azt, hogy Góliátot egyetlen kővel leterítette. Nézzétek meg, mit ír a Biblia. Sokszor elsiklunk az apró részletek felett. Mielőtt kiment harcolni Góliát ellen, a következő történt: "Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz." Miért öt követ vett fel Dávid? A történetből kiderül, hogy egyetlen kővel ölte meg Góliátot, tehát csak egyre volt szüksége. Akkor miért vett fel öt kövecskét? Egyszerű a válasz: arra is felkészült, hogy mi lesz, ha elvéti. Ez tette őt győztessé. A győztes olyan személy, aki a kudarcokra is felkészül. Aki előre eldönti, ki lesz ő, még akkor is, ha esetleg kudarcot vall. Nem az a győztes, aki azt mondja, hogy ő sose vall kudarcot. A győztes nem biztos abban, hogy nem vall kudarcot. De abban biztos, hogy ki lesz ő, még akkor is, ha kudarcot vall. Mert a hit mindig kudarcoknál mutatkozik meg igazán. A hit nem azt mondja, hogy nem vallok kudarcot, hanem hogy megpróbálom még egyszer. Tehát sajnálom, Eminem próféta, de tévedtél, nemcsak egy esélyünk van. Ezért is nem kerültél bele a Bibliába. Nem a Szent Szellemtől ihletve szóltál. Nemcsak egy esélyünk van, hanem több. De ha egyszer kudarcot vallunk, hajlandónak kell lennünk újra összeszedni magunkat, és újra megpróbálni, még egyet lőni. Mondd azt a melletted ülőnek: Nekem nemcsak egy kövem van. Öt kő lapul a zsebemben! Ha elrontom, akkor újra megpróbálom. Ha megint elrontom, megint megpróbálom. Aztán ha ismét elrontom, ismét megpróbálom. Mi történik, ha elfogy az öt kő? Visszamegyek a patakhoz, és szedek még ötöt! Nem fogom abbahagyni, amíg le nem terítem ezt az óriást! Nem nyugszom, amíg Góliát a földre nem borul. Folytatom tovább, mert a hit nem azt mondja, hogy nem vallok kudarcot, hanem hogy újra megpróbálom. Milyen képed van a győzelemről? Mint amilyen képet mutattam nektek korábban Michael Jordanról, amikor 1991-ben megnyerte az NBA bajnokságot? De ez nem a teljes történet. Az a fotó 1991-ben készült. Hadd mutassam meg, mi történt 1990-ben.
Ez történt 1990-ben, Michael Jordan ott van a padlón. Kikaptak a Detroit Pistonstól, és nem nyerték meg a bajnokságot. Nemcsak egy képről szól a dolog, egy teljes történet van mögötte. Vannak köztetek olyanok, akik azért adták fel, mert annyira a képre koncentráltatok. Vagytok olyanok is, akik belefáradtatok a célbalövöldözésbe, mert annyira a képre koncentráltatok. Valakik féltek, félelemben éltek, mert a képre koncentráltok, és most már fel akarjátok adni. De ha őszinték vagytok önmagatokhoz, még mindig álmodoztok a sikerről. Tudom, hogy olyanok is vagytok, akik kitöröltétek a képet. Vagytok, akik féltek attól, hogy újra álmodjatok. Féltetek attól, hogy ott legyen előttetek ez a kép, ezért vettétek a telefonotokat, és kitöröltétek. Elmondom, mit kell ma tennetek: vegyétek kézbe a telefonotokat, keressétek meg ezt a képet a kitörölt képek között. Ott a lomtárban még megvan! Mondd azt a melletted ülőnek: Még megvan! Nem veszett el, még megvan! Jelöld ki azt a képet, és kattints a helyreállításra! És mikor helyreállt a kép, ne csak a képre koncentrálj, hanem tágítsd ki a fókuszt! Tágítsd ki! Ez nem mindig könnyű, nem mindig izgalmas. Ez néha unalmas, néha szívfacsaró, néha félelmetes. De akkor is tágítsd ki, nézd meg a teljes történetet! Ez nemcsak a képről szól, hanem van mögötte egy történet. Hányan hiszitek ezt? Isten átsegít a völgyön, bármin mész is keresztül!