Ps Jonathan Chow: A közösség ereje

Van egy téma a szívemen, amiről ma beszélni akarok nektek. A közösség erejéről lesz ma szó. János evangéliuma 17. részéből fogjuk olvasni a 20-23. verseket. Ez Jézus imája, közvetlenül a kereszthalála előtt: "De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél."

Imádkozzunk! Atyám, eléd jövünk Jézus nevében. Köszönjük a Te jelenléted. Tudjuk, hogy Te itt vagy köztünk. Ezért szeretnénk ma megdicsőíteni Téged. Imádkozunk bölcsességnek és kijelentésnek szelleméért, hogy igazán megismerhessünk Téged, hogy szólhass mindnyájunk szívéhez. Szeretnénk meghallani a Te szavad. Jézus nevében imádkozunk, ámen!

Tehát itt Jézus imáját láthatjuk, amint az egységért imádkozik. Látjátok, Isten számára ez fontos! Azért imádkozik, hogy egyek legyünk Őbennük. Tehát a közösségért imádkozik, az Isten népe közti egységért.

Van bennünk egy elgondolás a hittel kapcsolatban. Mikor olvassuk a Bibliát, Isten megváltásról szóló üzenetét, látjuk a teremtést történetét, az ember bűnbeesését, és aztán jött Isten megváltó munkája.

De ha igazán odafigyelünk a Bibliára láthatjuk, hogy a történet nemcsak a teremtésről és a bűnbeesésről szól. A bűneset valamit létre hozott. Mikor Isten megteremtett minket, egységesnek teremtett mindnyájunkat. Egységben teremtett minket Istennel, önmagunkkal, egymással és a teremtett világgal.

De a bűnbeeséskor valami más is létrejött. Ez pedig a különbözőség. Az Istentől való különbözőség, önmagunktól való különbözőség, a másoktól való különbözőség és a világtól való különbözőség. Csodálatos, hogy ezt felfedezhetjük, ha igazán figyelmesen olvassuk a Bibliát.

Ha közelről megvizsgáljuk az Ószövetséget, láthatjuk, hogy amikor Isten el akarta végezni a megváltás munkáját, megtörtént a teremtés, aztán az ember bukása, és mikor Ő elkezdte megváltó munkáját, akkor egy szövetséges közösséget teremtett.

Ez volt Isten népe, Izráel népe, az a nép, akikkel Ő szövetséget kötött. Ezen a közösségen keresztül az egész megváltó munka kibontakozik közöttük. Tehát meg kell értenünk, hogy Isten számára fontos a közösség.

Ez az, amiért Jézus imádkozik: "Azért könyörgök, hogy egyek legyenek." Jézus ezért az egységért imádkozik. Sokan úgy gondolkodunk, hogy eljövök a gyülekezetbe, de a kereszténység számomra azt jelenti, hogy Isten és én, én és Isten, kapcsolódunk egymáshoz. Bár eljövök gyülekezetbe, de a kereszténység mégis az Úrral való kapcsolatomról szól. Isten szól hozzám, mikor időt töltök Ővele, és szeretem Őt!

Mikor Isten belép az életünkbe, mindnyájunk számára megváltási terve van, de nemcsak úgy működik ez, hogy Ő meg én, hanem közösségbe helyezett el bennünket, hogy a megváltási munka tovább folytatódhasson. Ha nem vagy közösségben, azt gondolhatod, hogy mindened megvan, amire csak szükséged van. De hadd mondjam el, hogy ez nem igaz!

Nagyon nagy része annak, amit Isten az életemben és az életedben cselekedni akar, akkor tud megtörténni, amikor eldöntjük, hogy közösségben akarunk élni. A közösségi életről sokkal könnyebb prédikálni, mint megvalósítani azt. Őszinte szeretnék lenni veletek. Főleg a pásztorok és vezetők beszélünk a teljességről, az egységről, embereket vezetünk Istenhez, prédikálunk a gyülekezetben, de őszintén megvallva, talán mi vagyunk a leginkább elszigetelődve. Mivel a közösség mindig választás kérdése.

A közösségben való élet mindig döntés kérdése, és ez nem egy könnyű döntés. Sokkal könnyebb csak úgy eljönni a gyülekezetbe, bejönni az ajtón, Istent imádni, meghallgatni egy nagyszerű prédikációt, és aztán hazamenni, anélkül, hogy bárkivel kapcsolatot teremtenénk. Ha megnéznék az imakéréseket, egy ekkora gyülekezetben biztos, hogy több, mint két imakérés van, mint ami ma beérkezett. De azt mondjuk: Sebaj, Isten ismeri az én szükségeimet, majd imádkozom Őhozzá. Nem akarom ezt elmondani az embereknek, nem igazán akarom, hogy imádkozzanak értem.

Az egységnek a közösségnek a fogalma óriási jelentőséggel bír. Az evangéliumban Jézus azt mondja, hogy ha fel akarod vinni az áldozatodat az oltárra, és eszedbe jut, hogy valamilyen kapcsolatod nem lett elrendezve, hagyd ott az ajándékodat. Mit is mond itt Isten? "Imádni akarsz engem? Be akarsz jönni a jelenlétembe? Van valami, ami szintén nagyon fontos számomra: az egymással való kapcsolatotok. Hogy ha sértődést tartogatsz a szívedben, először azt rendezd el, mielőtt áldozatot hozol nekem.

Azt gondolod, ez a függőleges irányú kapcsolatod már jó, igazán nagyon jó! Nagyon élvezed Isten jelenlétét, ahogy imádod Őt, olvasod az igéjét, a Bibliát, eljársz a gyülekezetbe. Isten célja és terve az életeddel azonban nem fog teljesen megvalósulni, ha nincs meg ez a vízszintes irányú kapcsolatod az emberekkel, ha nem élsz közösségben, nem vagy beépülve egy közösségbe. Tehát erről fogunk ma beszélni. Elmondok nektek néhány igeverset.

A Példabeszédek 13:20 így szól: "Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz." Szeretném elmondani nektek, hogy az erő a közösségből fakad. Aki a bölcsekkel jár, milyen lesz? Bölcs! Ez az alapelv úgy néz ki, hogy ha bölcs emberekkel veszed körül magad, a bölcsességük ereje téged is bölccsé tesz. Tehát ha bölcsekkel jársz, bölccsé válsz. A Példabeszédek könyve nagyon sokat beszél a közösségről. Arról beszél, hogy milyen emberekkel veszed körül magad.

Az erő a közösségből fakad. Isten szeretne valamit átadni, és ez csak akkor fog megtörténni, ha be vagy épülve egy közösségbe. Ez azt jelenti, hogy bármivel találkozol az életben, bármilyen küzdelmekkel vagy akadályokkal találod szembe magad, a kulcs, a megoldás, az imameghallgatás alapja ez lesz.

Néha azt kérdezzük Istentől, hogy miért nem jön áttörés, de Isten számodra az áttörést egy közösségbe helyezte el. Ez ellentétes a nyugati gondolkodásmódunkkal, hiszen egy független szellemiségben élünk, nem szeretünk más emberektől függeni. De hadd mondjam el: Egyedül nem fog sikerülni.

Legutóbb beszéltem a házasságomról és Eileenről, a feleségemről. Hadd mondjam el, hogy látok házaspárokat, sőt, pásztorokat is, akik szeretnék megjavítani a házasságukat, ami nehézségeken megy át. Annyira, hogy már megfordul a fejükben az is, hogy feladják. Mi mindent megpróbálunk, ami tőlünk telik.

De hadd mondjam el: ami tőlünk telik, az nem elég jó. A tőlünk telhető legjobb nem elég a házasságunkhoz, a pénzügyeinkhez vagy a karrierünkhöz. Isten nem úgy tervezett el minket, hogy csak a tőlünk telhető legjobbal éljünk. Az életünkben szükségünk van már emberekre, akik a tőlük telhető legjobbat adják számunkra. Vannak időszakok, amikor nekem is küzdelmeim vannak a házasságom területén. De vannak olyan emberek, akik szeretnek engem, és bölcsek, sokkal bölcsebbek nálam. Próbálom jól megélni a házasságomat, de ha csak a tőlem telhető legjobbat nyújtottam volna, Eileen már valószínűleg rég elvált volna tőlem.

És nemcsak arra van szükség, hogy imádkozzam Istenhez, hogy adjon áttörést a feleségemmel való kapcsolatomban, hanem bölcs tanácsokra is. Pásztor barátokra, akik rámszólnak: Mit gondolsz magadról? Szükségem van olyan személyekre, akik elmondják a látásukat az életemre vonatkozóan, és Istentől jövő tanácsokkal látnak el. Bár pásztor vagyok, még mindig nem tudok igazán jó apuka lenni. Ugye, tudjátok, hogy az ember nem válik automatikusan jó apukává? Apukává válni, nem olyan nehéz, ugye? Ez a része még könnyű! Ez nem kerül túl sok erőfeszítésünkbe. Inkább a feleségünk dolgozik meg vele, ugye? De én még mindig dolgozom azon, hogy jó apává váljak.

Emlékszem, volt egy olyan szakasza az életemben, amikor pánikrohamok törtek rám, nehezen tudtam elaludni, és imádkoztam, még böjtöltem is, és azt mondtam: Nem tudom, miért történik ez velem. Uram, én Téged szolgállak! Akkor miért történik ez? És az imameghallgatás, az áttörés akkor jött, amikor pásztoroknak egy kis csoportjában voltam, és azt gondoltam, nincs bátorságom megnyílni és beszélni. Ilyen állapotban vagyok, lehet, hogy a stressz miatt, vagy nem tudom, miért.

Nem tudom, mi történik velem, de nehezen tudok elaludni. Imádkoztunk a gyülekezetért, a városért, és más olyan dolgokért, ami szerintem fontos. Nem éreztem úgy, hogy beszélni szeretnék a gyengeségemről, arról, hogy milyen küzdelmeken megyek éppen keresztül. De amikor mégis felbátorodtam, és elmondtam a nehézségeimet, ők mindnyájan odafordultak hozzám, és imádkoztak.

És tudjátok, honnan tudtam, hogy az áttörés megtörtént? Onnan, hogy miután imádkoztak értem, átaludtam az egész imaalkalmat! Imádkoztak, aztán semmi másra nem emlékszem, csak hogy arra ébredtem, hogy vége az alkalomnak. Mentek kifelé, mondták, hogy mennek haza. Jaj, Istenem! – gondoltam. Bármi volt is ez, valamitől megszabadított.

De ehhez döntést kell hoznod! Lehet, hogy anyagi téren vannak nehézségeid. Azt nem mondhatom, hogy valaki pénz fog adni neked, de bölcs tanácsokra van szükséged a pénzügyeid területén. Az áttörés számodra közel van, lehet, hogy a melletted ülő emberen keresztül jön! Fel kell vállalnunk hogy gyengék és sebezhetőek vagyunk, és nagy szükségünk van egymásra. Tehát az erő a közösség által jön! A közösség által hozzáférsz olyan tudáshoz vagy ajándékhoz, ami többet nyújt, mint a tőled telhető legjobb. Kinek tetszik ez? És hányan vagytok olyanok, akiknek elég, hogy a tőlük telhető legjobbat tegyék? Az egy nagyon-nagyon magányos állapot! És nagyon félelmetes is.

Tudjátok az egység olyan gyönyörű dolog! Az, hogy közösségünk legyen egymással, Isten terve! Azt látom, hogy küszködnek az emberek. Nem a depresszióval, hanem valami mással, amit úgy hívnak: magány. Lehet, hogy egy ekkora nagy teremben vagy, ami tele van emberekkel, lehet, ráadásul, hogy mind az Urat imádjátok, és mégis belül magányosnak érzed magad. Ez azért van, mert nem nyitottad meg magad. Mert Isten nem úgy tervezett minket, hogy csak a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk, hanem hogy közösségben éljünk. Így működik a kereszténység, isten így tervezett meg minket. Úgy, hogy egységben éljünk Ővele, önmagunkkal és egymással. Tehát az erő a közösség által jön.

Még egy kulcsszót szeretnék mondani nektek a közösséggel kapcsolatosan: biztonság. A biztonság is a közösség által lesz. A Példabeszédek 11:14 így szól: "Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó." És a Példabeszédek 24:6 ezt mondja: "Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó." Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az embernek általában nagyon gyakran kell döntéseket hoznia, ugye? Vannak kisebb-nagyobb döntések, vannak életre szóló döntések is.

És a legjobb dolog, ami történhet velem, az az, hogy vannak emberek, akik Istentől jövő tanácsokkal tudnak ellátni. Olyan testvérekkel, olyan vezetőkkel veszem körül magam, akik az életemre vonatkozó tanácsokat adnak, és ha kell, átvezetnek engem dolgokon. Olyan helyzeteken, amikor nehéz döntést kell hoznom. Nagyon szeretem a prófétai üzeneteket. De arra jöttem rá, hogy a prófétálás a jövőnkről beszél, az elhívásunkról, arról, hogy mi Isten célja az életünkkel, és általában, sőt, szinte soha sem mondja meg a pontos időzítést. Nem mondja meg pontosan, hogy mikor történik majd meg az a dolog. Nagyon jók a prófétai üzenetek, de hajlamos vagyok a prófétai üzenetből fakadóan elkapkodni a dolgokat, idő előtt cselekedni.

Tehát amikor a közösségben rejlő biztonságról beszélek, az a biztonság, az a védelem, az a vezetés, olyan, amire nekem szükségem van! Vannak olyan emberek, akikkel együtt értelmezni tudom a kapott próféciákat. Megkérdezem tőlük: mit gondoltok erről? Ez mostanra szól vagy egy későbbi időszakra? Mert ha tőlem kérdeznétek, azt mondanám, hogy minden mostanra szól. Mert annyira izgalmasnak találom a próféciákat, és azt, amit Isten tenni fog, hogy azt mondanám, ez mostanra szól. Vagy még jobb, ha tegnapra. Történjen meg most. De vannak olyan személyek, akik tudnak ezeken átvezetni, ezeket értelmezni, világossá tenni. Hányan tudjátok, hogy szükségünk van a világosságra? És ez csak a közösségben történik meg. A kapcsolatokban nyilvánul meg.

De hadd legyek őszinte veletek. Mikor közösen próbálunk meg értelmezni egy próféciát az naaaagyon lassssú! Ilyenkor van, hogy azt kívánom: bárcsak egyedül léphetnék ebben a dologban. Mert akkor egyszerűen csak eldönteném, hogy lépek, és lépnék. Ezért mondtam, hogy ez egy döntés, amit meg kell hoznunk, és nem egy könnyű döntés. Körülbelül négy vagy öt évvel ezelőtt elindítottam egy keresztény általános iskolát. De ez az elhívás vagy prófétai üzenet sokkal korábban megvolt már.

És ennek a prófétai üzenetnek az értelmezésekor a következőt csináltam. Ez a Bread of Life gyülekezet pásztoraként nem kötelességem, ezt csak mint mellékes tevékenységet, hobbit űzöm.

De minden lépésnél, akkor is, mikor imádkoztam, és léptem a beteljesítés felé, mindig alárendeltem ezt a döntést a felettem lévő vezető lelkésznek. Ő végigvezetett engem az egész folyamaton, az egész projekt ideje alatt befedezett engem.

Elmondtam neki, hogy Isten a szívemre helyezte, hogy megreformáljam a tajvani oktatási rendszert, és megkérdeztem, mit gondol ő erről. És engedtem, hogy leállítson engem bármely pillanatban, ha úgy érzi, hogy ez nem Isten akarata számomra, vagy ha akadályozza a BOL-nál a pásztori feladataim ellátását. És az út minden egyes lépésénél bátorított engem, és azt mondta: Igazán úgy érzem, hogy ez Isten akarata számodra! Amikor hozzáfogtam az anyagi háttér megteremtéséhez, odamentem, és ezt mondtam: Elkezdtem a gyűjtést. Ennyi pénz gyűlt össze. Ő nem kérte, hogy így tegyek, de mégis így döntöttem, mert ebben biztonság és védelem van.

És nagyon érdekes volt, hogy amikor elkezdtem másoknak is erről beszélni, mindenféle emberek ezt mondogatták a vezető lelkésznek: Hallottad, hogy Jonathan mellékállásban egy új vállalkozást hoz létre? Erre ő ezt felelte: Igen, persze! Sokkal hamarabb tudtam, mint ti. Minden egyes lépésről tájékoztatott, még arról is, hogy mennyi pénzt sikerült összegyűjtenie. Szükségem van arra, hogy elszámoltatható legyek. Szükségem van a védelemre.

És nagyon sok olyan dolog van, amit nem tudok. És szükségem van eligazításra. Most már több, mint 16 éve teljes idős szolgálatban vagyok. Néha úgy akarunk feltűnni, mintha tudnánk, mit csinálunk. Tudjátok, miért volt szükségem közösségre? Mert nem tudtam, hogy mit csinálok. És még most se tudom! Ott van például a Hope (Remény) gyülekezet. Ezt a projektet három évvel ezelőtt kezdtem. És azt kívánom, bárcsak elmondhatnám nektek, hogy tudtam, mit csinálok. De nem tudtam. Csak azt tudtam, Isten mit helyezett a szívemre. Ezért odavittem a vezetőség elé, mert bennük jobban megbíztam, mint önmagamban.

És még egy utolsó igét szeretnék megosztani veletek, a Róma 1:11-12-t: "Mert szeretnélek látni benneteket, hogy megerősítésetekre valamilyen lelki ajándékot adjak nektek, vagyis, hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által, a tietek és az enyém által." A felbátorodás is a közösség által lesz. És még egy dolgot akarok nektek mondani: Isten a közösség által szól hozzánk! Tudjuk, hogy Isten szól. De hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nincs szükségünk más emberekre, mert Isten közvetlenül hozzám szól. Isten valóban szól hozzánk közvetlenül is, de vannak esetek, amikor Isten csakis embereken keresztül szól hozzánk! Elmondhatom nektek, hogy rengetegszer kaptam már bátorítást a körülöttem lévő emberektől, vezetőktől.

És döbbenetes, hogyan tud szólni hozzám nemcsak a körülöttem lévő pásztorokon és vezetőkön keresztül, akikre felnézek, hanem azokon keresztül is, akiknek én vagyok a vezetője. Előfordul, hogy Isten még a gyermekeimen keresztül is szól. Mikor rámszólnak valamiért. Van ez így, hogy otthon ránkszólnak valamiért a gyerekek, és rájövök, hogy az Úr szól rajtuk keresztül. És ez csodálatos! És azért is akartam ezt elmondani nektek, hogy hiszem, hogy ez hozzátartozik a BOL gyülekezet lényegéhez.

Ha az összetartozás érzését szeretnéd megteremteni, de az egység és közösség elvei nem tetszenek neked, akkor ez nem igazán fog megvalósulni. Novemberben valami csodálatos dolog történt, mikor a feleségem elment a kaliforniai Costa Mesába, hogy egy egyhetes szemináriumon vegyen részt.

Ez annyira átváltoztatta őt, hogy mikor hazajött az Egyesült Államokból, szó szerint úgy éreztem, hogy egy új feleségem van.

Ott egy hét vagy nyolc főből álló közösségben volt olyan emberekkel, akikkel életében nem találkozott, és öt napot együtt töltöttek, úgy hogy igazán együtt voltak, őszintén, sebezhetően.

Ő úgy nőtt fel, hogy azt hitte, nem nagyon van szüksége túl sok vízszintes irányú kapcsolatra, Istennel ő egyedül is jól elvan. Nem szokta meg azt, hogy önmagát megnyitja annyira, hogy igazán kötődjön másokhoz.

Pedig 16 éve házi csoportot vezet! Ráadásul nagyon sikeres ebben. De rájött valamire, hogy vannak gondolatai, a ragyogó ötletei. Az emberek nagyon szeretik, amiket elmond, az ötleteket, amikkel előhozakodik, és az emberek szeretnek beszélgetni vele. De van egy olyan része a személyiségének, ami belül el van rejtve, mégpedig az érzelmi rész. Mivel a neveltetése egy nagyon érzelemgazdag környezetben történt, a családja nagyon érzelmes, de valahogy az ő érzelmeire sose volt idejük, ezért megtanulta elrejteni azokat már pici korától kezdve.

De ez alatt az öt nap alatt valami fantasztikus dolog történt. És azok az emberek még teljesen idegenek voltak számára, de az öt nap alatt elkötelezték magukat arra, hogy igazi közösségben éljenek. Nem mintha megoldást találtak volna egymás számára, hiszen a legtöbb küzdelmük továbbra is megmaradt. De mikor tudod, hogy vannak emberek, akik hozzád tartoznak. Ők is küzdenek a problémáikkal, te is küzdesz a problémáiddal, de van társaságod.

És van egy mondat, amit elmondott nekem, mikor hazajött. Minden összejövetelen volt egy vezető, egy lelkigondozó, aki vezette a beszélgetést, aki mindig ezt mondta. Mikor valaki megnyitotta magát, mikor úgy döntött, hogy őszintén megnyílik, és beszélni fog önmagáról, azt mondta, hogy az az ember egy kútban van. Általában egyszerűen csak szeretnénk őt kihúzni onnan, hiszen olyan érzelmesek vagyunk. És nekünk, érzelmes embereknek ez olyan természetesnek tűnik, főleg akkor, ha például a csoportban valaki elkezd sírni, mindenki olyan furán érzi magát, főleg a férfiak, ugye? Próbálunk inkább valahova máshova nézni. Vagy azt mondjuk: Jól van, megértjük. De hát mindjárt vége az összejövetelnek, és el kell hagynunk a helyiséget. Ez a hölgy viszont ezt mondta: Ez az ember ott van a kútban. Egyedül van. Hajlandó valaki beleugrani utána a kútba? Ez a mi döntésünk.

Van valami veled kapcsolatban, hogy nem tudsz igazán önmagad lenni, még ha el is döntötted, hogy önmagad leszel. Van valami, aminek közösségben kell megtörténni, ahol mindnyájan elkötelezzük magunkat az egységre. Nem tudsz kijönni a csigaházadból csak azért, mert tudod, hogy ki kéne jönni. Ez egy csodálatos gondolat, de nem fog megtörténni, csak akkor, ha egy embercsoport elkötelezi magát egymás mellett. Csináljuk együtt! Ne rendbe tenni próbáljuk egymást, hanem menjünk együtt ezen az Úton, amit életnek neveznek. Nem nekem kell megoldani mindent, de sokkal jobb így, mert van emberek, akik ugyanazokon mennek keresztül. És igazán hiszem, hogy ez Isten akarata.

Ahogy erről beszélünk, hogy az összetartozás érzését teremtsük meg, titeket is erre hívlak. Eljöhetsz a gyülekezetbe, ahol teszed, amit tenned kell, de ugyanúgy mész haza, ahogy ide jöttél. De azt is mondhatod: valami mást szeretnék. Nem szeretnék ebben az álarcban élni. Szeretném levenni az álarcot, szeretnék őszinte lenni, önmagam lenni. Hadd mondjam el, hogy egyedül nem fogsz tudni önmagad lenni, nem fogsz tudni őszinte lenni. Egy közösségnyi emberre van szükség, akik szintén önmaguk akarnak lenni, őszinték akarnak lenni, és akkor valami hihetetlen dolog kezdődik el! Ahol el tudod mondani, hogy ezt a dolgot nem tudom megoldani, hogy pánikrohamok törnek rám, próbálom megoldani az élet problémáit.

Olyan sok lehetőség van a közösségben, amit még nem aknáztunk ki! Annyira ott van benne az Isten jelenléte, az Isten munkája, és ez elérhető! De ez a mi döntésünk. Ez a te döntésed! És ezt a kihívást állítom elétek. Még a házi csoportjaink is sokszor programokra épülnek, ahol időpontok korlátoznak minket, mert ezt már annyira megszoktuk. És ezt nemcsak nektek mondom, önmagamhoz is intézem ezt a kihívást.

Mi vezetők és pásztorok a világ legelszigeteltebb emberei tudunk lenni. Mert úgy érezzük, olyan látszatot kell keltenünk, hogy mindent meg tudunk oldani, pedig ez nem így van. Mi is még úton vagyunk, tanulási folyamatban vagyunk. És szükségem van egy közösségre, ahol őszinte lehetek, önmagam lehetek. Álljunk fel!

Nem tudom, hogy mit szólt ma hozzád a Szent Szellem. Könnyű azt mondani, hogy egy család vagyunk, hogy a gyülekezet az egy család. De, ugye, tapasztaljátok ti is, hogy a családon belül is vannak viták, nézeteltérések. Ugyanakkor ott a felhívás, hogy válassz. Válaszd azt az egységet, amiért Jézus imádkozott. Dönts úgy, hogy nem fogod elszigetelni magadat! Dönts úgy, hogy elfogadod a közösséget! Mindnyájan sérültünk már meg kapcsolatokban, még gyülekezeti közösségben is. Jézus mégis ezért imádkozott. És ma érted is imádkozik!

Kész vagy ennek ellenére megnyílni és bízni az emberekben? Mert ő meg szeretne áldani téged a közösségben. Meg szeretne áldani téged ebben a közösségben, amit BOLi gyülekezetnek nevezünk.

De ez automatikusan nem történik meg azáltal, hogy eljössz az istentiszteletre, itt ülsz, és imádod az Urat, miközben továbbra is be van zárva a szíve, és továbbra is álarcot hordasz. Azért imádkozom, hogy gyülekezetként közösen meg tudjuk tanulni levenni az álarcainkat. És elsőként legyünk készek beugrani a kútba, és azt mondani: Ez vagyok én! Nem vagyok tökéletes, de szeretnék veletek őszinte lenni. És aztán beleugrik még valaki, aztán még valaki. És észre sem vesszük, de az Isten már kiárad köztünk.

Arra kérlek titeket, hogy rendeződjetek 3-4 fős csoportokba, és imádkozni fogunk egymásért. Együtt fogunk imádkozni, hiszen a közösségről beszélünk. Tehát nem szeretném, ha ma egyedül, magadban imádkoznál, hanem legyél közösségben azokkal, akik ott vannak körülötted. Imádkozni fogunk egymásért, közösséget fogunk gyakorolni egymással. Ne hagyjatok senkit egyedül, ne hagyjátok, hogy bárki elszigetelődjön. Egyszerűen csak ragadd meg valakinek a kezét, és mondd azt: Nem ismerlek, de imádkozzunk együtt! A testvérem vagy. Kezdjetek el imádkozni egymásért.