Peter Wan: A királlyá válás folyamata

6. rész: Elveszve a változásban

Folytatjuk Dávid történetét. Sorozatunk címe: A királlyá válás folyamata. Arról beszéltünk, hogy talán teljesen rábíztuk az életünket Istenre, de magában a folyamatban mégsem bízunk. Isten azonban azt akarja, hogy bízzunk ebben a folyamatban, hiszen Isten nemcsak egyszerűen a palotába akarta eljuttatni Dávidot, de az életét olyan módon akarta formálni, hogy ott is maradjon, hogy nagyszerű király tudjon lenni. Ezért tart ez ilyen sokáig. 1 Sámuel 25:

"Amikor Sámuel meghalt, összegyűlt egész Izráel, meggyászolták, és eltemették őt otthon, Rámában. Dávid pedig elindult, és elment Párán pusztájába. Volt egy ember Máónban, akinek a gazdasága Karmelban volt. Ez az ember igen jómódú volt; volt neki háromezer juha és ezer kecskéje. Éppen a juhokat nyírta Karmelban. A férfi neve Nábál, felesége neve Abigail volt. Az asszony jó eszű és szép termetű, a férfi azonban durva és rossz természetű volt, Káléb nemzetségéből való.

Amikor meghallotta Dávid a pusztában, -- tehát még mindig a pusztában van -- hogy Nábál a juhokat nyírja, elküldött Dávid tíz legényt. Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel.

Ezt mondjátok neki: Békesség néked, békesség házad népének, békesség mindenednek!

Most hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, amikor velünk voltak a pásztoraid, mi nem bántottuk őket. Semmijük sem tűnt el az alatt az idő alatt, amíg Karmelban voltak. Kérdezd meg a szolgáidat, ők is megmondják neked. Légy jóindulatú ezekhez a legényekhez, hiszen örömnapra érkeztünk. Adj azért ajándékot tehetséged szerint szolgáidnak és fiadnak, Dávidnak! Amikor megérkeztek Dávid legényei, elmondták mindezeket Nábálnak Dávid nevében, azután várakoztak.

De Nábál így válaszolt Dávid szolgáinak: Ki az a Dávid, ki az az Isai fia?"

A mai prédikációm címe: Elveszve a változásban. Imádkozzunk!

Uram, eléd jövünk ma, ahogy a Te Igéd tanulmányozását elkezdjük. Imádkozom, hogy ne csak mi olvassuk a Te Igédet, hanem a Te Igéd olvasson bennünk. Vizsgálja meg a szívünket, és mutassa meg nekünk, mi az, amin munkálkodnunk kell. És Te erőt adsz nekünk a Szent Szellem hatalma által foglalkozni ezekkel a területekkel, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézusra. Ámen!

Elmondok nektek egy esetet, amikor majdnem verekedésbe keveredtem. Tudom, hogy épp most imádkoztam, hogy jobban hasonlítsunk Jézusra, de be kell vallanom, hogy egyszer majdnem verekedésbe keveredtem. És ez most nem az a történet, amikor egy taxisofőrrel vitatkoztam össze, hiszen azt már elmeséltem, mint ahogy egy másik történetet is, amikor szintén majdnem verekedtem valakivel. Ez egy harmadik történet.

Ez a történet arról szól, hogy majdnem összeverekedtem egy keresztény magazin szerkesztőjével. És ne kérdezzétek meg az istentisztelet után, melyik magazin volt az, mert nem fogom elmondani. Sose árulnám el. De akkoriban Tajpejben éltünk, és a feleségemmel és kislányommal a földszinten laktunk egy lakóépületben. Egy keresztény magazin szerkesztősége kibérelte az épület fölső szintjét, ott volt az irodájuk. Ez nem is lett volna baj, ha az épület nem lakóépület lett volna, és ezért az embereknek a cipői, meg a gyerekbiciklik ott voltak az ajtóknál. Ezzel se lett volna baj, hiszen azoknak a holmijait, akik az emeleteken laktak, senki se látta. Csakhogy én a földszinten laktam. Így az én gyerekem biciklije egészen elől volt, a kapunál. Nem volt útba senkinek, nem volt tűzveszélyes, csak éppen csúnya volt, ezt el kell ismernem. Ezért valaki mindig panaszkodott: Mindig, amikor ügyfeleket hozok az irodába, ezt a csúfságot látjuk. Jó lenne, ha rendet csinálna! Ha ismertek engem, tudjátok, hogy nem szeretem, ha megmondják, mit tegyek. Ha megmondod, mit tegyek, csak azért se azt teszem! Tehát nem tettem meg, amit mondott. Nem azt mondom, hogy ez jó dolog. Ez nem jó dolog, hogy így álltam hozzá. Mindenesetre a bicikli ott maradt a kapunál.

És egyszer a munkahelyemen voltam, amikor csörgött a telefonom. A feleségem hívott, és sírva mesélte, hogy csöngettek, kiment, és az az ember volt az, és kiabálni kezdett vele a kislányunk előtt. Ohó! Azt elviselem, ha velem veszekszel, de ha a feleségemmel teszed ezt, akkor nagy bajban vagy! Felpattantam a bicajomra, és… Nem, nem motorbicikli volt, hanem sima női bicikli. Hazapedáloztam, felmentem az emeletre, bekopogtam, és azt mondtam: A főnökkel szeretnék beszélni. Erre kijött egy aranyos idős hölgy. Olyan állapotban voltam, hogy képes lettem volna tettlegességre vetemedni. Tehát kijött ez az aranyos idős hölgy, aki a hatvanas éveiben járhatott. Megkérdezte: Kit keres? Mondtam neki: Küldje ki a főnökét! Ő ezt felelte: Sajnálom, de nincs itt. Biztos? Lehet, hogy odabenn lapul… Mindenesetre a hölgy azt mondta, hogy nincs itt a főnök. Így aztán elmentem, és ahogy mentem, azon gondolkodtam, mi lett volna, ha ott van? Akkor megütöttem volna. És aztán el tudom képzelni, milyen szalagcímet hozott volna az újság: A lelkipásztor verekedésbe keveredett egy keresztény magazin szerkesztőjével. Ez jó cím lenne, nem? Vennék az újságot, mint a cukrot. Én meg azt mondtam: Ó, istenem! Ennek meg mi értelme lett volna? Akkor kerülünk bajba, mikor elfelejtjük, kik vagyunk.

És erről szól ez a történet. Nézzétek, mit tett Dávid az után, hogy Nábál megkérdezte: ki ez a Dávid. Dávid azt hitte, mindenki ismeri. Úgy küldte el az embereit, hogy az ő nevében köszöntsék Nábált. Mondják meg neki, hogy az ő emberei. De Nábál azt kérdezte: ki ez a Dávid? Ismerjük David Went, David Hwat, David Changet. Melyik Dávidról beszéltek?

"Erre megfordultak Dávid legényei, és visszatértek. Amikor megérkeztek, elmondták neki mindezeket" -- Akik velem dolgoznak, tudják, hogy nem vagyok kíváncsi mindarra, amit rólam mondanak az emberek. Ashley pásztor is azt teszi, hogy mikor arról beszél, hogy mit mondtak rám az emberek, nem mond el szó szerint mindent, hanem csak a lényegét. De ezek az emberek mindent elmondtak. -- Akkor ezt mondta Dávid az embereinek: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél. -- Na már most négyszáz embert nem egy tárgyaláshoz visz magával valaki, hanem egy kivégzéshez. Azért vitt négyszáz embert, mert meg akarta ölni Nábált. És nemcsak Nábált, hanem mindenkit, akinek bármi köze van Nábálhoz. Dávid arra készült, hogy az egész háza népét legyilkolja. Mi történt, Dávid? Te, aki Isten szíve szerint való ember vagy, miért teszed ezt? A múlt héten azt láttuk, hogy bementél egy barlangba, és erősebb lettél, mikor kijöttél. Jobb emberként jöttél ki. Nagyobb bizonyosságot nyertél arról, hogy mi Isten terve az életedre nézve. Hogyan lehetséges, hogy néhány fejezettel később ez történik? Miért akarod megölni Nábált? Azért, mert Sámuel meghalt.

Hiszen így kezdődik a történet: Sámuel meghalt, és Dávid elindult a pusztába. Tudjátok, amikor Sámuel meghalt, azt írja a Biblia, hogy Izráel gyászolta őt, hiszen Izráel egy prófétát vesztett el. Dávid viszont egy barátot vesztett el. Egész Izráel elismerte Sámuel prófétai szolgálatát. De Sámuel volt az első személy, aki elismerte Dávid királyi rangját. Sámuel hamarabb elismerte Dávidot, mint ahogy bárki bármit is meglátott volna Dávidban. Ő volt az első, aki hitt benne, aki felemelte. Aki rávette Dávidot arra, hogy elhiggye, hogy ő több annál, mint amit eddig látott. Sámuel érdekes személy volt, Izráel utolsó bírája. Egyszerre volt a nép bírája és prófétája is. Az utolsó bírája volt a népnek, és ő volt az is, aki Sault királlyá kente. Tehát ő az, aki átvitte Izráel népét a bírák korszakából a királyok korszakába. És ő kente fel Dávidot is. Tehát ő biztosította azt is, hogy a királyság Saul házáról Dávid házára szálljon. Sámuel az átmenet embere volt. Az átmeneti időszakok emberei fontosak. Mert az egész élet változásokról szól. Hányszor hallottad már a kis csoportodban: Kérlek, imádkozzatok értem, mert átmeneti időszakban vagyok. Néha ezt gondolom magamban: Szerintem mindig átmeneti időszakban vagyunk. Mindig vannak változások az életünkben. Nem igaz? Mindig átmenti időszakban vagyunk. Vagy változunk, vagy meghalunk. Vagy mássá válsz, vagy a régi állapotodban halsz meg. Sőt, valójában a Biblia arról beszél, hogy folyamatosan változik az életünk. Nézzétek, mint mond Pál az 1 Korinthus 6:11-ben az üdvösségünkről: "(Pedig ilyenek voltak közületek némelyek:

de) megmosattatok, -- múlt időben írja -- megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által." Tehát megmenekültünk. Mégis, Pál ezt írja a Filippi 1-ben: "aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára." Most jelen időt használ. Tehát megmenekültünk, most is folyik ez a megmenekülés, és majd egy jövőbeli napon is meg fogunk menekülni. Erre mondják a teológusok, hogy már igen, de még nem. Már megmenekültél, mégis, még a megmenekülés folyamatában vagy benne. Ezért van az, hogy mikor Isten rádnéz, azt mondja, hogy szent vagy, Isten szabad, boldog, erős, szeretett gyermeke, mégis, néha úgy érzed, fel kéne valakit pofozni, mivel egy átalakulás időszakában vagy. Változunk most is, és ebből áll az egész életünk. A változás időszakában élünk. És mikor benne vagy a változásnak ebben az időszakában, mindig felteszel magadnak egy kérdést: Ki is vagyok én valójában.

Van egy barátom, aki sok éven át gengszter volt. Ő az egyik kollégám, és elmesélte, hogy a húszas éveiben ő mindenféle illegális ügyletekkel rengeteg pénzt keresett. De megtért, és gyökeresen megváltozott az élete. Ez egy nagyon hosszú történet, egyszer majd elmesélem nektek. Tehát megtért, és egy nap egy keresztény konferencián szolgált, és a vendéglátó csapatban volt, ahol én is ott voltam. Tehát együtt szolgáltunk, és az egyik feladatunk az volt, hogy gyümölcsöt szeleteljünk fel a szolgálók számára, hogy a szünetekben enni tudjanak. Tehát odavittük az ételt a csapatnak, és ránéztem erre az emberre, és úgy tűnt, hogy küzd valamivel. Ezért félrevontam, és azt kérdeztem: Áruld el, mi történik? "Figyelj, ez nekem nagyon nehéz -- felelte. Évekig mások végezték el ezt a fajta munkát nekem. Kinyitották nekem az ajtót, kiszolgáltak, és most én teszem ezt ezekkel az emberekkel." És elkáromkodta magát. Átmeneti állapotban vagyunk, mint ez az ember. Elkezdte elengedni a múltját, de próbálja megtalálni önmagát. Azt mondta nekem: már nem tudom, mennyit érek. Már nem ismerem az identitásomat, nem tudom, ki vagyok.

A változás időszakában mindig kell egy hang, ami emlékeztet, hogy ki vagy. És Sámuel volt ez a hang. Ő volt az, aki mindig emlékeztette Dávidot arra, hogy kinek kell lennie, Isten mire szánta őt. Mivel ez egy nehéz időszak volt Dávid számára. Átmeneti időszakban volt, hiszen már nem pásztor fiú, de még nem is a palotában üldögél. Hát akkor mi is vagyok? Mi az identitásom? Mibe teszem a bizodalmam, a reménységem? És ezért van az, hogy mikor Nábál azt mondta: "Ki ez a Dávid? Sose hallottam róla!" Dávid megharagudott. Sose hallottál rólam? Nem ismered azokat a dalokat, amiket az izraeli lányok rólam énekelnek? Én vagyok az a Dávid, akiről ők énekelnek, nem egy másik Dávid. Rólam éneklik, hogy "Dávid megölte az ő tízezrét." Én vagyok az a Dávid, és be is bizonyítom neked. Idejövök négyszáz emberrel, és megmutatom, mim van, mire vagyok képes. Tartok neked egy kis bemutatót. Idehozom a Dávid nevű harcost a küszöbödre. Mindez azért történhetett, mert már nem volt mögötte Sámuel hangja. És a haragja arról szólt, hogy bizonyítani próbálja Nábálnak, hogy valójában ki ő. Nincs ma 3 pontba szedett üzenetem, de van három kérdésem, amit fel szeretnék tenni neked.

1. Lehet, hogy rossz helyről keresel megerősítést?

Egyszer elmentem a Tescóba, és bepakoltam mindent a bevásárlókocsiba, mentem a pénztárhoz, és láttam, hogy rettentően hosszú a sor. Jaj, mondom, na mindegy. Beálltam a sorban és várakoztam. Talán öt percig ott vártam, és gondolkodtam: ez nem lehet! Hiszen olyan napon mentem, amikor nem kellett volna ilyen tömegnek lenni. Ezért megkérdeztem az előttem állót: elnézést, ez a sor a pénztárhoz áll? Nem – mondta az előttem álló, -- Ön rossz sorba állt be. Mi ingyenes termékmintákra várunk. Azért nem haladtam afelé, ahol lenni szerettem volna, mert rossz helyen várakoztam. Mondd ezt a melletted ülőnek: Ne állj rossz helyen! Rossz helyről várod a megerősítést? Lehet, hogy az tart vissza az előrehaladástól, hogy rossz helyen vagy! Rossz helyen várakozol, rossz helyről várod a megerősítést.

És ez szinte mindnyájunkra igaz, hogy valószínűleg életünk egy bizonyos személyétől várjuk a megerősítést. Lehet, hogy számodra ez az apád, az anyád vagy a volt szerelmed. Valaki, aki csalódást és fájdalmat okozott. Talán egy főnök, aki elbocsátott. És te arra vársz, hogy ez a személy végül megerősítést adjon. De hadd kérdezzek valamit: mi lesz, ha ez a személy sose ad neked megerősítést? Mi lesz, ha sose mondja, hogy büszke rád? Akkor mit teszel? Lehet, hogy még mindig rossz helyen várakozol? Azért akadtál el, mert még mindig rossz helyen vagy? Lehet, hogy sose fogja azt mondani, hogy büszke rád. De akkor sincs semmi baj, mert nem onnan kapod a megerősítést. És megmondom, mit kell tenned: fogd a bevásárlókocsid, menj el onnan, és haladj előre! Menj oda, ahol lenned kell! Ne várakozz rossz helyen! Te is rossz helyről várod a megerősítést?

Dávid, miért érdekel téged annyira, mit gondol rólad Nábál? Ő csak egy lábjegyzet a történetben. Csak egy kis göcsört az úton. Miért akarod igazolni magad őelőtte? Ahelyett, hogy egy egyszemélyes közönségnek játszanál. Az Isten az, aki a jövőd meghatározza, nem más emberek. Ne rossz helyről várd többé az elismerést. Ne tedd ezt többé. Az Instagramon lévő emberek csak Nábálok. Nincs szükséged az elismerésükre. Vannak, akik annyira szomjaznak az elismerésre, mikor posztolnak valamit. Mintha ezt mondanák: Mondd már, hogy jó a kocsim! Mondd már, milyen csinos a feleségem! Ne várd többé rossz helyről a megerősítést! Ne tedd ezt! A Te megerősítésed nem ezekről a helyekről jön. A te megerősítésed Istentől jön. Menj arrébb, és haladj előre, mindig csak előre!

Tudjátok, ez az egész eset csupán egy próba volt. Isten próbára tette Dávidot: Dávid, tudsz-e királyként viselkedni akkor is, mikor nincs kedved hozzá? Dávid gyilkosként akart viselkedni. Négyszáz emberrel mész, hogy ezt a problémát megoldd? Ez túlzás, Dávid! Mi van a fejeddel? Úgy akart viselkedni, mint egy gonosztevő, mert ebben a pillanatban Dávid olyan tehetetlennek érezte magát. Gyengének érezte magát ahhoz, hogy megszerezze valakinek az elismerését. Gyengének érezte magát, mert elakadt a változás útján. Gyengének érezte magát, mert a pásztor fiúi identitását már elengedte, de még nem ült a trónon. És senki nem szereti gyengének érezni magát. És bármit kész volt megtenni annak érdekében, hogy erősnek érezhesse magát. De Dávid, valamit meg kell értened: egy király nem attól lesz erős, ha erőszakosan lép fel, hanem ha vissza tudja fogni magát. Ez a te erőd! A te erőd az önuralomból származik. Az erőd forrása az önuralom. Hiszen Isten is így bánik velünk! Isten bármilyen erőteljesen felléphetett volna ellenünk. Valójában mikor Jézus eljött meghalni értünk a kereszten, előtte küzdelemben volt a Gecsemáné kertben az Atyához imádkozva: "Kérlek, vedd el tőlem ezt a poharat. Nem akarok a keresztre menni, mert a kereszt gyengének mutat. Nem akarok meghalni önmagam számára. Nem akarom megtenni." És Jézusnak megvolt a képessége, hogy ne tegye meg, hiszen azt mondta, ha akarnám, angyalok légióit mozgósíthatnám, hogy mentsenek meg. Ezt mondta Péternek: "Ne harcolj ez ellen. Én is harcolhatnék, de úgy döntöttem, nem teszem." És később ott fenn a kereszten Jézusnak nem esett jól az, hogy Ő most Isten Báránya. Szívesebben lett volna Júda Oroszlánja. Kedve lett volna ordítani, tüzet hozni le az égből, hogy megégesse azt a katonát, aki kigúnyolta, de nem tette. Nem tette! Annak ellenére, hogy az érzelmei erre vitték volna. A második kérdésem pedig a következő:

2. Arra vársz, hogy érezd, mielőtt megtennéd?

Csak azt teszed, amihez kedved van? Dávid, sose lesz belőled vezető, ha csak azt teszed, amihez éppen kedved van. Vissza tudod-e tartani azt, amiben annyire jó vagy? Mert a bolond emberek cselekszenek csak az alapján, amit éreznek, de a bölcsek a szerint cselekszenek, akikké vágynak lenni. A bolond emberek az alapján cselekszenek, ahogyan pillanatnyilag érzik magukat, de a bölcs emberek az alapján, a mivé válni szeretnének. Hadd beszéljek kicsit a bolondokról, hiszen Nábál bolond volt. Ezt Abigél mondta, aki a felesége volt, és hát a feleségek mindig mindent jobban tudnak.

"Amikor megpillantotta Abigail Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, -- Hallod? Neked szól ez az üzenet: Ne törődj az életedben lévő Nábálokkal -- Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál."

Fú, ez aztán rossz, mikor valakit saját felesége nevez bolondnak. Egy bolond mindig rövidlátó és keményszívű. Nem megfelelően látja a dolgokat, és nem hajlandó változni. Nábál azt szokta meg, hogy csak a közvetlen előtte álló dolgokat látja. Nincs arra képessége, hogy kihámozza a közepét, hogy a felszín mögé nézhessen. A bolond és a bölcs ember különböznek egymástól abban, ahogy a dolgokat látják. Minden azon múlik, hogy hogyan értelmezik a dolgokat. Régebben azt hittem, a bolond ember az, akinek nincs elég információja, nincs elég tudása. De aztán megértettem, hogy ez nem azon múlik, hogy van-e elég tudásunk, hanem azon, hogy miként értelmezzük, amit tudunk. A tudásnak, az információnak az értelmezése az, ami meghatározza, hogy bolondok vagyunk-e vagy bölcsek. Az internet rengeteg tudás forrása. Nincs hiányunk tudásban manapság. Olyan korban élünk, mikor ez a végtelen nagy tudás elérhető számunkra. Mégis bolondul viselkedünk az interneten. Olyan sok tudást ad, amit csak el tudunk képzelni, mégis olyan bolonddá tesz, amit csak el tudunk képzelni. Mert ez nem arról szól, mit tudunk, hanem hogy hogyan értelmezzük, amit tudunk. Arról, hogy hogyan fogadod, ami történik. Mert minden az értelmezésen múlik. Lehet, hogy két ember pontosan ugyanazt a dolgot látja, és mégis egészen máshogy értelmezik. Az értelmezés az, ami számít. Nem az számít, hogy mit mondok én most itt bele ebbe a mikrofonba, hanem az számít, hogy a tolmácsom mit mond abba a mikrofonba. Lehet, hogy én a legjobbat mondom, de ő rosszul értelmezi. Minden az értelmezésen múlik. Kíváncsi vagyok, hogyan értelmezed most az életed dolgait. És még egy kérdést szeretnék feltenni neked:

3. A rossz értelmezés szerint cselekszel?

Nábál rosszul értelmezte azt, hogy kicsoda Dávid, és annak megfelelően cselekedett. Félreértelmezte azt, hogy ki ő. Azt mondta: ki ez a fickó? Ki ez a senki? És Dávid megharagudott, és tehetetlennek érezte magát. Mivel Dávid is rosszul értelmezte a dolgokat. Nem azért kerülsz bajba mert az emberek félreismernek, hanem mert te ismered félre önmagad, mikor elfelejted, ki vagy. Dávid megsértődött. Az, hogy milyen könnyen sértődünk meg, mindig az érettségünkkel függ össze. Ha könnyen megsértődünk, az azért van, mert nem vagyunk biztosak abban, hogy kik vagyunk, nem vagyunk biztosak abban, hogy értékesek vagyunk. Ez esetben bármi veszélybe hozhatja azt, ahogy önmagunkat látjuk.

Van egy történet az első világháborúból, mikor a csatatéren volt egy ezredes, de nem volt rajta az egyenruhája. Egy katona meglátta, és rákiáltott. Talán nem kiáltott, de mindenesetre tiszteletlen volt vele, és aztán az ezredes megfordult, ránézett, és a katona nagyon megijedt, mert megismerte az ezredest. Azt mondta: Jaj, istenem! Ne haragudjon, uram, nem láttam, hogy ön az, ezredes úr. Az ezredes rámosolygott, és ezt mondta: Semmi baj, de örüljön, hogy nem százados vagyok. Mit értett ez alatt? A százados sokkal kisebb rangban van, és nagyon azt várja az emberektől, hogy tiszteljék, mert nem olyan magasan van a ranglétrán. Ezért minden apró tiszteletlenséget sértésnek érez. De nem így az ezredes: nem érdekel, mit gondolsz, te csak egy Nábál vagy.

Egyszer valaki írt nekem valami nagyon sértőt. Amit írt az sértő volt rám és a körülöttem élőkre nézve. Nem válaszoltam erre. És aztán személyesen találkoztam vele, és megkérdezte, miért nem válaszoltam. Nem mondtam el neki, de ez volt a szívemben: tévedsz, ha azt hiszed, érdekel, mit gondolsz. Elolvastam, és kitöröltem, mert nem érdekel, mit gondolsz, mert nem vagy a feleségem, nem vagy a munkatársam. Az érdekel, mit gondolnak a munkatársaim. Ha azt mondják nekem, valamin változtatnom kell, akkor az érdekel. Nem vagy a vezetőm. Ha a vezetőm azt mondja, valamit rendbe kell tennem, meghallgatom, mert érdekel a véleménye. Nem érdekel, mit gondolsz, ezért nem válaszolok. Figyelj, nem szükséges válaszolnod minden egyes sértésre, amit feléd intéznek, ha tudod, ki vagy, ha tisztában vagy az értékeddel. Meg kell tanulnunk értelmezni a dolgokat.

És aztán ez történik. Nézzétek, mit mond Abigél. Azt mondta: Dávid, "a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod -- én halottam rólad, rajta vagy a Spotify-on. A férjem nem hallotta azt a dalt, de én igen. Még a lejátszólistámra is rátettem, amikor edzek, mindig azt szoktam közben hallgatni. Én ismerlek. (Egyébként ez nincs benne a Bibliában, csak én tettem hozzá.) Ismerlek téged. -- Ha majd az Úr véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram!"

Mit tesz Abigél? Újraértelmezi az eseményt Dávid számára. Próbálja megóvni Dávidot attól, hogy szívére vegye ezt a sértést. Azt mondja: Ez csak egy dolog. Isten királlyá tesz téged. Én tudom, ki vagy, Isten is tudja, ki vagy. Mindenki tudja, ki leszel, de neked is tudnod kell, ki leszel. Meg kell értened!

És a Biblia azt írja, hogy Abigél szép és okos volt. Okos és szép nő volt, és itt ő a Szent Szellemet jelképezi, és szól hozzá, szól Dávidhoz: Ne értelmezd ezt helytelenül! Ne a helytelen értelmezés alapján cselekedj! Nincs szükséged Nábál jóváhagyására, nem kell törődnöd azzal, amit mond. Mert Istennek az életedre kimondott ígérete nem változott. Ő abban a folyamatban van, hogy királlyá tegyen téged. Tehát ne törődj ezekkel a sértésekkel! Ha újraértelmezed a sértés, az csak erősebbé tesz. El tudod viselni. Ezt a tehetetlenség érzést újra tudod értelmezni. Mert az igazi erő nem mások leuralásban van, hanem az önuralomban. Értelmezd ezt most újra! Bármin mész is most keresztül, a Szent Szellem hangja segít újraértelmezni amin keresztülmész. Lehet, hogy először nem így értelmezed, nem így látod a dolgokat. Lehet, hogy dühös vagy, legszívesebben behúznál egyet valakinek, megütnéd őt, de ne cselekedj ilyen kicsinyesen! Ne bizonyítani próbálj!

Tudjátok, mi a döbbenetes? Dávid csupán azért tudott olyan királlyá válni, aki végül lett, mert azon a napon hallgatott Abigélre! És ami még döbbenetesebb, ahogy olvastam ezt a történetet, észrevettem, hogy Dávidnak és Nábálnak is volt lehetősége ezt a hangot meghallani. De Abigélt és tanácsát csak Dávid hallgatta meg. Abigél nem is bajlódott azzal, hogy Nábállal beszéljen, hanem rögtön Dávidhoz ment, mivel korábban már próbált beszélni a férjével. Férfiak, ha bármiféle bizonyítékra van szükségetek ahhoz, hogy a feleséged hangja a Szent Szellem hangja, akkor itt a bizonyíték. Hallgass az életed asszonyára. Hallgasd meg, hogy mit tanácsol neked. Ő emlékeztet arra, hogy ki vagy, ő hisz benned, de meg kell hallgatnod, ki kell nyitnod a szívedet. Meg kell engedned magadnak, hogy jó irányba vigyen. Ne légy olyan, mint Nábál, aki meghalt, mert kemény szíve volt. Nábál egy kemény szívű ember volt, de Dávid meghallotta a Szent Szellem hangját. És a Szent Szellem mindig újraértelmezi számodra a dolgokat.