Peter Wan: A királlyá válás folyamata

7. rész: Sorsfordulat

Ma befejezzük tanítás sorozatunkat. Ez egy 7 részes utazás, melynek címe: A királlyá válás folyamata. Dávid nyomdokában jártunk az elmúlt 7 héten. Ma lesz az utolsó prédikáció, de úgy érzem, nem állok készen még búcsút inteni Dávidnak. Ma reggeli csendességem során egy olyan zsoltárt olvastam, amit Dávid írt, és úgy érzem, csinálhatnánk még egy sorozatot, ahol Dávidot a zsoltárain keresztül vizsgálhatnánk meg. Vagy nem is tudom. Egyszerűen annyira szeretem Dávidot! A mai prédikációm címe: Sorsfordulat. Imádkozzunk!

Atyám, nagyon köszönjük ezt a mai napot. Imádkozunk mindazokért, akik itt vannak, és azokért is, akik interneten keresztül néznek minket most vagy egy későbbi időpontban. Köszönjük, hogy a következő 40-45 percben a szíveink nyitva lesznek arra, amit mondani akarsz. Kérünk Téged, hogy szólj, és változtasd meg az életünket. A Te Igédre alapozzuk és tesszük fel az életünket. Köszönjük Neked! Jézus nevében, ámen, ámen és ámen!

Több mint egy hónappal ezelőtt, mikor elindultunk együtt ezen az úton egy olyan igével kezdtünk, amit újra szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, mégpedig az 1 Sámuel 16:1-et: "Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt." Szeretem, ahogy Isten néha ennyire közvetlen velünk. Nem kerülgeti, mint a forró kását, hanem rögtön a lényegre tér. Azt mondja Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt? Én már elvetettem őt, te pedig indulj, ne gyászold már őt többé. Nem erről akarok prédikálni, de vannak köztetek olyanok, akikhez szól most ez az üzenet: Meddig bánkódsz még az életednek ebben a szakaszában? Kész vagy kilépni? Indulj, indulj, indulj! Mondd azt, hogy: Indulok! Már úton vagyok. És ez az a nap, mikor Dávidot Izráel királyává kenték fel, de erről senki se tudott, csak Sámuel és Dávid közvetlen környezete. Úgy tartják, hogy amikor Dávid fel lett kenve, még tizenéves volt, úgy 11-12 éves lehetett. Ha belegondolunk ez elég őrült dolognak hangzik, nem? Ez olyan, mintha most én odamennék a gyülekezeti gyerekcsoportban egy 11 vagy 12 éves kisgyerekhez, rátenném a kezem és azt mondanám: Te leszel Tajvan következő elnöke. De valóban ehhez hasonló történt. Most el fogjuk olvasni azt a történetet, mikor Dávid végre valóban király lesz. Mivel az történt, hogy Saul királyt egy filiszteusok elleni csatában megölték, ezért egész Izrael összegyűlt, hogy végre elismerjék Dávidot királyuknak. A 2 Sámuel 5:2-3 így szól:

"Azelőtt is, amikor Saul volt a királyunk, te vezetted harcba, és hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel Izráel fejedelme! Megjelentek tehát Izráel összes vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt, ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává." Remélem, észrevettétek, hogy aközött, hogy Sámuel felkente Dávidot királynak, és aközött, hogy valójában király lett, nagyon sok idő telt el. Most már a 2 Sámuelből olvastam fel, már nem is annál a könyvnél járunk. Nem az van, hogy kezdesz egy új fejezetet, és automatikusan király leszel. Ahova Isten az életedben el akar juttatni, az nem csupán néhány fejezet alatt zajlik le. Valójában addig, amíg Dávid király lett, valószínűleg 20 év eltelt. 20 év hosszú idő. 20 év legtöbbünk számára elég lett volna ahhoz, hogy feladjuk azt, amit Isten megígért nekünk. Vagytok itt olyanok, aki idén január 1-jén eldöntöttétek, hogy lefogytok, de már azóta el is vettetétek ezt a tervet. Pedig még csak szeptember van. Még egy év se telt el. 20 év elég hosszú idő ahhoz, hogy bármelyikünk feladjon valamit. És azt gondolom, Dávid is feladta volna ezt az "utazást," ha nem lettek volna körülötte bizonyos emberek, Ha nem a megfelelő emberek lettek volna Dávid körül, talán már réges rég feladta volna. Ezért kell egymással közösségben lenni. Az elmúlt hetekben Dávidra koncentráltunk, Dávid személyére, ma pedig a Dávid körüli embereket fogjuk megvizsgálni. Azokat az embereket, akikkel Isten körülvette Dávidot, hiszen voltak emberek Dávid mellett. Néhány hete arról beszéltünk, hogy bizonyos utakat csak egyedül járhatunk végig. De az a helyzet, hogy a legtöbb utat másokkal együtt járunk végig, Néha az életed során be kell menned egyedül a barlangba, hogy megmutatkozzon, ki vagy. De általában Isten embereket rak köréd, hogy segítsenek. Ha megnézzük a 2 Sámuel 23-ban lévő történetet, ez Dávid életének végét írja le, és ahogy elmondja az életének utolsó éveit, egy egész szakasz foglalkozik ebben a fejezetben Dávid hőseivel. Miért fontos ez? Mert Dávid az ő hős harcosai nélkül nem tudta volna átvenni a királyi hatalmat. Mivel bizonyos dolgok elvégzéséhez nemcsak egy emberre van szükség, hanem egy csoportra, egy egész hadseregre. Nemcsak egy prédikátor vagy néhány pásztor kell ahhoz, hanem az egész egyház, hogy Isten Királysága előretörhessen itt Tajvanban. Ha seregként összejövünk, úgy tudunk bemenni Isten királyságába. A Dávidot körülvevő 30 harcos közül volt 3 rendkívüli személy. Rendkívüliek voltak és egy kicsit őrültek is. A Biblia nagyon érdekes módon nevezi őket, egyszerűen csak a "háromnak." Klassz, ha így neveznek minket, nem? Benne vagyok a három között. Biztos volt valamilyen titkos köszönés vagy pacsi ebben a bandában. Így szól az Ige: "Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Basebet, -- hú de nehéz kimondani, nevezzük inkább egyszerűen csak J. B.-nek. De még a törzsének a neve se egyszerű! -- egy főtiszt, aki úgy forgatta lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le." Ez az ember tejesen őrült! A lándzsájával 800 embert ölt meg egyetlen csatában. Ennyi embert még virtuálisan se öl meg valaki a videójátékok során, de ez a fickó a fizikai valóságban ölt meg 800 embert egyetlen alkalommal. Valójában utánanéztem, hogy a modern történelem során az az ember, aki a legtöbb embert ölte meg, a második világháborúban harcolt. Egy Simol nevű finn férfiról van szó, aki mesterlövész volt. Ő 505 embert ölt meg. De nem így J. B. Ő nem lelőtte azt a 800 embert, hanem lándzsával döfte le őket, tehát közelharcban. Sokan azt gondolják, hogy a következő történt: ott volt 800 ember, és 30-at megölt közülük, s így a maradék azt mondta: "Úristen, ez bolond!" és elfutottak. Aztán ő fogta a lándzsát, utánuk futott, és hátulról öldökölte az embereket. Hogy is hívták? Jóséb-Basebet, ő egy rendkívüli katona volt. Tudom, hogy fura a neve, de ennek oka van. Ez nem az igazi neve. A neve összezavarta a tudósokat sok-sok évig, ugyanis ez a név semmit se jelent héberül. Pedig minden héber név jelent valamit. Dávid azt jelenti, szeretett. De azt nem tudják, J.B. Neve mit jelent. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az évek során a nevét egyik nyelv átvette a másiktól, majd tovább és tovább vándorolt egyik nyelvből a másikba, így már nem tudják, mi lehetett az eredeti neve. Ismeritek Brad Pittet? Körülbelül ilyennek képzelem Péter amerikai hasonmását. Brad Pitt az ő valódi, angol neve. De mi tajvaniak úgy hívjuk őt, hogy Bu Lai Do Pi To. Most képzeljétek el, hogy egy amerikainak azt mondjuk, hogy szeretjük Bu Lai Do Pi Tot. Biztos megkérdezné: Ki az a Bu Lai Do Pi To? És ha ezt még tovább fordítjuk további nyelvekre, egyre furább és furább lesz. Tehát az történhetett, hogy az idők során a sok nyelven keresztüli átiratok által annyira eltorzult, hogy már senki se tudja, mi volt a valódi neve. Ezt a hihetetlenül ügyes katonát, aki 800 embert ölt meg egyetlen csatában, -- valószínűleg a legjobb harcost, aki valaha létezett a történelem során -- nem zavarta, hogy elfelejtették a valódi nevét. Nem zavarta, hogy nem lett híres.

1. Mindnyájunknak szükségünk van valakire, aki azt mondja: Ez nem rólam szól.

Mindent megtett, harcolt Dávidért, mégis, mindezek után azt mondta: Nem számít, hogy senki sem tudja, ki vagyok. Képes arra, hogy megöljön 800 embert, képes olyan dolgokat megtenni, amire senki se képes, s a végén azt mondja: Nem fontos, hogy bekerüljek a történelemkönyvekbe. Mert az én fontosságom nem abban áll, amiről híres vagyok, hanem abban, amivel hozzájárultam a dolgokhoz. Néhány hete azt mondtam, hogy mindig előbbre kell tennünk azt, amit értekes, annál, ami látható. Néha nem a látható dolog az, ami a legértékesebb. Néha a láthatatlan dolog, amit senki sem lát az, ami a legértékesebb. Ezen a hétvégén ebből a gyülekezetből egy csoport elment az imahegyre. Elmentek egy hétvégére, mert azt mondták: El akarunk menni imádkozni a gyülekezetért. Szeretnénk elmenni imádkozni a gyülekezetért, a vezetőkért, a pásztorokért. Senki se kérte tőlük ezt, egyszerűen csak eldöntötték, hogy ezt teszik. Úgy gondolom, ezért tesz Isten nagyszerű dolgokat a Hope Gyülekezetben. Nem azért tesz Isten nagyszerű dolgokat itt, mert klassz a színpadunk vagy a zászlóink, vagy mert ilyen csodálatos reflektorok vannak. Azért tesz Isten nagyszerű dolgokat itt, mert vannak olyan emberek, akik készek olyan dolgokat tenni, amit senki se lát. Készek olyan dolgokat tenni, amit soha nem fognak megtudni a többiek. Figyelj rám: ha mindig meg kell, hogy lássanak, el kell, hogy ismerjenek, akkor akármilyen szintre teszed ezt, annál a szintnél nem tud a sikered feljebb emelkedni. Ez lekorlátoz. Mindnyájunknak szükségünk van olyan emberekre, akik azt mondják: Ez nem rólam szól. Nem arról szól, hogy mit látnak az emberek.

Hadd meséljek egy kicsit a második hősről, aki még J. B.-nél is őrültebb volt. Eleázárnak hívják. Ilyen névvel rögtön tudjuk, hogy egy őrülttel van dolgunk. "Azután Eleázár, Ahóhi fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak, de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott az Úr azon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni." Képzeljétek csak el! Milyen vicces ez a történet. Mikor a bibliát olvasod, le kell festened magad elé, ami történik. Tehát képzeljétek el, hogy Dávid, a három hőse, és még néhány katona eldönti, hogy kigúnyolják a filiszteus katonákat. Tehát gúnyolják őket, és a filiszteusok rájuk támadnak. És az izraeli katonák megállapítják: Fú, úgy látszik, ezek sokkal többen vannak, mint gondoltuk és elszaladnak. Mondani könnyű. A legtöbb ember el tudja mondani, de kevés, aki cselekedni tud. Tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy tudd, hogyan kell megállni. Tehát Dávid és a három hőse ott állt, a többiek pedig gondolták magukban: Na, felejtsük el! És elrohantak. De Eleázár Dávid mellett állt, amikor a többiek nem tudtak bátran megállni. Nem hagyta el Dávidot, amikor egyszerűbb lett volna elrohanni.

2. Mindnyájunknak szüksége van valakire, aki ezt mondja: Melletted állok

Ott leszek veled. Nem megyek sehova, nem futok el. Eleázer más volt, mint a többi izraeli katona. A Biblia azt írja, a többi katona csak azért jött vissza, hogy fosztogasson. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a csata befejeződött, az akciónak vége, már nincs semmi kockázat, nincs semmi veszély, és csak fosztogatni jönnek vissza. Csak azért, hogy a győzelem előnyeit élvezzék, és annak dicsőségében sütkérezzenek. Ismersz olyan embereket, akik nem hajlandók keményen dolgozni? Akik nem hajlandók kockázatot vállalni, de a dicsőségben szívesen osztoznak? Vagy hadd magyarázzam el még világosabban:ismertek olyan embereket, akik sose csinálnak semmit, de a csoportképre mindig megjelennek? És akkor csak nézünk, hogy: Tudja valaki, hogy őt hogy hívják?

Évekkel ezelőtt hallgattam egy híradást egy tengerentúli, nagyon klassz gyülekezetről. Rajtuk keresztül nagyon sokan megismerték Krisztust, szó szerint emberek százezrei tértek meg világszerte a szolgálatukon keresztül. És olyan zenei szolgálatuk is van, hogy mindenki az ő dalaikat énekli. Amikor ez az interjú készült, a tévések a gyülekezet előtt álltak, és az emberek közben ki-be járkáltak a gyülekezetből. Ez nem keresztény tévé volt, hanem egy világi tévéstáb volt, akik interjúkat készítettek az emberekkel. És azt mondták a testvérek: "Annyira szeretem ezt a gyülekezetet. Sok-sok éve már a szolgáló csapat tagja vagyok, és olyan sokat jelent nekem ez a gyülekezet." Többekkel készítettek interjút, és ilyesmiket mondtak. Aztán jött az utolsó hölgy, aki egy nagyon aranyos, vidám fiatal lány volt. És azt mondta: Úgy szeretem ezt a gyülekezetet! Sok-sok éve ide járok már. Ez a legjobb, a legeslegjobb! És akkora áldás. És a legjobb benne, hogy sose kellett csinálnom semmit, sőt, nem kellett adakoznom se." Megértem, mi volt a célja: meg akarta értetni a tévésekkel, hogy ez a gyülekezet nem az emberek pénzére hajt. Mivel vannak, akik azt mondják: Ezek a gyülekezetek csak az emberek pénzére hajtanak. Erre reagálva mondta, hogy: "Á, nem, dehogy is! Én sose adok nekik semmit." Meghallgattam az interjút, és tudjátok, hogy mit mondtam volna neki, ha ott lettem volna? "Aranyoskám, lehet, hogy a gyülekezet része vagy, de annak nem vagy részese, amit Isten tesz a gyülekezeten keresztül." Mert ez különbség. Nagy különbség! Egymás mellé kell állnunk! Ne csak a zsákmányosztáskor légy ott, ne csak a jó dolgoknál légy ott. Egymás mellé kell állnunk! Ez a gyülekezet is azért tud létezni, mert vannak emberek, akik a gyülekezet ügyéért összefognak. Egy médiaszolgálatos ott ül fönn a fülkében, akit ti nem is láttok, szeme a monitoron, keze az egéren. Valósággal rátapad a keze az egérre -- ahogy Eleázár keze is a kardhoz ragadt -- és feszült figyelemmel bámul: Mikor mondja Peter a következő dia tartalmát? Akkor rögtön rákattintok. Nem is tudom, éppen melyik testvér van ott szolgálatban, de ez az egész csak azért tud így megvalósulni, mert vannak ilyen emberek.

És most jön a három hős közül a harmadik. Figyeljetek, ez még őrültebb: "A következő volt Sammá, a hárári Ágé fia. -- egyre klasszabbak a nevek is. -- Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt -- úgy látszik, az izraeli seregnek ez már nagyon jól ment, mindig ellenkező irányba futottak --, de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet." Ez az ember még őrültebb volt, bátran harcolt akkor is, amikor mindenki megfutamodott. Miért? Mert meg akart védeni egy darab földet, egy lencseföldet. Pedig egyébként a lencse nem is olyan drága növényféle. Tehát próbálta megvédeni ezt a földet. De nem az az őrült dolog ebben, hogy próbálja a földet megvédeni, hanem hogy a Biblia egyáltalán nem említi, hogy az az ő földje lett volna. Valószínűleg valaki másnak a földje volt. Jó ember, mit csinálsz itt? Kockára teszed az életed valaki más földje miatt? Megérteném, hogy megteszed, ami csak tőled telik, ha az a te földed, de most nem is a te földedről van szó! Valami olyat védelmezett, ami valaki másé volt. Nem sok ember tenné meg, amit Samma tett, mégis, amit tett, annak nagy jelentősége volt, mert Dávidnak szüksége volt egy ilyen emberre.

3. Mindnyájunknak szüksége van valakire, aki azt mondja: Nekem fontos, ami neked fontos.

Tehát ez az a három különleges úriember, akik Dávid mellett álltak. És Dávid sose érte volna el az életében azokat a dolgokat, amiket elért, ha nem lettek volna körülötte ilyen emberek. A történet úgy folytatódik, hogy Dávid egyszer megszomjazott, és az emberei áttörtek az ellenség táborán, csak azért, hogy egy pohár ívóvizet hozzanak Dávidnak. Nagyon szerették Dávidot, hűségesek voltak hozzá. Ők voltak Dávid három nagy harcosa. De még nem mondtam el nektek ennek a három embernek a teljes történetét. Van még valami, amit nem tudtunk a három nagy harcosról. Mielőtt Dávid harcosai lettek, mielőtt egyáltalán harcossá váltak, mielőtt óriási kasszasikerű hollywoodi filmet forgattak róluk "A három hős" címmel, mielőtt híres emberré váltak volna, ez történt a Biblia szerint:

"Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg Adullám barlangjába -jegyezzétek meg ezt a helyet "Abdullám" -- , amikor a filiszteusok serege a Refáim-völgyben táborozott."

Mikor jött Dávidhoz ez a három ember? Amikor Abdullámban volt. Mit csinált Dávid Abdullámban? Figyeljetek! Az 1 Sámuel 22-t olvasom:

"Elment azért onnan Dávid, és az Adullám-barlangba menekült. Amikor meghallották testvérei és apjának egész rokonsága, elmentek hozzá. -- És figyeljétek a 2. verset!

Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett. Mintegy négyszázan voltak vele."

Mikor jöttek Dávidhoz? Amikor Adullám barlangjában volt. Adullám egy olyan barlang volt, ami azokat az embereket vonzotta, akiket a társadalom elutasít. Tehát amikor megismerkedett ezzel a három emberrel, még nem hívták őket a három hősnek. Jóséb-Basebetet, J. B-t nem arról ismerték, hogy 800 embert megölt. Eleázárt se arról ismerték, hogy a kardhoz ragadt a keze, annyira elragadta a harc heve. Sammát se arról ismerték, hogy megállt egy darab földön, hogy megvédje azt egy egész hadsereggel szemben. J. B.-t nem harcosnak ismerték, hanem mint J. B. a nyomorult, Eleázár se harcos volt, hanem ő volt Eleázer, az eladósodott. Samma se harcos volt, hanem egy elkeseredett ember. Akkor még úgy hívták őket: A három balek, mert azok voltak. Tudjátok, miért nem válik sok ember azzá, amivé Dávid vált? Mert mi harcosokat akarunk. Csak harcosokat akarunk, nem vesztes embereket. De ha nem tudod értékelni az embereket, ha nem tudsz időt, energiát fektetni az emberekbe, mikor legrosszabb állapotukban vannak, akkor nem érdemled meg az embereket legjobb állapotukban. Miért voltak ezek az emberek olyan hűségesek Dávidhoz? Miért voltak készek kockára tenni az életüket, csak hogy egy pohár vizet hozzanak neki? Mert Dávid befogadta őket, mikor senki másnak nem kellettek. Mert Dávid törődött velük, amikor a legrosszabb állapotukban voltak. A történelem mindig a nagyszerű dolgokat ünnepli, de ritkán említi azokat, akik a legrosszabb állapotukban vannak. Sokan elolvassák a három hős történetét, és észre sem veszik, hogy milyen múltjuk volt. De hogyha szeretnéd élvezni valakinek a társaságát, amikor legjobb formáját hozza, akkor el kell viselned őt, amikor a legrosszabbat hozza.

Lehet, hogy tetszenek nektek azok, amiket az Instagramra kiteszek Ellie-ről, a kislányomról, és azt mondjátok: Milyen aranyos! De nem tudjátok, mit kell nekem és az édesanyjának elviselni azért, hogy elkészülhessenek azok a fotók és videók. El kell viselnünk, amikor legrosszabb állapotában van, amikor hisztizik kell viselnünk, amikor olyan dolgokt tesz, amit nem akarunk. Ma reggel jöttünk az autóval, és dicsőítést hallgattam, Erre ő azt mondta: Én nem ezt akarom hallgatni. Akkor mit hallgassunk? -- kérdeztem. Ő meg ezt felelte: A kis hableányt. Így a pásztoroktoknak a "Kiss the girl" című dalt kellett hallgatni, ahogy a gyülekezetbe jöttünk. Ezt kellett hallgatnom autóvezetés közben, ahogy a gyülekezetbe jöttünk.

Ha nem tudod elhordozni az embereket, akkor nem fogod a társaságukat élvezni, mikor a legjobb formájukat hozzák. Ezek az emberek hűségesek voltak Dávidhoz, mert ő befogadta őket, amikor senki más nem akarta. Amikor ezek az emberek odamentek Dávidhoz, ő biztos ezt gondolta: Istenem! Hát nincs elég bajom? Küzdök az elhívásommal, az ígéretedben való hittel. Ezért is vagyok most itt ebben a barlangban. Még a saját utamat se tudom elrendezni, most meg ezeknek az embereknek kéne segítenem. És Isten ezt felelte: Igen! Te leszel a vezérük. Azt szeretném, hogy valami nagyobbra vezesd őket. Szeretném, hogy tanítsd J. B.-t, aki most nyomorult. Mutass neki utat az életben! Vedd magad mellé Eleázert, aki az adósságai miatt úgy gondolja, hogy nincs jövője. Adj neki életcélt! És Sammát is vedd magadhoz Sammát, aki annyire meg van keseredve a múltja miatt, és tanítsd őt arról, hogy mit jelent a felelősségérzet. Hogy ne másokat vádoljon tőbbé, és meglássa a reményt. Azt szeretném, hogy fektess beléjük időt, energiát. Tudjátok miért adtam az életem Jézus szolgálatába? Mert Ő hitt bennem, mikor az emberek nem hittek. Szeretett engem, amikor nem voltam szeretetreméltó. Hitt bennem, amikor a legrosszabb passzban voltam, ezért az égvilágon mindent megteszek, hogy életem végéig Őt szolgáljam. Emberek odajönnek hozzám, és megkérdezik: Peter, olyan nagyszerű csapatod van! Az egyik nagyszerű személy a vezetői csapatomban nem ilyen volt, mikor megismertem. De most ne találgassatok, hogy melyikük lehet az. Amikor először találkoztam vele, amikor először együtt voltunk, épp akkor kezdett gyülekezetbe járni. És ez az ember éppen másokkal beszélgetett, és egyszer csak beintett nekem. Ezen megsértődhettem volna: Én vagyok a pásztor, mi az, hogy beintesz? Vagy egyszerűen azt mondom magamnak: Itt valami tennivalóm akadt. Jobb, ha hiszek ebben az emberben, mert Isten kincset helyezett el az ő életébe. Ez az ember meg fogja változtatni ezt a nemzetet, valamit tenni fog Jézusért. Minden, amik ezek az emberek voltak Dávid számára, először Dávid volt az, az ő számukra. Dávidnak szüksége volt valakire, aki ezt mondja: Odaadom neked mindenem! De előtte Dávid volt az, aki, mikor a barlangba jöttek hozzá, azt mondta nekik: Odaadom nektek mindenem! Dávidnak szüksége volt valakire, aki mellé áll. De ő volt az, aki előbb a barlangban azt mondta nekik: Mellettetek állok! Dávidnak szüksége volt valakire, aki azt mondja neki: Fontos nekem, ami neked fontos. De Dávid volt az, aki először mondta nekik Adullám barlangjában, hogy: Fontos nekem, ami nektek fontos.

Amikor először gondolkodtam ezen a három nagyszerű harcoson, azt mondtam: Igen, Uram, nekem is ilyen embereket adj! Adj olyat, akinek fontos, ami nekem fontos, aki mellettem áll! De ha el akarsz jutni Isten ígéreteinek beteljesedéséhez, akkor hozzá kell járulnod valaki más folyamatához. Először is neked kell odaadni magad valakinek. Ez nem rólam szól! Szeretném, hogy tudnád, így ennek a tanítás sorozatnak a végén, hogy a Királlyá válás folyamata nem rólad szól! Isten nem azért tesz minket királyokká és királynőkké, nem azért ad nekünk egy királyi életet, hogy az csak önmagunkról szóljon. Ezért most ezt az érmét átfordítjuk! Tudjuk, hogy mindnyájunknak szüksége van valakire, aki azt mondja: Ez nem rólam szól. De ma mi mondjuk azt valakinek, hogy: Ez nem rólam szól. Tudom, hogy szükséged van valakire, aki ezt mondja neked: Melletted állok! De most ezt megfordítjuk, és valakinek te fogod ezt mondani: Veled vagyok. Melletted vagyok. Rendelkezésedre állok. Itt vagyok, hogy szolgáljak feléd, hiszen Jézus Krisztus is ezért jött el. Dávid király Jézus Krisztus prototípusa, előképe. Amit Dávid megtett ezekért az emberekért, ugyanaz, mint amit Jézus később megtett minden egyes emberért. És Ő újra összegyűjt egy embercsoportot, akiket a társadalom leírt, akikben nem hittek, sőt, akik magukban sem hittek a múltjuk miatt. De Jézus eljött és ezt mondja nekünk: Én hiszek benned! Hiszek abban, amit beléd helyeztem, hiszek a küldetésben, amit magadban hordozol, hiszek abban, amit elrejtettem benned. Azért jöttem, hogy szolgáljak feléd, hogy reményed legyen, hogy még egyszer higgyél benne, hogy van jövőd. Hogy ne kelljen a múltban ragadnod, ne kelljen a kudarcaidba ragadnod, hogy elhidd, hogy van remény számodra. Hiszitek ezt? Hiszitek, hogy ezért jött el Jézus?