Jonathan Chow: Az ismeretlenbe

(A Bread of Life látása a 2021-es évre)

Szeretnék veletek megosztani egy csodálatos és nagyon fontos üzenetet, amit már a kínai gyülekezetben elmondtam, a felnőtt és az ifjúsági istentiszteleteken is. Most azért jöttem ide az angol nyelvű istentiszteletre, hogy itt a BOLi-ban is elmondjam. Imádkozzunk!

Atyám, Jézus nevében jövünk eléd, neked adunk minden dicsőséget és tiszteletet. Köszöntünk, Téged, drága Szent Szellem, és köszönjük a Te jelenléted. Arra kérünk, Uram, hogy szálljon mindnyájunkra a bölcsesség és kijelentés Szelleme. Annyira éhezzük a Te jelenléted, annyira éhezzük a Veled való találkozást. Uram, mi nemcsak egy istentiszteletre jöttünk, nemcsak egy prédikációt jöttünk meghallgatni, hanem azért jöttünk, hogy a Királyok Királyával és az Urak Urával találkozzunk. Ezért azt kérjük, Atyám, ma reggel, hogy érintsd meg mindnyájunknak a szívét, és minden zavaró tényező távozzon el Jézus nevében. A szívünk csendesedjen el és nyugodjon meg az Úr jelenlétében. Köszönjük Neked a Te csodálatos nevedet! Jézus gyönyörű nevében imádkozunk, ámen!

Látjátok, én már teljesen karácsonyhoz öltöztem. Az első kínai istentiszteleten fogadtam, köszöntöttem az embereket, és azt kérdezték: Már karácsony van? Én nem érzem még a karácsonyi hangulatot, de nagyon szeretem a karácsonyt! Hiszem, hogy nagyon fantasztikus karácsonyi istentisztelet lesz itt és az összes többi istentiszteleten. Az, hogy még van lehetőségünk összegyűlni, istentiszteletet tartani egy ilyen nagy teremben, és még annyi minden más van, ami hálára ad okot! Valami nagyon csodálatos dologgal készülünk az idei karácsonyra. Mindegyik gyülekezetben lesz valamilyen érdekes program. A kínai istentiszteleten 100 fős kórus fog énekelni, akiket egy nagy zenekar kísér, tehát olyan lesz ez mint egy karácsonyi musical kínai nyelven. Színdarab is lesz, és táncelőadás. Most először lesz ilyen típusú, összevont istentisztelet, amit a felnőtt és az ifjúsági gyülekezet és a zenészek együtt rendeznek meg, nagyon csodálatos lesz!

De amit el akarok mondani, az az, hogy néhányan pásztorok összejöttünk, elkezdtünk gondolkodni. Az, hogy még mindig összejöhetünk, az igazán döbbenetes! Bizonyára tudjátok, hogy a világ legtöbb részén nem szabad összegyűlni. És a karácsonyi időszakban se gyűlhetnek össze. Tehát ezen gondolkodtunk, hogy itt vagyunk mi Tajvanban, megtehetjük, amiket teszünk, és úgy érezzük, elhívásunk van Istentől, hogy karácsonykor az evangéliumot hirdessük szerte a világon a kínaiak számára, hiszen a legtöbb kínai nem tud összegyűlni idén karácsonykor. Tehát ez a műsor közvetítve lesz, lesznek élő és előre felvett részei is december 24-én és 25-én. Ha jól emlékszem, heten vagy nyolcan vagyunk tajpeji pásztorok, akik együtt készülünk erre a fantasztikus programra, amely a világon élő összes kínai számára közvetítve lesz. December 24-én azzal indítunk, hogy az Ausztráliában és Új-Zélandon élő kínaiak számára sugárzunk adást, akik hamarabb kezdik az ünneplést, és az Amerikában élőkkel fejezzük be. Tehát 24-én kezdődik és egészen 25-éig tart majd. Fantasztikus, hogy van lehetőségünk itt lenni, és hirdetni az evangéliumot, ahogy a Bibliában áll, Jeruzsálemből Samáriába és a földnek végső határáig. A Covid miatt Jeruzsálemnél megakadt a dolog. Nem utazhatunk, nem mehetünk sehova, de az a csodálatos a modern technikában, hogy ha Jeruzsálemben maradunk, akkor is tudjuk hirdetni az evangéliumot Júdeában, Samáriában és a földnek végső határáig.

Tehát ebben a munkában vagyunk most benne, hiszem, hogy egészen csodálatos lesz, és az első kínai nyelvű istentiszteleten az internetes csapatunk elmondta nekem, hogy még Mongóliában is csatlakoztak be emberek a reggeli istentiszteletünkbe. Isten egészen fantasztikus munkát végez! Szeretném, ha szem előtt tartanátok, hogy miközben itt összegyűlünk, közben az evangéliumot is hirdetjük a világnak, hiszen élő közvetítés zajlik, és ez sokat elmond arról, hogy mekkora hatással lehet az életünk a világra.

Aki nem ismerne, annak bemutatkozom: Jon vagyok, Jon pásztor. Kicsit fura így bemutatkozni. Jövő februártól az tajpeji Bread of Life (Élet Kenyere) Egyház vezető lelkésze leszek. Hát, így bemutatkozni is egy kicsit fura. De most jutok el a történethez, amit el akartam mondani. Júniusban vagy júliusban a mostani vezető lelkész, James pásztor odajött hozzám, és ezt mondta: Lassan ideje lenne elkezdeni megtervezni a 2021-es évet, és látást venni az egész egyház számára. Az elmúlt 9 hónapban James pásztor volt az, aki meghallotta Isten szavát, és elvette a vezetést és a látást az egész egyház részére. De most odafordult hozzám, és ezt mondta: Jon, itt az idő, menj és imádkozz, és meglátjuk, Isten merre akarja, hogy menjünk egyházként. Itt a BOLi-ban tudnotok kell, hogy a Bread of Life Egyház nagyobb, mint a Bread of Life International (nemzetközi gyülekezet). Ezt kicsit nehéz felfogni, mert az az elnevezés, hogy nemzetközi gyülekezet, nagyobbnak tűnik. Vannak kínai nyelvű istentiszteleteink, van ifjúsági istentiszteletünk, különböző nyelvű alkalmaink vannak, például indonéz, tajvani és hakka nyelvű istentiszteletek, s mindez a Bread of Life Egyházon belül. És a fő helyszínek mellett 35 társgyülekezetünkben is tartanak vasárnaponként istentiszteleteket. Tehát miután James pásztor azt mondta, hogy imádkozzak, és vegyem el a látást 2021-re, én ezt meg is tettem, és elvonultam júliusban imádkozni ezért, és az Úr egy üzenetet adott.

Az üzenet címe: Az ismeretlenbe. Meg kell értenetek, hogy talán egyikünk se gondolta volna, hogy így alakul a 2020-as év. Így amikor 2021-re tervezünk, 2021-ről gondolkodunk, igazából nem is tudom, hogyan tervezhetünk bármit is 2021-re. Nem hiszem, hogy bárki is sejtené, milyen lesz 2021. Csupán annyit tudunk, hogy csak egy hónap van hátra 2021-ig. Akkor hogyan tudnánk felkészülni 2021-re? Ahogy elvonultam imádkozni, azon gondolkodtam, hogy ebben az átmeneti időszakban hogyan tudnék vezetőként felállni a gyülekezet elé, és elmondani, milyen lesz a 2021-es év. Vagy mondjam azt, hogy gyertek velem, én se tudom, hova megyek? Tehát mondtam Istennek, hogy: Uram, kérlek, szólj hozzám! És az Úr a Józsué 3:3-4-et adta: "Ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton." Nagyon erősen éreztem, hogy Isten azt mondja, hogy úgy megyünk bele a 2021-es évbe, ahogy még nem voltunk sose. Ez nemcsak egyénileg igaz, hanem együtt, a gyülekezetre is. Gyülekezetként az Úr visz minket, és azt mondja: nem jártatok még soha ezen az úton. 2021-et még sose éltük át, csak mikor eljön ez az év. A világ még sose tapasztalt ilyen nagyszabású világjárványt, amely minden addig megszokott dolgot megváltoztatott. Ami 2021-et illeti, és ami a gyülekezetet érinti, szerintem fogalmunk sincs, hogyan tájékozódjunk vagy merre menjünk. Az az érdekes ebben az igerészben, hogy itt az idő, hogy bemenjenek az Ígéret Földjére, birtokba vegyék, megörököljék azt, de ehhez olyan úton kell járniuk, Isten olyan útra viszi őket, ahol még nem jártak. És Isten azt mondja, hogy csak úgy látják meg a helyes irányt, ha a szövetség ládájára néznek. Azt mondta: kövessétek a szövetség ládáját, kövessétek Isten jelenlétét. Az egyetlen mód, ahogy eligazodhattok az ismeretlenben, ha az Isten jelenlétét követitek. Az Igéből ez a látásunk a 2021-es évre az egész Bread of Life családunk számára: összehangolás/hadrendbe állás és átkelés. Rá kell hangolnunk önmagunkat, azt, akik vagyunk, és minden missziós munkát, amit csak végzünk az Isten jelenlétére. És az átkelésről is beszél, az Isten ígéreteibe való bemenetelről, Isten ígéreteinek igénybe vételéről, de ehhez először az kell, hogy ráhangolódjunk Isten jelenlétére. A mi feladatunk az, hogy ráhangolódjunk, hogy hozzá hangoljuk be a fontossági sorrendünket, az álmainkat és céljainkat, meglátva, hogy mi van az Úrtól. Aztán pedig Isten feladata, hogy bevigyen minket az Ígéret Földjére. A ráhangolódás, a szövetség ládájának követése egyszerűnek tűnik, nem? Viszont sokkal nehezebb, mint gondolnánk. Általában az új évre vonatkozó látást az új évben szoktuk megosztani, többnyire az év első hetén. De itt Tajvanban a világjárvány alatt megtanultuk, hogy időben kell felkészülnünk a dolgokra. És nagyon erősen érzem ezt, ezért is osztom meg veletek még december előtt, hogy fel kell készülnünk a behangolódásra a 2021-es évbe való bemenetel során. Össze kell hangolnunk a céljainkat, azt, akik vagyunk, az álmainkat, vágyainkat Isten terveivel és céljaival.

A Bibliából Ábrahám történetét fogjuk megnézni, azt, hogy hogyan hívta el Isten Ábrahámot, és ő hogyan hangolódott rá Isten céljaira és elhívására. Az 1 Mózes 12:1 így szól: "Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!" Ez csupán egy igevers, mégis olyan sok üzenetet fogunk nyerni belőle! Úgy érzem, Isten szólni fog hozzánk azzal kapcsolatban, hogy hogyan készülhetünk fel az Isten terveire és céljaira. Tehát ez a vers így szól: "Az Úr ezt mondta Ábrahámnak."

1. Minden Istennel kezdődik

Fontos megértenünk, hogy minden Istennel kezdődik. Az Úr mondta, Isten volt, aki megjelent, aki beavatkozott Ábrahám napirendjébe. Mert mi az, amit megszoktunk? Van egy álmunk, egy ambíciónk, egy célunk, és Isten áldását kérjük erre. Ezért Isten jelenlétébe megyünk, és imádkozunk: Uram, áldj meg engem ezzel meg azzal. Nem így kell ráhangolódnunk az Isten jelenlétére, nem ezzel a hozzáállással. Tudjátok, minden Istennel kezdődik. Az Úr szólt Ábrámnak, nem ő akart elköltözni, kivándorolni, máshova menni. Eszébe se volt, ami azt jelenti, hogy ez nem az ő ötlete volt. A következő időszakban, ahogy az ismeretlenbe megyünk, meg kell kímélni magunkat saját jó ötleteinktől. Lehet, hogy sok jó ötletünk van, de ha ezek nem Istentől valók, akkor mégse olyan jó ötletek. Mi a különbség a jó ötletek és az Istentől való ötletek között? Az, hogy ha valami Istentől van, akkor a felelősség is az övé. Ilyenkor Isten gondoskodik az anyagiakról, és Ő az, aki megvalósítja az ötletet. De ha ez a mi jó ötletünk, akkor nekünk kell azt is kitalálni, hogy hogyan valósítsuk meg. És elmondhatom, hogy igazán sok jó ötletünk van. Nagyon sok projektet és tervet kezdünk el jó ötletekre alapozva, miközben úgy érezzük, sínen vagyunk, minden rendben, nincs szükségünk Istenre. Elmondhatom nektek, hogy az előttünk álló korszakba való bemenetelhez a jó ötletünk nem lesz elég jó, és ha nem Istentől jön, nem Őtőle származik, akkor nagyon nehéz lesz fenntartanunk. Ha viszont Isten kezdi el, Ő fenn is fogja tartani. És azt tanultam meg, hogy bennem nincs meg, ami szükséges ahhoz, hogy bármit is fenntartsak. Amikor a ráhangolódásról beszélünk, Isten legyen az elindítója minden tevékenységünknek az előrehaladásunk során. Tehát mikor hallom az embereket arról beszélni, hogy mit szeretnének csinálni, általában azt próbálom beazonosítani, hogy Isten benne van-e ebben. De gyakran azt hallom, hogy sokat emlegetik saját magukat. Nagyon szeretném ezt csinálni, vagy azt elvégezni. Jó lenne, ha ezt megtehetnénk. Nem engedhetjük magunknak azt a luxust, hogy arra alapozzunk, mi lenne jó -- azt kell elvennünk Istentől, hogy mi van Őtőle! Isten természetfeletti módon közbeavatkozott, és szólt Ábrámhoz: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából. Azt mondta, menj el! Az a probléma, hogy mi azt akarjuk, hogy Isten megáldjon, de alapvetően Isten ezt mondja: Ahhoz, hogy Te rámhangolódj, először el kell menned. El kell menned valahova. Uram, itt nem tudsz megáldani? Talán észrevettétek, hogy a Covid kivitt minket a kényelmi zónánkból. A világ hosszú ideig egy kényelmes hely volt, ahogy a gyülekezet is. Ez a járvány most kivitt minket abból, amihez hozzá voltunk szokva. Muszáj volt kilépnünk. És most azt mondom nektek: szokjatok ehhez hozzá. Azt mondta az Úr: Menj el az országodból, a néped közül és az otthonodból. Mit jelent elmenni az országodból, néped közül és otthonodból? Tehát azt mondtuk, hogy az 1. pontunk az, hogy minden Istennel kezdődik.

A második az, hogy menj el a te földedről.

2. Hagyd el, amit ismersz.

Isten azt mondja Ábrámnak, hogy el kell hagynod, amit eddig ismertél. Mert mikor Isten szólt Ábrámhoz, azt írja a Biblia, hogy kb. 70-75 éves lehetett, és a káldeai Úr városában lakott egész életében. Ez volt minden, amit ismert: a kultúrát, az életmódot. Csak ez volt számára megszokott, itt nőtt fel, itt töltött több, mint 70 évet. De Isten most azt mondja: Hagyd ezt el! Isten arra hív minket, hogy hagyjuk el, amit jól ismerünk. A Bread of Life egyháznak 66 éves történelme van. 66 évvel ezelőtt alapították meg a Bread of Life egyházat. Nagyszerű és dicsőséges történelmünk van, de Isten ezt mondja: Hagyjátok ezt el! Hagyjatok el mindent, amit ismertek! Hagyjátok el azt a módszert, ahogy korábban szolgáltatok. Ne csak a múltbeli kudarcaitokat, de a múltbeli sikereiteket is. Miért? Mert a korábbi sikereitek akadályozhatják azt, hogy belépjetek a vadonatúj dolgokba, amiket Isten elkészített az életetek számára. Hogyha a múlthoz ragaszkodunk, Isten nem tud olyan útra vinni minket, ahol még sose jártunk. Ha olyan útra megyünk, ahol még nem voltunk, vajon mi történik? Nem bízhatunk azokban, amiket tudtunk, azokban, amiket tapasztaltunk. Nem bízhatsz magadban olyan ösvényen, ahol még sose voltál. Járt már itt valaki? Ezt próbáltuk kideríteni 2020-ban. Minden nemzet a világjárvánnyal foglalkozott, és azt kereste, van-e valaki, aki jobban tudja kezelni a helyzetet. És hát, mit mondjunk? Tajvan elég jól teljesített ebben, de még így sincs senkinek túl sok tapasztalata most, hogy nemsokára átlépünk 2021-be. Meg kell tanulnunk elhagyni, amit tudunk. Tehát hagyd el a földedet! És a következő dolog, amit Isten mondott az ez volt: hagyd el a népedet! Mit jelent az, hogy hagyd el a népedet?

3. Hagyd el, akit ismersz.

Azt jelenti, hogy hagyd el, akit ismersz. Az új korszakba menet, Isten ezt mondja. Ahhoz, hogy ráhangolódjunk a céljaira, el kell hagynunk, akit ismerünk. Ne értsetek félre, nem arról van szó, hogy akikkel sok időt töltesz, azok rossz emberek, nem hozzád valók. Egyszerűen ők csak azok, akiket ismersz. Már ismered őket. De ahhoz, hogy olyan útra menj, ahol még nem voltál, Isten hív minket, mindnyájunkat, hogy olyan bensőségesen ismerjük meg Krisztust, mint eddig még soha. Azt mondod: én ismerem Istent! Tudom. Amit eddig megismertél Őbelőle, az juttatott el idáig. De amit megismertél Őbelőle a múltban nem fog téged eljuttatni arra az ösvényre, ahol még nem voltál. Ahhoz, hogy olyan útra menj, ahol még nem voltál, mélyebben meg kell ismerned, hogy ki Ő, különben a régi út szokásait ismétled meg, mivel csak ezt ismered. Tehát hagyd el a népedet, hagyd el, akiket ismersz, akik eddig befolyással bírtak rád, a tudásodra, a gondolkodásodra, az értékrendedre. Mindent össze kell hangolnod azzal, aki Ő. Még egyszer mondom, ez nem azt jelenti, hogy bármi baj lenne az emberekkel. Valójában nem az emberekkel van baj, veled van baj! Isten elhívja Ábrámot: Valami baj van veled! Meg kell ismerned engem! Azért kell őket elhagynod, hogy megismerj engem. Őket már ismered, de engem még nem ismersz. Tehát hagyd ott őket, és jöjj, kövess engem! Azt mondta tehát, hogy hagyd el az országodat, hagyd el a népedet, és a harmadik dolog, amit mond, hogy hagyd el az atyád házát. Ez érdekes. Miért mondja, hogy hagyd el atyád házát?

3. Hagyd el, akijét ismered.

Hadd magyarázzam el! Mikor azt mondjuk, hagyd el, akiket ismersz, az olyan emberekről szól, akikkel kapcsolatod van. A pszichológiában és a szociológiában van egy kifejezés, a származási család. Tudjátok, hogy Ábrám miért imádott korábban hamis isteneket? Mert az apja is ezt tette. És az apja miért imádott hamis isteneket? Mert az apjának az apja is ezt tette. Tudnunk kell, hogy az, akik vagyunk, szorosan összefügg a családunkkal, ahonnan származunk. A személyiséged is, bár lehet, hogy teljesen különbözik a testvéreidétől, a származási családoddal függ össze. A gondolkodásmódod, az, ahogy feldolgozod a dolgokat, a világnézeted, az, ahogy reagálsz a dolgokra, ezek mind a származási családoddal vannak összefüggésben. Az előttünk álló korszakban Isten azt akarja, hogy hagyjuk el a származási családunkat. Miért? Mert ahhoz, hogy Őrá hangolódjunk, Ő arra hív, hogy az Ő származási családjához csatlakozzunk.

Hadd magyarázzam el! Szeretnék elmesélni egy személyes történetet. Néhány hónappal ezelőtt egy lelkigondozásról és lelki gyógyulásról szóló rendezvényen voltam, és valami furcsa dologra jöttem rá önmagammal kapcsolatban, ami egész életemben jelen volt, és rájöttem, hogy mi ennek az oka, a gyökere. Nehéz ezt elmagyarázni, de volt egy nagyon mély meggyőződés bennem. A gyermekeim a mi otthonunkban nőnek fel, és a legelső dolog, amit megtanulnak, az az, hogy a túláradó örömnek bánat lesz a vége. Egy mély félelemérzés volt bennem. És ami még jól leírja ezt az érzést bennem, az az, hogy: A jó dolgok nem tartanak örökké. Hadd magyarázzam meg. A legtöbben tudjátok, hogy három gyermekem van, Abbey, Zach és Riley. Mikor kicsik voltak anya játszott velük, főként a fiúkkal, kicsit vadabbul játszottak, lökdösték egymást az otthonunkban. De én ilyet nem csinálok, ilyet csak anyával csinálnak. Én nem vadultam a fiúkkal, mert bennem volt ez a félelem, hogy ha lökdösöm őket, akkor valamit összetörünk. Nem tudom, miért, de az volt bennem, hogy valamit összetörhetek, ezért inkább nem csináltam ilyet. És az otthonunkban még amikor Abby kicsi volt, és azt akarta, hogy a nyakunkba vegyem, azt mondtam: Most ne, amíg itthon vagyok. Majd anyával csinálhattok ilyet, én nem csinálom ezt. Azért nem csináltam, mert bennem volt ez a félelem, hogy elejtem őt, vagy összetörünk valamit. És amikor a feleségem csinálta ezt, sétált valamelyik gyerekkel, én meg kapkodtam, mint aki próbálja elkapni. Mint mikor az istentisztelet végén imádkozunk az emberekért, és odaállnak mögéjük a segítők, nehogy megüssék magukat, mikor Isten Szelleme rájuk száll. Ez nagyon-nagyon furcsa, újra meg újra azon kaptam magam, hogy ezzel a félelemmel küzdök. El bírom viselni a nehézségeket, a nyomást, ezeken mind keresztül mentem, de mikor jól mentek a dolgok, az igazán megrémisztett. Komolyan! És nem tudtam, mi az oka.

Három évvel ezelőtt Új-Zélandra mentünk téli vakációra, és mivel a gyerekek addig még nem láttak havat, elvittük őket egy hegyre, ahol játszhattak a hóban. Nagyszerűen éreztük magunkat, együtt játszottunk a hóban, hógolyóztunk is, és annyira jó volt! Aztán valami nálam bekattant, és azt mondtam: Mennünk kell! Gyerünk! A gyerekek pedig ezt mondta: Ne menjünk még, építsünk hóembert! De én azt mondtam, mennünk kell. Talán valami más programunk is volt? Nem, aznapra semmi mást nem terveztünk, mégis valami bennem azt sugallta, hogy mennünk kell. Most minden rendben, még nem történt semmi baleset, senki nem törte csontját, de mennünk kell. De, apa, nem menjünk még! Építsünk hóembert, és fényképezzük le. Rendben. De akkor gyorsan építsétek! Gyorsan építsetek egy mini hóembert. Megépítették. Gyorsan fotózzátok le! Mindez idő alatt Eileen csak nevetett, ahogy nézte, ahogy mint egy parancsnok utasítgatom őket: Gyorsan, fotózzatok! Szálljatok be az autóba. Gyerünk, gyerünk! Miért? Lesz valami más program? Nem, semmi! Megyünk valahova? Nem, sehova! Ez után nem csinálunk semmit. Csak visszamegyünk a szállásra, és nem csinálunk semmit. Mégis, én csak hajtottam őket: Gyerünk, gyerünk! Én ilyen voltam.

Tehát ott voltam ezen a lelkigondozással és belső gyógyulással kapcsolatos rendezvényen, és kezdtem meglátni, hogy ennek a származási családomhoz van köze! Lehet, hogy most az édesapámra gondoltok, aki megjelent itt ma reggel. De nem, ez ennél sokkal nagyobb horderejű probléma. A vezetéknevem Chow, és a Chow család igen népes, minden évben össze szoktunk jönni. Ennek egyik oka, hogy én egy ötödgenerációs keresztény vagyok, ami Tajvanban hihetetlenül ritka. És a múltunkról azt lehet tudni, hogy nagyon szegények és összetört szívűek voltunk, sok özvegy és árva volt a családunkban, de az Úr kegyelme leszállt ránk egy orvos-misszionáriuson, David Landsborough-n keresztül. Ő hirdette a családunknak az evangéliumot, és gyakorlati módon is segített minket. A nagypapám az egyik segédje lett, és a bátyja is, akik később mindketten szintén orvosok lettek. A családom történetének ez a szakasza nagyon különleges. Ha bárkit megkérdeznétek a családomban, hogy melyik igevers fejezné ki legjobban a családunk történetét, mindegyikük azt mondaná, hogy a Máté 12:20: "Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az igaz ítéletet." Ezt tapasztaltuk: megtört múlt, használhatatlan, de Ő nem töri el, és nem oltja ki. De azt is tudni kell a családom történetéről, hogy nem egyszer repedt meg az a nád, és nem egyszer pislogott az a gyertyabél, hanem sokszor megtörtént ez. Már majdnem összetörtünk, de Ő ott volt, és megmentett minket. Majdnem elfújtak minket, de ő befogadott. Miután a nagyapám bátyja nagyon híres, befolyásos orvos lett, és jól keresett, a család anyagi téren kezdett felemelkedni, de akkor valaki megirigyelte, s ezért megmérgezte, amibe bele is halt. Tehát a család kezdett emelkedni, aztán bumm! Újra egy nagy zuhanás. De Isten mindig ott volt, hogy elkapjon minket! A családom történetében többször megtörtént, hogy szépen emelkedtünk, aztán bumm! Egy zuhanás. Megint emelkedés, aztán egy újabb zuhanás. Csaknem 30 évvel ezelőtt apukámról megállapították, hogy rákos, és úgy gondolta, hogy ezt nem fogja túlélni. Azelőtt nagyon egészséges volt, és még 50 éves sem volt, aztán bumm! A nagybátyám a legsikeresebb üzletember volt a családunkban. Nagyon nagy vagyona volt, Isten megáldott mindent, amire csak a kezét rátette. Ugyanabban az évben, amikor édesapámról kiderült, hogy rákos, a nagybátyám elvesztette szinte mindenét, csődöt kellett jelentenie. Csak úgy, a semmiből: bumm! Úgy nőttem fel, hogy ezeket a történeteket hallgattam arról, hogy Isten hogyan mentette meg természetfeletti módon a családomat. És mit gondoltok, mi lett ennek eredménye? Kialakítottam egyfajta gondolkodásmódot, egyfajta mély meggyőződést. A Biblia azt mondja, hogy a megrepedt nádszálat nem töri el. Nem azt mondta, hogy nem fog megrepedni. Sokkal jobban éreztem volna magam, ha meg sem repedne az a nádszál. Tehát amíg nem volt repedés, addig én azt vártam, azt kerestem, mikor történik a repedés, és arra próbáltam felkészülni. Értitek? Amikor már megtörtént a repedés, azt sokkal könnyebb volt számomra elviselni, hiszen tudtam, hogy jön már a menekülés, úton a segítség. De mikor jól mentek a dolgok az életemben, minden porcikámban rettegtem. Valami negatív, rossz dolgot vártam, mert ennek hosszú története volt a családomban. És ahogy most új korszakba lépek, és az egész egyházat nekem kell majd vezetnem, Isten azt mondja: Ezt nem viheted magaddal! Ezt el kell hagynod, mert összetörne. Azért mondom ezt el nektek, hogy az új korszakba lépve a származási családodból van valami, amiről Isten azt akarja, hogy hagyd hátra. Ő kivisz téged ebből, hogy egy új származási családba vigyen be, ami az Ő családja. Ábrám bekapcsolódott Isten családjába, egy vadonatúj származási családba, mely örökre megváltoztatta az életét!

Azt a kijelentést kapta Ábrám, hogy menjen el az országából, a népe közül, apja házából arra földre, amit Isten mutat. Jobban szeretjük úgy felfogni, hogy rendben, Uram, elmegyek, és ha megmutatod először, hova megyek, akkor sokkal könnyebb lesz elindulnom. Így szoktunk általában munkahelyet is váltani, nem? Mikor megvan az új állás, felmondunk a régi helyen. Mert ha úgy mondunk fel, hogy nincs új állásajánlatunk, akkor meg fogják kérdezni: Hova mész? És ha erre azt feleljük, nem tudjuk, akkor ezt mondják: megőrültél? Ilyet senki se csinál. Az utolsó dolog pedig, amit el kell hagynod, az az időzítéssel kapcsolatos.

4. Hagyd az Úrra, hogy mikor mész.

Szeretnénk felcseréli a sorrendet: Uram, mondd meg, hova megyek. És most mondd meg! Aztán megyek, és beadom a felmondásomat. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám, hova megyek. De Isten máshogy vezet, főleg, mikor az ismeretlen felé tartunk. Nem mondja meg, hogy hova kell menned, hanem csak annyit mondd, hogy hol van az, ahol már ne maradj. És akkor azt mondod: Bár nem tudom, hova megyek, csak azt érzem, hogy itt már nem maradhatok. És úgy érezzük, ez megőrjít mert szükségünk van arra a biztonságérzetre, hogy tudjuk, hova megyünk, hogy mi lesz a következő lépés. De Isten erre azt mondja: ha rám hagyod, hogy mikor mész, átalakítom azt, hogy miben keresel biztonságérzetet. Hiszen a bizonytalanságunk csupán azt mutatja, hogy a biztonságérzetünket nem a megfelelő helyhez kötöttük. És mikor az ismeretlen felé megyünk, ez az, amit nektek és nekem csinálnunk kell: a biztonságunk horgonyát csak Őbelé vessük, csak az Isten jelenlétébe vessük! Nincs más mód, ezt nem tudjuk kikerülni. Csak ezen a módon tudunk ráhangolódni az Ő terveire és céljaira.

Végül szeretném elmondani nektek, hogy egyházként hogyan igazodtunk el ebben az elmúlt pár hónapban. Mint mondtam, átmeneti időszakban vagyunk, most készülök fel arra, hogy vezető lelkészként az egyházat vezessem. Ezzel kapcsolatban nagyon sok megbeszélésen veszek részt, ahol stratégiákról van szó, és a lehetséges átszervezésekről, és imádkozunk is ezekkel kapcsolatban. Körülbelül két hónappal ezelőtt az édesapám és Tony, a vezetőség elnöke, aki egyben a Good TV elnöke is külön-külön odajöttek hozzám, és azt mondták: Isten tajvanszerte egy ébredési imaalkalmakban megnyilvánuló mozgalmat indított el, és Isten az egyik nagy emberét, egy Donald Young nevű amerikai pásztor-prédikátort használja ebben, aki most itt van a városban. Ő bejárja Tajvan városait, és van egy ébredési ima, ébredési tűz, amely mindenhova eljut. Amikor így odajönnek hozzám, tudom, hogy mit akarnak. Gyakorlatilag azt mondják: Azt szeretnénk, ha a BOL rendezne egy konferenciát Donald Young pásztorral. Őszinte leszek veletek, először, azt gondoltam: Hát nincs elég dolgunk enélkül is? Tervezzük ezt az átmenetet, a következő néhány hónapban rendkívül sok dolgunk lesz. És még konferenciát is rendezzünk? És mondtak egy dátumot, ami két héttel a beszélgetésünk után volt. Azt gondoltam, képtelenség megszervezni egy ilyen konferenciát két hét alatt. Miért nem tesszük jövő évre? Jövő évben már jó lenne. Mikor már minden el van rendezve, megszervezzük a konferenciát. Meghívjuk őket, és közben rendesen felkészülünk, meghirdetjük. De most nem jó az időzítés. Tehát azt a választ adtam, hogy nem jó az időzítés, mert annyi minden zajlik most. Valószínűleg megbeszélték ezt egymás között, ahogy a kínai vezetők ezt általában szokták, és aztán egy másik javaslattal jöttek vissza hozzám. Azt mondták, az Apostoli BOL hálózat (amit édesapám vezet) megszervezi, mi pedig csak menjünk el a konferenciára. Értem, hogy mire akarnak kilyukadni: a mi épületünket akarják használni. Így nem mondhatok nemet, hiszen valójában nem mi szervezzük, nem mi finanszírozzuk, nem sok munkánkba kerül. Csak kinyitjuk az épületet, és mi is ott leszünk. Azt is mondták, hogy én tolmácsoljak neki, mert azt szeretnénk, hogy az a kenet legyen rajtam is. Rendben – mondtam. --Akkor beírom a naptáramba, és ott leszek. És aki a gyülekezeti dolgozók közül szeretne, az eljöhet, de ez minden. Legalább is azt hittem.

A következő héten a vezetőségi ülésen, ahol nagyon sok megbeszélendő téma volt betervezve, hiszen egy átmeneti időszakban vagyunk. És a kétórás megbeszélés alatt egyetlen napirendi pontot se beszéltünk meg, amit beterveztem. Egyet sem! Csak az imádságról beszéltünk. Két óra hosszat! Mindenki az imáról beszélt. Én meg ezt gondoltam: Mi akar ez lenni, hogy így eltérítik a megbeszélésem témáját? Én vezetem a megbeszélést! De minden jelenlévő, az összes vezető lelkész az imáról beszélt, és éreztem, hogy egy szellemi döntés születik arról, hogy imádság lesz az épületben! Ilyen típusú konferenciánk még sose volt! Aztán azt mondtam, most, hogy már ilyen sokat beszéltünk az imáról, mi lenne, ha elkezdenénk imádkozni? Aztán körülbelül 20 perc ima után a Szent Szellem, az Úr tüze leszállt abban a teremben minden egyes személyre, és olyan volt az az ima, amilyet már nagyon régen nem tapasztaltam. Olyan buzgón és akkora tűzzel imádkoztak! Én meg ezt mondtam magamban: Uram, mit látok? Annyira sajnálom, olyan buta voltam, megtérek ebből. Annyi tervem, stratégiám, napirendi pontom volt, Isten pedig csak egyszerűen átvette a találkozó irányítását természetfeletti módon. Rájöttem, hogy nem az én terveimről kell szólnia a dolgoknak, hanem az Ő terveiről! És emlékszem, hogy a találkozó után lefelé mentünk a liftben egy másik pásztorral, aki jóval idősebb nálam, aki ezt mondta: Tudod, már nagyon-nagyon rég volt ilyen tüzes imaalkalom ebben a házban! És akkor jöttem rá, hogy ezt nemcsak én éreztem így.

A következő péntek reggel volt a gyülekezeti dolgozók közös heti imaalkalma, aznap nekem kellett prédikálni, és pontosan ugyanazt az üzenetet adtam át, amit nektek ma. Több mint 300 gyülekezeti alkalmazott ült abban a teremben. Elprédikáltam az üzenetet, és már a záróimánál tartottunk, utána pedig más feladatokkal szoktunk foglalkozni. És ahogy a prédikációhoz kötődő záróimát készültem elmondani, becsuktam a szemem, éreztem, hogy Isten Szelleme mozdul, és rájöttem, hogy nem azt kell tennem, amit elterveztem. Így aztán kinyitottam a szemem, és így szóltam: Figyeljetek, halasszuk el a mára tervezett többi teendőt, mert úgy érzem, Isten Szelleme sokkal mélyebb imára hív. Nos, a vezető lelkészi találkozón 16 vagy 18 emberre szállt le Isten Szelleme, de ugyanez megtörtént az összes dolgozónkkal, ezzel a több, mint 300 emberrel. Jött az Úr Szelleme, és elkezdtünk Őhozzá kiáltani. Ott álltam a színpadon, és azt gondoltam: Uram, én ezt nem terveztem, nem tudom irányítani vagy manipulálni, de még stratégiát se tudok felállítani erre. Ez Te vagy, Istenem! És azt tanultam meg ebből, hogy amikor meglátjuk a ládát, minden mást félre kell tennünk! Olyan hozzáállással kell lennünk, hogy "Uram! Semmilyen tervem nem fontos, mert most megmutattad a Te tervedet!" Az után a dolgozói imaalkalom után – és a konferencia a következő hétfőre és keddre lett betervezve – azt mondtam: Ha feliratkoztatok, ha nem, inkább tegyetek félre minden mást, csak legyetek ott a konferencián hétfőn és kedden. Nem tudom, hogy Isten mit fog cselekedni, de tudom, hogy Ő már most elkezdett valamit cselekedni! Már a konferencia előtt is munkálkodik az Úr!

Eljött a konferencia, ahol végig tolmácsoltam, az összes pásztorom ott ült az első sorban, és Isten Szelleme megérintette őket. Tudjátok, nekem kidolgozott stratégiám van erre az egész átmeneti időszakra. De tudjátok, Isten mit tesz? Neki még jobb terve van! Felkap minket Isten Szelleme az imában, az ébredési imában, amit Isten országszerte végez. Az egész országban most ez folyik! Úgyhogy csak annyit tettem, hogy azt mondtam: Uram, ne az én akaratom legyen meg! Ez nem az én gyülekezetem. Még ha vezető lelkész leszek, akkor sem az én gyülekezetem ez, hanem a Tiéd! Vezető lelkészként azt kell tennem, hogy követem a szövetség ládáját! Meglátni, felismerni Isten jelenlétét, és annyit mondani: Srácok, menjünk! Látom, hogy megy a láda! Arra megyünk. És Isten csodálatos munkát kezd el, nemcsak néhány emberrel, nemcsak a közbenjárók körében. Látom, hogy a gyerekek megtapasztalják ezt az ébredési imát. Látom, hogy a fiatalok tüzes imába fognak. A kínai gyülekezetben a felnőttek kettes-hármas csoportokba rendeződnek, és minden nap imádkoznak. És látom az időseket, a 70-eseket és 80-asokat, ahogy összegyűlnek imádkozni. És azt mondtam magamban: Uram! Milyen buta voltam, hogy azt hittem, az én tervem és stratégiám az, ami segít az egyházat kormányozni. És Isten természetfeletti módon közbeavatkozott, és elkezdte mondani nekem, hogy most el kell hagynom dolgokat. Hagyd el, amit ismersz, akit ismersz, akiét ismered, és hagyjad Őrá az időzítést. Az emberek azt kérdezik, mi lesz 2021-ben. Jon pásztor, Te leszel a vezető lelkész lesz. Merre megyünk? Hadd mondjam el: Nem tudom! De nem is kell tudnom. Mert Ő tudja! Majd Ő megmondja nekem, amikor Ő szerinte ideje lesz megtudnom. Valójában most még nem is kell tudnom. Csak azt tudom, hogy rá kell hangolódnom az Ő céljaira és terveire! Mindössze ennyit kell tudnom. És most hívlak titeket, hogy hangolódjatok rá az Ő terveire és céljaira az életekre, a családotokra, a házi csoportokra, a vállalkozásotokra, és erre a gyülekezetre nézve!

Kérlek, álljatok fel, és imádkozzunk. Mielőtt bemennénk az ismeretlenbe, kérem, jöjjön előre a dicsőítő csoport. El fogjuk énekelni a Közelebb című dalt, mert úgy érzem, gyülekezetként erre hív minket az Úr, hogy közelebb menjünk Őhozzá. Együtt fogunk imádkozni. Figyeljetek az Ő jelenlétére. Nem tudom, Isten Szelleme mit mond neked ma reggel, de tudom, hogy Ő itt van. Tudom, hogy Isten kenete itt van. Elkezdtél valamit, ami nem Istentől származik, csupán a te saját jó ötleted volt. És Isten most szól hozzád, szeretném, ha válaszolnál erre. Kérlek, add át magad Őneki. Isten hív minket.

Szerelmed megragadott

A rabja lettem, a rabja lettem

És minden, mire vágyok

Hogy Veled legyek, hogy Veled legyek

Vonj Magadhoz, kérlek

Vigyél még mélyebbre

Hadd ismerjem szíved, hadd ismerjem szíved

Mert szerelmed oly édes

Mit még sohasem ettem

Hadd ismerjem szíved, hadd ismerjem szíved

Legyen ez a dal szívbéli imádságod. Szívbéli imád legyen ez: Uram, hadd ismerjem meg szíved! Istenem, meg akarom ismerni a szíved. Isten azt kérdezi tőled: Meg akarod ismerni a szívem? És mit akarsz csinálni vele? Amikor azt mondod, meg akarod ismerni az Ő szívét, kész vagy mindent eldobni, mindent félretenni, hogy a szívedet Isten szívére hangold? Mert ez az ára annak, hogy megismerd az Ő szívét. Ez az ára, hogy megismerd az Ő titkait, hiszen azt nem osztja meg akárkivel. Tudni akarja, hogy komolyan gondolod-e ezt a kérést. Hiszen ez nagy kérés, komolyan gondolod, hogy a szívedet az Ő szívére akarod hangolni? Mert ez azzal jár, hogy elhagyod azt, amit ismersz, mindent, amit megszoktál. Azzal jár, hogy elhagyod, akit ismersz és akiét ismered, a származási családodat, akiket mindig is ismertél. Azt az életvitelt, amit mindig is ismertél. És elhagyd, mikor mész. Ez nem a te logikád szerint működik, nem a te menetrended szerint, hanem Isten Szava szerint. Ha azt mondja, előbb menj, akkor tedd azt! Most hadd imádkozzak értetek.

Atyám, Jézus nevében jövök Eléd! Imádkozom minden egyes személyért, aki most itt van. Hangolódjunk Rád mindnyájan. Ragadj meg minket, Isten Szelleme, hogy kezdjünk el mindent ott hagyni, hogy ráhangolódjunk a Te céljaidra és terveidre. Ne a mi akaratunk, hanem a Tiéd legyen meg! Uram, tudjuk, hogy Te már mozdulsz ebben a gyülekezetben. Az ébredés tüze söpör végig az országon, és a BOL egyházba is bejön. Imádkozom, hogy itt minden egyes személyt megérintsen a tűznek ez a Szelleme ezen a reggelen, hogy az imaéletük örökre megváltozzon! Uram, szabadítsd fel a közbenjárásnak, az imának és az ébredés tüzének Szellemét. Jöjj, Szent Szellem tüze, és érintsd meg a Te népedet, jöjj, Jézus nevében! Szent Szellem, mozdulj közöttünk úgy, ahogy még sose tapasztaltuk.

Add át magad Isten Szellemének. Ne arra figyelj, mások mit csinálnak. Fogadd Isten Szellemét, Ő megérint, felken mindegyikőtöket most! Nyisd meg a szíved, légy éhes Isten jelenlétére. Mondd azt: Istenem, éhes vagyok, szomjas vagyok. Még többet akarok Belőled. Kezdj el a lelkedből felkiáltani. A szellemedből kiálts fel: Uram, érints meg! Szent Szellem, tölts be, kenj fel engem! Szent Szellem!

Vonj Magadhoz, kérlek

Vigyél még mélyebbre

Hadd ismerjem szíved, hadd ismerjem szíved

Mert szerelmed oly édes

Mit még sohasem ettem

Hadd ismerjem szíved, hadd ismerjem szíved

Atyám, erre vágyunk! Hadd ismerjük meg szíved! Nemcsak ismereteket akarunk szerezni róla, hanem rá akarjuk hangolni a szívünket a te szívedre, és mindenre, ami a szívedben van! Atyám, legyen meg az akaratod az életünkben. Legyen meg az akaratod az életemben! Legyen meg az akaratod a BOLi-ban! Legyen meg az akaratod a BOL-ban! Legyen meg az akaratod Tajvanban. Köszönjük, Uram! Hálát adunk.