Ps Jonathan Chow: Álljatok ellen az ördögnek!

Van egy üzenet, amit nagyon szerettem volna megosztani veletek, sőt, az egész egyházunkkal.

Ezt az üzenetet adta nekem Isten amikor nyáron hazajöttem az Egyesült Államokból. Kezdjük is el. Az üzenet címe: "Álljatok ellen az ördögnek, és járjatok alázatban!"

Az alázatról szeretnék beszélni nektek, és ez az által jött elő, hogy egy prédikáció sorozatom volt a kínai nyelvű gyülekezetben, a 2 Krónika 7:14 alapján.

"De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat."

Imádkozzunk! Atyám, Jézus nevében jövök eléd. Köszönjük Neked a mai napot, minden napot köszönünk. Isten Szelleme, mozdulj most köztünk, imádkozom a bölcsesség és kinyilatkoztatás szelleméért, hogy jöjjön közünk, hogy megismerhessük Jézust úgy igazán! Uram, eléd jövünk, és megkötözünk minden démoni szellemet, amely próbálja elvonni a lelkünket és az elménket, hogy ne legyünk képesek odafigyelni a Te Igédre, ami az igazság. Megkötözzük ezeket Jézus nevében, foglyul ejtjük gondolatainkat, és Krisztusnak vetjük alá. Jézus csodálatos nevében imádkozzuk ezt, ámen!

Micsoda ígéret ez Istentől!

"De megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat."

Tehát Isten megígéri, hogy meghallgatja imádságunkat, megbocsátja bűneinket, és ami a legfontosabb, meggyógyítja országunkat, ha mi azzal válaszolunk, hogy megalázzuk magunkat, imádkozunk, keressük az Ő arcát, és elfordulunk gonosz útjainkról. Fontos megértenünk, hogy az első és legfontosabb hozzáállás, amit Isten vár tőlünk, az önmagunk megalázása. Mert ha nem alázzuk meg magunkat, a következő dolog történik. Mindnyájan imádkozunk, a legtöbb keresztény imádkozik, valamilyen mértékben mind imádkozunk. De az a probléma, hogy ha nem alázzuk meg magunkat, akkor az imánk nem arról fog szólni, hogy Isten akaratát vesszük át. Általában azért imádkozunk, hogy azt közöljük Istennel, amit mi akarunk. Istenhez járulunk, hogy elmondjuk, Őneki mit kéne tennie értünk.

Azt mondjuk: "Uram, itt ez a lista arról, amit szeretnénk, ha megtennél értünk. Méghozzá ebben a sorrendben és ezen az időkereten belül. -- Ami általában azt jelenti, hogy most rögtön. Mivel nem vagyunk különösebben türelmesek. -- Jézus csodálatos nevében imádkozunk, ámen!" Ez a megszokott módja az imáinknak.

Szeretnék időt szánni arra, hogy az alázatról beszéljek nektek. Két módja van annak, ahogy az alázatot megtanulhatjuk. Az egyik az, hogy megalázzuk magunkat. A másik az, hogy Isten aláz meg minket. Vagy így, vagy úgy, de mindenképp megtanuljuk az alázatot. De jobb, ha mi magunk tanuljuk meg megalázni magunkat.

Két igehelyet szeretnék megosztani veletek, ahol a Biblia beszél erről. Mert néha azt érezzük, hogy az alázat nagyon nagy erény, ezért alázatosnak kell maradnunk. Próbálunk alázatosak lenni. De muszáj megmutatnom nektek, hogy ez nemcsak egy jellemvonás, amit ki kell fejlesztenünk az életünkben.

Isten az alázatot – önmagunk megalázását – azért mondja az első (és legfontosabb) hozzáállásnak abban, ahogy elé járulunk, mert mindnyájan egy szellemi harcnak vagyunk a résztvevői. Hányan tudjátok, hogy keresztényként – sőt, akkor is, ha nem vagy keresztény – egy szellemi harc részesei vagyunk? Ahhoz, hogy az ellenségeinket le tudjuk győzni, az alázat a kulcs. Az ellenség munkáit így győzzük le.

Két igeszakaszt fogok felolvasni. A Jakab 4:6-8 így szól:

"De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: 'Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja'. Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok."

És az 1 Péter 5:5-8:

"Hasonlóképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedve, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat Őrá vessétek, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, kit nyeljen el."

Mindkét szakasz arról beszél, hogy Isten a kevélyeknek, a büszkéknek ellenáll, de az alázatosoknak az ő kegyelmét, jóakaratát adja. És ugyanezekben az igerészekben a szellemi harcról is beszél. Jakab levelében ezt írja: "Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek."

Az első levelében Péter ezt írja: "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." Figyeljétek meg, az 1 Péter 5:5 ezt írja: "Hasonlóképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedve, az alázatosságot öltsétek fel."

Mit jelent ez? Először is ezt írja: "egymásnak engedelmeskedve, az alázatosságot öltsétek fel."

Ez azt jelenti, hogy az alázat nem természetes, magunkra kell ölteni, fel kell venni. Egymásnak engedelmeskedve az alázatot öltsük fel, és az ifjabbak engedelmeskedjenek a véneknek.

Amikor az egymásnak való engedelmességről beszél, a kínai fordítás úgy fogalmaz, hogy egymásnak vessük alá magunkat.

Hadd kérdezzek valamit. A Biblia azt írja, hogy a fiatalabb vesse alá magát az idősebbnek.

Az idősebbek is vessék alá magukat a fiatalabbaknak? Igen, mert így tanuljuk meg az egymás iránti alázatot. A Biblia arról is beszél, hogy a feleségek engedelmeskedjenek a férjüknek. Nyilván a feleségek ennek nem annyira örülnek, nem nagyon hallom, hogy áment kiabálnának. De vajon a férjek is engedelmeskedjenek a feleségüknek? Ez is része az egymás iránti alázattal történő felöltözésünknek!

Hadd tegyek még fel két kérdést. Könnyebb a fiatalok számára az időseknek engedni, vagy az idősek számára könnyebb a fiataloknak engedni? Mindkettő lehetetlen, ugye? Ha tizenéves gyerekeid vannak otthon, mint most már nekem is… Ó, Istenem! Most tanulom, hogyan engedelmeskedjek nekik. Vajon könnyebb nekem engedni az ő irányukban, mint nekik az én irányomban?

És hadd tegyek fel még egy kérdést. A feleségeknek könnyebb a férjük iránt engedni, vagy a férjeknek a feleségük iránt? És ők ám tajvani feleségek. Ez nehéz! Az emberi természetből nem ez fakad.

Meg kell értenetek: itt az alázatról beszélünk, de fel kell öltöznünk az alázatot, valójában ez nincs meg bennünk. Az alázat nincs meg bennünk. Nem az a célom, hogy úgy menjetek haza, hogy azt mondjátok: igen, ez nagyon fontos üzenet, alázatosabbá kell válnom, dolgoznom kell ezen.

Az alázatban való megmaradás nem olyan tulajdonság, amit az akaraterőd, motiváltságod és elszántságod által fel tudnál építeni. Ez nem így működik. Ami azt jelenti, hogy ez nincs meg benned. Bennem sincs meg.

Az alázat azért nehéz, mert van valami, amit nem értünk meg. Hadd osszak meg veletek még egy igeszakaszt:, a Példabeszédek 6:16-19-et. Innen kiderül, mi az oka, hogy Isten ellenáll a büszkéknek: Ő gyűlöli a büszkeséget. "E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az Ő lelkének: -- és rögtön az első, amit említ, az a -- "kevély szemek." Azt kell megértenünk, hogy az alázat és a büszkeség azzal kapcsolatos, ahogy szemléljük a dolgokat.

A Filippi levélben Pál erre szólítja fel a filippibeli gyülekezetet (2:3):

"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál. Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse!" Ez egy szemlélet mód, ahogy más embereket, ahogy dolgokat, helyzeteket szemlélünk.

És az alázat legfőképpen arról szól, hogy magadat hogyan látod. Ez a következőképpen működik. Általában, amikor bibliai történeteket olvasunk, azt látjuk, hogy a legtöbb szereplő szerény körülmények közül származik, ott van bennük az alázat. De az a probléma, hogy mikor Isten elkezdi használni őket, valamikor felfuvalkodnak, tehát nem mindig maradnak alázatosak.

A Zakariás könyvében az van megírva, hogy "nem erővel sem hatalommal, hanem az én szellemem által – mondja az Úr". Mikor nincs erő vagy hatalom a kezünkben, akkor nagyon könnyű Isten szellemére támaszkodnunk. Nagyon könnyű megmaradnunk az alázatban, ha nincs semmink.

Mikor össze van törve a szívünk vagy nincs semmink. Ó, Uram, csak Te vagy nekem!

De a probléma a következő: Isten a büszkéknek ellenáll, és az alázatosoknak adja a kegyelmét vagy jóakaratát. Amíg alázatban maradsz, tapasztalni fogod Isten jóakaratát, áldásait. Mindnyájan szerény kezdettel, alázattal indulunk. És ha valaki így indul, nincs ereje vagy hatalma, amire támaszkodhatna. Olyankor mindennel, amijük csak van, ezért Isten Szellemére alapoznak: Te vagy mindenem! És Isten elkezd munkálkodni rajtuk keresztül. Kezdik megtapasztalni Isten hatalmas kezét az életük felett.

Tehát amikor Isten az Ő jóakaratát bemutatja az alázatosokon, nem Isten áldásaival van baj, hanem azzal, ahogy más történetet kezdünk el mesélni. Az alázat az a történet, amit önmagadról mesélsz magadnak, akár jót, akár rosszat. Ez egy elbeszélés, amit a fejedben lejátszol önmagaddal kapcsolatban. Van egy olyan fajta bölcsesség, amit utólagos bölcsességnek neveznek. Hadd mondjam el, hogy ez egyáltalán nem bölcsesség! Mert az utólagos bölcsesség mindig a saját érdekünkben működik. Mikor visszatekintünk arra, amit Isten cselekedett, valahogy a fejünkben ez az elbeszélés egészen máshogy néz ki, mint az, ami valójában történt. Hajlamosak vagyunk másfajta változatát előadni ugyanannak a történetnek, és ebben a változatban általában te meg én vagyunk a középpontban. Ez tettük, ezt nem tettük, ilyen döntéseket hoztunk.

Rengeteg könyvet kiadnak sikeresnek és befolyásosnak tartott vezetőkről, vállalkozókról, különböző személyekről. És olvasunk róluk, hogy hogyan jutottak el oda, ahol most vannak.

Először is, nem igazán így jutottak el oda, hiszen igazán senki se tudja, hogyan jutott el oda, ahol van. Vajon mi az oka, hogy a kiadók ilyen könyveket adnak ki?

Ismeritek a Jeremy Lin nevű kosárlabdázót? Minden nyáron el szokott Tajvanba jönni evangélizálni. Volt szerencsém tolmácsolni neki néhányszor, így elég jól volt alkalmam megismerni a családját is. És Jeremy Lin anyukája elmondta, hogy minden nyáron, mikor itt vannak Tajvanban, a szülőknek szóló magazinok mindig riportot akarnak készíteni vele, de ő mindig elutasítja őket.

Én mondtam neki: "Figyelj, miért utasítod el őket? Ez egy remek lehetőség lenne arra, hogy a hitedről beszélj." Erre így felelt: "A következő a helyzet. Mivel Jeremy Lin a Harvardra járt, és az NBA-ben kosarazik, igazából nem számít mit mondok. Mert bármit mondanék is, így reagálnak: Ez az! Így kell ezt csinálni. Rengeteg hibát elkövettem anyukaként. Három fiam van. Ha olyan jó munkát végeztem volna, akkor mindhárman a Harvardra jártak volna és az NBA-ben kosaraznának. Tehát nem feltétlenül azon múlott, hogy én mit teszek."

Tudjátok, az a probléma, hogy igazából nem is érdekel minket, mivel egy eredményorientált világban élünk. Úristen, ez az ember de sok pénzre tett szert! Próbáljuk megfejteni, hogy csinálta.

Ha megvesszük ezeket a könyveket, elolvassuk, és ugyanazt tesszük, amit ők tettek, garantálhatom nektek, hogy nem leszünk olyan sikeresek, mint ők. Hiszen eleve nem is így lettek sikeresek. De visszanéznek, és elmondják, hogy ezt csináltam, meg azt csináltam.

Hadd mondjak egy példát. Az 5 Mózes 8:11-18-at hallgassátok meg. Itt Isten oktatja Mózest, hogy mit mondjon a népnek, mielőtt belépnek az Ígéret Földjére: "De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, -- ezek az áldások, amiket kapnak, mikor az Ígéret Földjére belépnek. Figyeljetek! -- akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!"

Halljátok, mit mondanak? Isten alapvetően arra utasítja őket, hogy ne feledkezzenek el Őróla. Az elbeszélés, amit elmondunk, mikor visszanézünk, tehát az utólag lejátszott elbeszélések Istent mindig kihagyják az egyenlegből. Mi nem fogunk megfeledkezni Istenről!

Amikor látjátok azokat az áldásokat, mikor mindenetek megszaporodik, szép házakat építetek, egyre több ezüstötök és aranyotok lesz, juhaitok és marháitok megszaporodnak, vissza fogtok tekinteni, és egy másfajta verzióját adjátok elő annak, ami valójában történt, amely így szól:

"Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!"

És ez egy olyan történet, amit folyton ismételgetünk magunkban, mert hajlamosak vagyunk önmagunkat tenni minden történet középpontjába. Mindig ezt tesszük. Mikor olvasunk egy történetet a Bibliában, például arról, hogy Dávid legyőzi Góliátot, azt mondjuk: Igen, Uram, olyan akarok lenni, mint Dávid. Nem úgy gondolunk magunkra, mint Saul király. Döntést kell hoznod, vezető vagy, de rettenetesen félsz, nem tudsz megfelelően dolgozni se. De ez nem én vagyok, én Dávid vagyok. Nem úgy látod magad, mint az izraeli sereg, aki megrémült Góliátot látva. Nem, ez nem én vagyok! Én Dávid vagyok.

Hajlamosak vagyunk annyira felmagasztalni magunkat. Azt mondja Pál, hogy semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból. Nem, nem, ez nem önzés, én ezt nem magamért teszem, én Istent szolgálom. Mégis visszagondolsz, és egy másfajta történetet mesélsz.

A két kezem szorgos munkájával értem el ezt. Olyan keményen megdolgoztam érte! Ezt gondolod.

Lehet, hogy Isten kegyelméről beszélsz, de valójában a kezed munkájára gondolsz. És a történet végső soron rólam és rólad szól.

De nézzük meg, hogy mikor Isten arról beszél, hogy Ő a kevélyeknek ellenáll, hogyan teszi ezt?

És hogyan kapcsolódik a büszkeség vagy az alázat a szellemi harchoz? Jakab azt írja:

"Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek."

Péter pedig ezt írja: "Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok

Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el."

Úgy fogalmaz: "keresve, kit nyeljen el." Ez azt jelenti, nem tud bárkit elnyelni. A kínai fordítás is azt erősíti meg, hogy olyan embert keres, akit képes elnyelni. Meg kell értenünk, hogy engedélyt kell kapnia arra, hogy elnyeljen valakit. Szüksége van ehhez engedélyre. Nem úgy van ez, hogy szerte jár, és próbál, akit csak akar, elnyelni. Hanem keres egy rést, egy ajtót, hogy képes legyen elnyelni valakit. Mi ad neki engedélyt arra, hogy elnyeljen valakit?

Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmet ad. A kevélység, a büszkeség az, ami megnyitja az ajtót az ördög számára, hogy elnyelhessen minket. Isten azért áll ellen a kevélyeknek, azért gyűlöli a kevély szemeket vagy a büszkeséget, mert a büszkeség rengeteg összetöretést okoz.

Lucifer a kevély szemei miatt bukott el. De valójában hogyan is működik ez, hogy Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad?

Most egy másik ószövetségi példát szeretnék mondani, hogy ezt elmagyarázzam. Dávid történetét fogjuk megnézni. Dávidot Isten Igéje Isten szíve szerint való embernek nevezi. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes, sőt, rengeteg hibát elkövetett az élete során. Egy fontos történetet fogunk megvizsgálni, és ez nem a Bethsabéval kapcsolatos történet lesz, hanem amikor népszámlálást tartott, és ez óriási pusztulást hozott Izráel népére. Tehát megszámlálta a népet, ezt az esetet két helyen is feljegyzi a Biblia, és az az érdekes, hogy egy kicsit máshogy írja le a történteket a két beszámoló.

Felolvasom Nektek. Az 1 Krónika 21:1-től ez olvasható: "A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt." A 2 Sámuel 24 is beszámol ugyanerről az eseményről, csak kicsit máshogy. Így szól az 1. vers: "Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!"

Tehát az egyik igeszakaszban azt írja, hogy Sátán támadt Izráelre, ő vette rá Dávidot, hogy népszámlálást tartson. A másik igeszakasz pedig azt írja, hogy Isten ingerelte fel ellenük Dávidot, és azt mondta neki, hogy menjen, és vegye számba Izráelt. Akkor most melyik az igaz? Ezt Isten vagy a Sátán csinálta? Mindkettő igaz!

Kicsit menjünk vissza, és keressük meg a választ arra a kérdésre, hogy miért akart Dávid népszámlálást. Gondolkodjunk egy kicsit együtt! Miért nem számlálta meg a katonai erejét vagy hadseregét, amíg Saul király elől menekült? Mikor Abdullám barlangjában volt, jöttek hozzá emberek, volt neki csapata, ami esetleg seregnek is nevezhető. Elkeseredett emberek voltak, meg olyanok, akik nem voltak teljesen normálisak, vagy el voltak adósódva. Ilyen emberek jöttek Dávidhoz, mikor Saul király elől menekült. Akkor miért nem érzett kísértést arra, hogy megszámlálja őket? Az a sereg nem volt éppen lenyűgöző! Sőt, valójában borzasztó emberekből állt.

Voltál már úgy, hogy az anyagi helyzeted nagyon nehéz volt, és egyszerűen rá se akartál nézni a bankszámládra? Mert azt tudod, hogy nem elég a pénzed, arról meg tudomást se akarsz venni, hogy MENNYIRE nem elég! Inkább rá se nézek! Miért is akart volna Dávid abban az időszakban népszámlálást?

De ő itt most már nemcsak Júda, hanem Izráel egész népének királya, akinek nagy serege van. Péter 1. leveléből éppen most olvastuk, hogy "alázzátok meg magatokat Isten hatalma alatt", ami azt jelenti, hogy az Ő befedezése alatt vagyunk. A befedezés alatt védelem van, és a Sátán nem jöhet ellenünk, még ha ordító oroszlánként körbe is jár. Nem tud csak úgy elnyelni téged, ha Isten hatalmas keze alatt vagy.

A 91. zsoltár az az igeszakasz, amit arra szoktunk használni, hogy Isten védeleméért imádkozzunk.

És mit is ír? "Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem, akiben bízom!" Védelem és oltalom van rajtunk, ha a Felségesnek rejtekében lakunk, a Mindenható árnyékában pihenünk.

A világításnak köszönhetően árnyék is van. Megpihenhetsz az árnyékomban, de akkor nem mehetsz bármerre, amerre csak akarsz, hanem elég szorosan a nyomomban kell lenned, hogy az árnyékomban maradhass. És Isten ígéretei arról szólnak, hogy ha a Felséges hajlékában laksz, és a Mindenható árnyékában pihensz, akkor természetfeletti védelmed lesz.

De mi történik, ha úgy döntesz elmész? Akkor hogyan tudnál a Felséges hajlékában lakni, és a Mindenható árnyékában pihenni? Jó kérdés. Csak akkor, ha ezt mondod az Úrnak: Te vagy az én Oltalmam, Te vagy az én Váram, az én Istenem, akiben én bízom.

Miért számlálta meg Dávid a seregét, és miért ellenezte Isten ezt ennyire? Mert valójában ezzel Dávid azt mondta, hogy az én seregem az oltalmam! Az én csodás seregem a váram! Valójában a seregem az én istenem, akiben én bízom!

Van valami a kevély szemekkel kapcsolatban, amit meg kell értenetek. Egy nap rádöbbensz valamire. Tudjátok ez a Dávid szerény körülmények közül indult, roppant alázatos ember volt, és Isten hatalmas módon használta őt. Nagyon össze volt törve a szíve, míg Saul üldözte, aztán király lett, egy nap felkelt, és valahogy rádöbbent: Itt van nekem ez a nagy seregem, olyan nagyszerű! Össze se lehet hasonlítani azzal a sereggel, ami az Abdullám barlangjában volt. Kíváncsi vagyok, milyen nagy. Vajon mekkora lehet?

Mint ahogy mondtuk, az egyik igeszakasz azt írja, hogy a Sátán indította fel Dávidot, a másik verzió pedig azt, hogy Isten haragra gerjedt, és felindította Dávidot, hogy számlálja meg a seregét.

Hogy lehetséges, hogy mindkettő igaz? A népszámlálás egy külső cselekedetbeli megnyilvánulása annak, hogy mi történt Dávid lelkében. Ahogy a kevély szemek, ahogy a büszkeség uralmat vett Dávidon.

Az a helyzet, hogy korábban Isten hatalmas keze alatt volt, a Felséges hajlékában lakott, a Mindenható árnyékában pihent. Ez azt jelenti, hogy talán az ordító oroszlán kereste Dávidot, de hozzá se tudott érni. De mikor a kevély szemek, a büszkeség eluralkodott rajta a következő történt: a védelem elhagyta, vagy úgy is mondhatjuk, hogy Dávid hagyta el a védelmet.

És azt írja a Biblia, hogy a Sátán felkelt és ellenük támadt. Láttátok már a National Geographic-on, hogy az oroszlán hogyan közelíti meg a prédát? Mindig settenkedik, nagyon óvatosan figyel, és amikor ott a lehetőség, támad.

És el is jött a lehetőség. Egy nap, Dávid így kelt fel: Kíváncsi vagyok, mekkora a seregem, hogy mennyire erős! Számoljuk meg! Egyetértetek velem, hogy ez a sereg Isten áldása volt? Isten megáldotta Dávidot egy sereggel. Nem Isten áldásaival van a probléma. Mikor alázatosak vagyunk, Isten jóakaratát élvezhetjük. És nem Isten jóakaratával van baj! Azzal van baj, ha Isten jóakaratát rosszul használjuk: arra használjuk, hogy Isten helyébe tegyük! Isten áldásnak szánta, de mi vesszük az áldást, és így szólunk hozzá: Áldás! Te vagy az én oltalmam és váram, istenem, akiben bízom!

Hadd kérdezzek valamit: Mennyire tud téged Isten megáldani, anélkül, hogy te ezt az áldást Isten ellen ne fordítanád? Amikor Isten azt mondja, hogy Ő a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad, akkor itt nincs lekorlátozva a kegyelemnek, isteni jóakaratnak a mértéke, amit mindnyájunknak oda képes adni!Mikor erő és hatalom van a kezedben, tudod-e akkor is azt mondani, hogy nem erővel, nem hatalommal, hanem az Isten Szelleme által?

Mikor szép házakat építetek, egyre több ezüstötök és aranyotok lesz, juhaitok és marháitok megszaporodnak, minden, amitek van, Isten természetfeletti áldását élvezi, és akkor is azt mondjátok majd: Uram, Te vagy az én egyetlen oltalmam, egyetlen váram, akiben bízom? Mondtam nektek, hogy ez nehéz! Nagyon nehéz! Lehetetlen!

Azért szeretem ezt a két igeszakaszt, mert bár Jakab és Péter másról beszélnek, de mindeközben a büszkeségről és alázatról, a szellemi harcról is szót ejtenek. Ezt írja Jakab a 4:8-ban: "Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok." És az 1 Péter 5: "Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok."

Honnan tudhatom, hogy nem vagyok a kevély szemek befolyása alatt?Hadd tegyek fel neked egy egyszerű kérdést: Milyen az imaéleted? "Hát, tudod, pásztor, nagyon-nagyon sok a dolgom. Bárcsak többet tudnék imádkozni!"

A következő a helyzet. Így szól az Ige: "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." Mikor nem imádkozol, az nem annak a kérdése, hogy "Ó, nem imádkozom eleget. Túl sok dolgom van. A reggelek nagyon nehezek." Ha nem imádkozol, azzal azt mondod: Nekem nincs szükségem arra, hogy az aggodalmaimat Őrá vessem, mert én elég jól tudom hordozni az aggodalmaim terhét. Elég jól tudom hordozni a mai napnak a baját. Majd máskor imádkozom. Azért nem imádkozol, mert nem érzed, hogy szükséged lenne rá. Ez ilyen egyszerű! Nekem nincs szükségem arra, hogy Őrá bízzam a gondjaimat. Jól vagyok. Ez a mai nap jól ment, majd imádkozom máskor.

Azt írja Jakab, hogy ha közeledsz Istenhez, Ő közeledni fog hozzád. Vesd minden gondodat Őrá, mert Ő gondot visel rád. Hadd tanítsam meg nektek a leghatalmasabb imát! Ez az ima így hangzik: Szükségem van Rád, Istenem! Szükségem van Rád, Uram! Minden nap, mikor reggel felébredsz, mondd el Istennek: Uram, szükségem van Rád! Szükségem van Rád ma is az életemben, a családomban, a házasságomban, a munkámban, a megbeszéléseken, a találkozókon. Szükségem van Rád. Szükségem van Rád, mikor hazajövök, és a gyerekekkel vagyok, mikor a házastársammal vagyok. És mielőtt elaludnál is csak ezt mondd: Uram, szükségem van Rád! Szükségem van Rád, mikor elalszom.

Az ima nem egy szellemi tanítás vagy formula. Amikor imádkozol, az arról szól, hogy szükséged van Őrá. Azt mondod: Uram, többet kéne imádkoznom. Ha igazán elhiszed, hogy szükséged van Őrá, nem engedheted meg magadnak, hogy ne imádkozz!

Hányan vagytok, akik úgy keltek fel reggel, hogy "ma lélegezni fogok. Ma igazán munkálkodni fogok azon, hogy lélegezhessek"? Igazából rá se gondolunk, hiszen légzés nélkül nem is élhetnénk. Az a baj, hogy úgy gondoljuk, Isten nélkül is képesek vagyunk élni a napjainkat! Ha így imádkozol: Szükségem van Rád, Uram! -- ilyenkor az elmédben zajló belső elbeszélést is átírod. Nélküled, Uram, nincs meg bennem az, ami szükséges. Nem tudom megtenni!

Ezt mondja Jézus a János 5. részében: A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak amit lát az Atyától, azt teszi. Istenem, szükségem van Rád! Szükségem van Rád ma, szükségem van Rád holnap, szükségem van Rád minden nap. És ez lesz az első dolog, mikor felébredsz, felkiáltasz, hogy: Szükségem van Rád, Uram! Szükségem van a kegyelmedre.

És Ő annyira vonzódni fog az iránta való szükségedre! Mivel lényegében ezzel ezt mondod Őneki: Te vagy az én Hajlékom, Te vagy az én Oltalmam, Te vagy az én Istenem, akiben én bízom. Azt mondod: Bízom benned, rád bízom a napomat.

Álljunk fel, imádkozni fogunk együtt. Remélem nem úgy fogtok hazamenni, hogy eldöntitek, mostantól az alázatosságot fogjátok kimunkálni magatokban. Mert nincs meg bennünk még az se, hogy az alázatban meg tudnánk maradni. Az alázat Krisztustól ered. Őrá van szükségünk, hogy fel tudjuk öltözni az alázatot. Nem nekünk kell kimunkálni magunkban az alázatot.

Szeretnék kérni tőletek valamit. Csukjátok be a szemeteket. Szeretném, ha elmondanátok ezt a nagyon egyszerű imát Istennek: Istenem, szükségem van Rád! Kezdjük el ezt suttogni. És megígérhetem, hogy egészen közel fog jönni hozzád!

Istenem, szükségem van Rád! -- Mikor ezt imádkozod, megalázod magad Isten hatalmas keze alatt.

Mikor ezt imádkozod, az Ő természetfeletti, isteni védelme alatt állsz. Talán az ellenség éppen most is keresi azt, akit el tudna nyelni, de ti ezt mondjátok: Istenem, Te vagy az én Oltalmam, Te vagy az én Hajlékom, Te vagy az én Istenem, akiben én bízom.

Jöjj, Szent Szellem! Tegyétek a kezeteket a szívetekre, míg most imádkozom értetek.

Atyám, eléd jövünk Jézus nevében. Te egy nagyon jó Atya vagy, és ma mindnyájunkat arra hívsz, hogy megalázzuk magunkat a Te hatalmas kezed alatt. És ezt úgy tesszük, hogy imádkozunk Hozzád: Istenem, olyan borzasztó nagy szükségünk van Rád! Nem tudjuk az életünket nélküled élni. Uram, segíts meglátnunk, mennyire nagyon szükségünk van Rád! És így kiált a mi lelkünk, a mi szívünk, minden nap az életünk végéig: Istenem, szükségem van Rád.

Isten Szelleme, érintsd meg a szívünket ma, és imádkozom, hogy változtasd meg az imaéletünket! Ez nem önfegyelem vagy vallási tevékenység kérdése, hanem a lelkünk közeledése Hozzád, így kiáltva: Szükségünk van a Te Jelenlétedre! Szükségem van Rád az életemben. Köszönjük, Jézus, köszönjük, Atyánk, hogy Terád vethetjük a mi gondjainkat és aggodalmainkat, mert gondod van ránk. Annyira gondod van ránk, hogy kész vagy hordozni az aggodalmaink terhét nap mint nap. Ezért a kezedbe teszünk mindent, és Neked rendeljük alá magunkat.

Köszönjük, Urunk! Jézus hatalmas nevében imádkozunk, ámen és ámen!