Jonathan Chow: Az Istennel való kapcsolat legyen a legfontosabb számunkra

Az Istennel való kapcsolatról szeretnék beszélni nektek. Lehet, hogy most azt mondjátok: Hát persze, gyülekezetben vagyunk, persze, hogy beszélünk az Istennel való kapcsolatról. De most arról szeretnék beszélni nektek, hogy az Istennel való járásotok során ez a kapcsolat fejlődhet és mélyülhet. Sokat beszélünk arról, hogy a kereszténység nem vallás, hanem Istennel való kapcsolat. Ezt szoktuk mondani a megtérőknek. És miután megtérnek, mégis egy vallásba vonjuk be őket: Most, hogy már keresztény vagy, itt van a lista, hogy mit kell, illetve mit nem szabad tenned.

De most szeretnék elmondani valamit, ami egészen alapvető, mégis nagyon mély igazság: Az Istennel való kapcsolat legyen számunkra a legfontosabb! Meg kell tanulnod Istent keresni, Ővele kapcsolatot kialakítani. Előfordul, hogy eljár valaki gyülekezetbe, de nem tudja, hogyan alakítson ki kapcsolatot Istennel. És az Istennel való kapcsolat személyes kapcsolat. Ez nem egy közösségi élmény, hanem a Mindenható Istennel való egyéni kapcsolatod.

És meg kell tanulnod ezt kialakítani, és fontosnak tartani, sőt, a legfontosabbnak. Ki kell alakítanod ezt a kapcsolatot Ővele. Az 1 Mózes 2:16-17-ben Ádámról és Éváról olvasunk, akik az Édenkertben sétálgattak, és Istennel közösségben voltak: "Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod."

Tehát láthatjátok, hogy Isten azt mondta Ádámnak, hogy MINDEN fáról szabadon ehetnek, kivéve a jó és rossz tudásának fájáról. Mikor Isten szólt Ádámhoz, ez egy kapcsolatban valósult meg. Mikor Isten szava egy kapcsolaton belül jut el hozzád, máshogy érted meg. És teljesen máshogy érted, ha nem egy kapcsolat, hanem egy vallás keretein belül hallod. Ez volt a különbség Ádám és Éva között: mikor Isten beszélt Ádámhoz, Éva nem volt ott. És amikor Isten Ádámhoz beszélt, Ő ezt értette ez alatt: minden fáról ehettek, ami a kertben van.

Az egész parancsnak a hangsúlya nem azon volt, amit nem tehetnek. Az egész parancsnak a hangsúlya az Atya Isten nagyvonalúságán volt. Azt mondta, hogy szabadon ehettek az Édenkertben található összes fáról, kivéve a jó és rossz tudásának fájáról. Ha ezt a kapcsolat összefüggésében értelmezzük, akkor megértjük Isten szívét, de ha kivesszük a kapcsolat szövegösszefüggéséből, és vallásként értelmezzük, akkor azt fogjuk hangsúlyozni, hogy mit nem tehetünk. Mi keresztények nem érinthetjük meg ezt.

Nem értjük így meg Isten gondolkodásmódját. Pedig Isten azért adta ezt a parancsot, mert szeret minket. Lehet, hogy azt kérdezed, hogy ha Isten szeret minket, akkor miért adta azt a parancsot, hogy nem szabad ennünk a jó és rossz tudásának fájáról? Egyáltalán miért teremtette meg Isten azt a fát? Ha nem teremtette volna meg azt a fát, mindnyájan boldogan élnénk most is a Paradicsomban. Nem igaz? Miért teremtett olyan fát Isten, ami kísértést jelentett Ádámnak és Évának?

Ezt is a kapcsolat összefüggésében kell értelmeznünk. Mert egy olyan szeretetkapcsolat, amiben nincs meg a szabad választás lehetősége, az nem is igazi kapcsolat. Isten annyira szeret minket, hogy egy szeretetkapcsolatra vágyott velünk, ehhez kellett megadnia számunkra a szabad választás lehetőségét, a szabad akaratot. Csak akkor lesz valódi szeretet benned Isten iránt, ha lehetőséged nyílik arra is, hogy ne szeressed. Ha nem tudsz engedetlen lenni Isten iránt, akkor az Őiránta való engedelmességed nem igazi engedelmesség.

De hogyha ezt nem a kapcsolat szövegösszefüggésében értelmezzük, akkor az valami olyanhoz vezet, mint amit Éva mondott. Nézzük meg azt a verset: "Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok." (2 Mózes 3:2-3) Tudjátok, Isten sose mondta azt, hogy ne érintsék meg, de Éva, anélkül, hogy megértette volna, hogy Isten mit is akart, úgy vette, hogy: Hát Isten azt mondta, hogy ne együk meg, akkor jobb, ha meg se érintjük. Hiszen ha nem érintjük meg, akkor biztos nem fogjuk megenni.

Látjátok, itt jön be a vallásosság. Ha nem ehetjük meg, akkor inkább hozzá se nyúljunk, nehogy véletlenül megegyük. És ha nem nyúlhatunk hozzá, akkor jobb, ha rá se nézünk, hiszen ha nem nézzük meg, nem fogunk arra vágyni, hogy megérinthessük. És ha nem érintjük meg, akkor nem tudjuk megenni. És akkor menjünk még tovább egy lépéssel: ne is gondoljunk rá. Ha nem gondolunk rá, nem fogjuk megnézni, és ha nem nézzük meg, akkor nem nyúlunk hozzá, és ha nem nyúlunk hozzá, akkor sehogy se fogjuk tudni megenni! Tehát ne is gondoljunk rá. És aztán azt mondjuk magunknak: nem gondolok rá, nem akarok rá gondolni, semmiképpen nem gondolok rá. Így aztán semmi másra nem tudsz gondolni, csak arra!

Nekünk, keresztényeknek a Biblia nagyon világosan megmondja, hogy ne létesítsünk házasságon kívül szexuális kapcsolatot, tehát ne éljünk szexuális életet házasság előtt. Tudom, hogy 2023-at írunk, de Isten Igéje ma is igaz, ámen? Én a gyülekezetben nőttem fel, gyermek bibliaórára jártam. És minden gyerek a gyülekezetben tudja, hogy mit ír a Biblia. Tudják azt, hogy a keresztényeknek nem szabad házasságkötés előtt szexuális életet élni. Legalább is addig, amíg el nem kezdenek valakivel együtt járni. Akkor felteszik a kérdést, hogy miért. Tudom a parancsolatokat, tudom, mit szabad és mit nem, de nem értem, hogy miért. Nézd meg az összes barátodat, osztálytársadat, munkatársadat: annyira jól érzik magukat! És olyanná válunk, mint Éva. Próbálod nem megenni, sőt, hozzá se nyúlni, azt is mondogatod magadnak, hogy rá se nézz, rá se gondolj. És hirtelen belekerülsz egy kapcsolatba, és az Isten parancsa olyanná válik, mint amit az ördög mond Évának.

Menjünk vissza ehhez a bibliai szakaszhoz, és nézzük meg, mit mondott az ördög, a kígyó: "Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz." (2 Mózes 3:4-5) Tehát a kígyó a következményekről beszélt, mint ahogy hozzánk is beszél: Nézd meg a barátaidat! Ők is csinálják, és milyen remekül szórakoznak! Dehogy halnak meg! Persze, a gyülekezetben mindenfélét tanítanak, arról, hogy vannak lelki kötődések. De én még nem láttam lelki köteléket. Istentelen lelki köteléket sose láttam! Az meg mi?

Látjátok, ez a baj azzal, ha nem a kapcsolat szemszögéből értelmezzük Isten szavait. Akkor inkább vallásnak tartjuk a dolgokat, mint kapcsolatnak. A legtöbb keresztény, mikor megtér, megérti, hogy ez egy kapcsolat, de egy ponton túl elkezdünk törvényeket követni, ahelyett, hogy a parancsolatokat követnénk. Ezért lényeges, hogy az Istennel való kapcsolat a legfontosabb legyen számunkra, hiszen enélkül semmi értelme semminek. Ebben a könyvben semminek sincs értelme, ha kihagyjuk belőle az Istennel való kapcsolatot.

Hadd magyarázzam meg, miért olyan fontos a kapcsolat. Mikor az emberek kommunikálnak egymással, mindig van egy kommunikációs szakadék. Nincs tökéletes kommunikáció. Bármennyire jól is próbálok veled kommunikálni, körülbelül csak 60-70 %-át érted meg annak, amit mondani szeretnék. Ha még jobban kommunikálok, talán 80 %-át megérted. De akkor is lesz kommunikációs szakadék. És most nem arról beszélünk, hogy a hallgató nagyothall. Körülbelül csak 20-30 %-át érted annak, amit mondani szeretnék. Mikor két ember között kommunikációs szakadék van, akkor a következő történik. Csupán két dologgal tölthetjük meg ezt a szakadékot: bizalommal vagy gyanakvással.

Hányan vagytok, akikkel történt olyan, hogy félreértettétek egy barátotok szavait? És hányan vagytok, akiket mások félreértettek? Az emberek megsértődnek. Te megsértődsz, mert azt hitted, hogy valami olyat mondott, vagy ő hitte azt, hogy te mondtál olyat, amit nem állt szándékodban mondani. Mi történik itt? Próbáljátok megtölteni ezt a kommunikációs szakadékot valamivel, amit gyanakvásnak hívunk.

De olyan is van, hogy valaki mond valami sértőt, de te úgy döntesz, hogy bízol abban az emberben. Azt mondod: Biztos nem is úgy értette! Hiszen ismerem őt. Mi határozza meg, hogy bizalommal vagy gyanakvással töltöd meg azt a kommunikációs szakadékot? Az adott emberrel való kapcsolatod!

Azzzal az emberrel való kapcsolatod határozza meg, hogy megtörténik-e a félreértés, vagy pedig a kommunikációs szakadékot bizalommal töltöd meg. Ugyanez igaz az Istennel való kapcsolatunkra is. Hányan vagytok, akinek van valakinek olyan kérdése, amit fel szokott tenni Istennek? Vannak problémáitok, amiket nem értetek, és felteszitek ilyenkor a kérdést Istennek, hogy: miért? És hányan tudjátok, hogy Isten nem szokott válaszolni a miértre vonatkozó kérdéseinkre. Mit is mondasz? Próbállak szeretni Téged, de segíts nekem, Uram! És mi fogja meghatározza, hogy bízol-e Őbenne, vagy gyanakvó, hitetlen leszel-e? Az Istennel való kapcsolatod!

Hadd mondjak egy példát. Korábban meséltem nektek a maldív-szigeteki utazásomról, és arról, hogy ezzel egy tizenkét éves álmom vált valóra. De történt valami apróság. A kínai újév előestéjén indultunk, és Bangkokban át kellett szállnunk, ezért ott töltöttük az éjszakát. Így a szilveszter estét Bangkokban töltöttük, bejelentkeztünk a szállodában, nagyon finom újévi vacsorát kaptunk. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, sőt, én is izgatott voltam. A gyerekeket megfürdettük, a fogukat is megmosták már, és le akartam már éppen fektetni őket, hiszen másnap egy korai járattal kellett mennünk. És körülnéztem a szobában, mert a kis Riley elég sokat szokott forgolódni álmában, ezért azt akartam, hogy ha le is esne, puhára essen. Aztán megláttam egy kanapét a szobában, és úgy döntöttem, hogy odahozom az ágyhoz. Ezért odamentem, megemeltem, próbáltuk Eileennel arrébb vinni, és magam se tudom, hogyan történt, de a kanapé lába leszakította a körmöt a lábujjamról. Csak azt vettem észre, hogy minden csupa vér. Aztán a kis Riley odajött, és papírszebkendővel próbálta feltörölni. Én meg mondtam magamban: mit csinálsz? Ő olyan, mint a család hamupipőkéje. Annyira fájt, hogy el se tudom mondani.

Tehát a szilveszter estét az orvosnál töltöttem, ahova egyedül kellett eljutnom, mert Eileennek a gyerekekre kellett vigyáznia. Ott az orvosiban nem igazán tudtam velük beszélni, mivel thai nyelven beszéltek, csak mutogattam a lábujjamat. Ők viszont nagyon profik voltak, meg is röntgenezték, látták, hogy a csontjaimnak semmi baja. Az orvos azt mondta, hogy teljesen el kell távolítani a körmöt, és ezt meg is tette. Amint kötözött azt mondta: Ezt egyáltalán nem érheti víz! Ez egy nagy nyílt seb, ne érje víz. Aztán megkérdeztem: És a tengervíz? Az sós. Nem lehet, hogy az fertőtlenítené? Erre rámnézett, és ezt mondta: Egyáltalán nem!

Képzeljétek magatokat az én helyembe! Tizenkét évet vártatok, hogy visszatérhessetek a Maldív-szigetekre, és az oda való utad előtti estén ilyen történik veled! Itt aztán volt egy nagy kommunikációs szakadék. Sok kérdés merült fel bennem: Uram, most viccelsz velem? Nem történhetett volna ez meg egy hónappal ezelőtt? Azt nem bánom, hogy megtörtént. Azt se bántam volna, ha a tizenegy év alatt minden évben megtörténik. De, Uram, ez komoly? Pont most? Pont az utazásom előtt? A kórházból jövet beültem egy taxiba, és rájöttem, hogy valamit tennem kell, mielőtt hazaérek, hiszen a gyerekeim nagyon csalódottak lesznek. És azt mondtam Istennek: Uram, tudom, hogy jó vagy! Ezt viszont nehéz most elhinnem, de az alapján, amit eddig együtt átéltünk, és a kapcsolatunkból kiindulva tudom, hogy Te mindig jó vagy. És ebben a pillanatban képessé váltam szeretettel tekinteni Őrá, és tudtam, hogy valami csodálatos dolgot fog kihozni ebből.

Sikerült nagyon jó fotókat készítenem és rengeteg minőségi időt töltenem Rileyval. Még mindig nem tudom, miért történt ez, de valami csodálatos dolgot hozott ki belőle Isten. Előfordulhat, hogy azt kívánjuk, bárcsak eltűnne minden csalódásunk, mivel szívünkben elszakadunk Istentől, nem bízunk Őbenne. Lehet, hogy most itt vagyunk, az Úr tüzében égve, felemelt kézzel dicsőítve Őt, nagyszerűen érezve magunkat, de aztán hazamegyünk a családunkhoz, vagy bemegyünk a munkahelyünkre. Ugye nem mondok, újat azzal, hogy az életünkben vannak problémák? Próbákon megyünk keresztül, és vannak dolgok, amiket nem értünk. És arra szeretnélek buzdítani titeket, hogy szánjatok időt rá, hogy kialakítsatok egy kapcsolatot Istennel. Ne csak a prédikációk hallgatására szánjatok időt, hanem menjetek haza, és mondjátok ezt Istennek: Uram, szeretnélek megismerni Téged! Szeretném elmélyíteni a Veled való kapcsolatomat, szeretném Veled élni az Életemet. Mikor értelmetlen dolgok történnek, és Istennel van egy kapcsolatotok, akkor mégis értelmes dolgokat tudtok kihozni ezekből.

Valamelyik nap beszélgettünk, és a 9 éves lányom, Abbey azt kérdezte: És mi van akkor, ha Isten nem is valóságos? Én meg azt mondtam magamban: Ezt most kérdezed? Nem korai még ilyeneket kérdezned? És az anyukája különböző dolgokat kezdett el magyarázni neki. Én pedig ezt mondtam: Abbey, valamit meg kell értened. Az Istennel való kapcsolatod nem történhet apán és anyán keresztül. Nekem is van személyes kapcsolatom Istennel az apukámtól és az anyukámtól függetlenül, pedig ők pásztorok, és a bátyámtól függetlenül, pedig ő is pásztor. Van egy személyes kapcsolatom Istennel.

Tudod, amikor pásztor lettem, amikor ott hagytam a new yorki állásom, Isten egyfajta próba elé állított. Azt mondta, képzeljem el, mi lenne, ha az anyukám és az apukám ott hagyják a szolgálatot, és a bátyám visszamenne a világba. Azért csinálom ezt, mert kényelmes, mert mindenki körülöttem ezt teszi, vagy mert van egy meggyőződésem, értem és ismerem azt a személyt, azt az Istent, aki elhívott engem? Erre mindenkinek személyesen kell választ adni. Mert amikor Isten kiszélesíti a sátrunkat, akkor nem csinálhatjuk csupán lelkesedésből a dolgokat. Csodálatos, ha ott van benned a szenvedély, de egy nap ez is elfogy majd! Olyan helyzetekkel fogsz találkozni, amiknek semmi értelme, akkor lesz-e majd olyan kapcsolatod Istennel, amiből meríthetsz? Van egy személyes kapcsolatod, ahol Isten szól hozzád, és megérted azt, hogy Ő hűséges, és elkísér mindvégig.

Csupán a prédikációm első pontjáig jutottam, de nem baj, mert remélem, hogy a szívedhez sikerült szólnom. Mikor Úrvacsorát veszünk, arról emlékezünk meg, hogy mit tett értünk Jézus a kereszten. Jézus meghalt a kereszten, hogy kapcsolatunk lehessen az Atya Istennel. Nem azért, hogy egy vallásba vigyen bele, hanem egy belsőséges kapcsolatba az Atyával. Mert az Atya úgy szerette a világot, úgy szeretett téged, hogy az Ő egyszülött Fiát adta. Szeretnéd első helyre tenni azt az életedben, hogy az Ő arcát keresed? Szeretnéd első helyre tenni, hogy elé gyere? Hogy időt szánj arra, hogy Őt dicsőíted, Őhozzá imádkozol? Akarsz-e vágyni arra, hogy szóljon az életedhez, élő igét, rhémát adjon? Akkor ez átvisz minden megpróbáltatáson, nehézségen, az élet minden viharán. Mert tudod, hogy akiben bízol, az hűséges. Menjünk be az Ő jelenlétébe. Ő most itt van! És arra hív, hogy elmélyítsd a Vele való kapcsolatodat. Arra hív, hogy nyisd meg a szíved. Bátran járulhatunk a kegyelem királyi székéhez. Erre hív Ő mindnyájunkat.

De dönthetsz úgy is, hogy távol maradsz, hogy hallgatod az Igét, de nem mélyíted el a Vele való kapcsolatodat. Bárcsak meghozhatnám helyetted ezt a döntést, de nem tehetem. Mert ez egy személyes döntés, amit neked magadnak kell meghozni, de együtt is eldönthetjük, hogy mélyebb kapcsolatot akarunk Ővele. Együtt is eldönthetjük, hogy a Vele való kapcsolatunk az első helyen lesz az életünkben. És most nem arról beszélek, hogy többet kell tennünk, több fejezetet olvasni a Bibliából, vagy hogy járjatok imaalkalomra vagy házi csoportba. Ezeket mind megtehetjük úgy is, hogy nincs igazi kapcsolatunk Istennel. Sőt, az Istennel való kapcsolat helyett is tehetjük ezeket. Nem azt mondom, hogy ezek rossz dolgok, és ne tegyétek őket. Jó, ha olvasod a Bibliát, ha imádkozol, eljársz imalkalomra, házi csoportba és dicsőítő estekre, ezek mind csodálatos dolgok,, de nem helyettesítik az ővele való bensőséges kapcsolatodat!

Mindig, amikor kinyitod a Bibliát, fordulj oda Hozzá szenvedélyesen, és mondd ezt: Uram, kérlek, szólj hozzám ma! Mindig, amikor imádkozol, mikor dicsőíted Őt, fordulj oda szeretettel Őfelé, és mondd azt: Istenem, szeretlek! Mondd el, mennyire vágyódsz utána. Kezdj el válaszolni Őneki a szívedből. Mondd ezt: Uram, nem is tudom, hogyan tegyem ezt, de ezt akarom! Szeretném kialakítani Veled egy közös életet. És ha egy nap viharokon megy majd át az életem, ott lesz a biztonságot, az állhatatosság, a kitartást, mert ismerem azt az Istent, akinek hittem, akinek szolgálok. Legyen ez számodra a legfontosabb! Imádkozz ezért! Ahogy úrvacsorát veszel, azt szeretném, hogy újra szenteld oda magad Istennek. Hiszen ez az Ő velünk való szövetségéről szól. Ennyire szeret minket. Kész vagy Te is szövetségre lépni, hogy első helyre teszed az életedben a vele való kapcsolatot? Vegyük magunkhoz hálás szívvel az úrvacsorát. Szeretnék imádkozni érted, hogy legyen benned egy vágy, egy sóvárgás, egy felkiáltás, hogy az Ő arcát akarod keresni. Ha szeretnéd, hogy így imádkozzak érted, tedd a szívedre a kezed, és imádkozni fogok érted.

Atyám, Jézus nevében jövünk Eléd, és egyszerűen csak hálát adunk! Köszönjük, hogy szerethetünk, mert Te előbb szerettél minket. Imádkozom, Atyám, hogy mindnyájunkat vonzzál magadhoz, hogy egyszerűen éhezzünk a Te jelenlétedre, éhezzünk Terád! Semmit se akarunk ennél jobban, mint a Veled való közösséget. Semmire nem vágyunk jobban, mint arra, hogy a Te arcod keressük. Uram, kérlek, hogy látogass meg mindnyájunkat álmokban, látomásokban. Hívj el minket személyesen, beszélj hozzánk személyesen. Akarunk Veled találkozni ebben az évben úgy, ahogy soha azelőtt. Mivel egy csodálatos Istent szolgálunk! Ezért hálát adok Neked, Uram, és mindnyájunkért imádkozom, hogy valami csodálatos történjen a Veled való életünkben ebben az évben. Köszönjük Neked! Jézus nevében imádkozunk.