Ps Jonathan Chow: Légy bátor és erős

Ez 2019 utolsó hétvégéje. Készek vagytok búcsút inteni a 2019-es évnek? Vagy újra előveszitek a tavalyi újévi fogadalmaitokat? Egy történetet szeretnék elmondani nektek ma, de előtte úgy érzem, imádkoznunk kell.

A Bread of Life gyülekezet látása 2020-ra az, hogy birtokba vesszük az örökségünket, az örökölt földet. Mielőtt kijöttem, késztetést éreztem, hogy imádkozzunk valamiért, mielőtt átlépünk 2020-ba. Mikor az örökölt föld birtokbavételéről beszélünk Izraelről van szó, akik bementek az Ígéret Földjére.

Egy ideje már úton voltak, és most eljött az idő, hogy bemenjenek az Ígéret Földjére. Hiszem, hogy valami igazán csodálatos fog történni 2020-ban, de valamit tennünk kell, mielőtt átlépünk az új évbe.

Hányan szerettek kirándulni, hegyet mászni, kempingezni, kint lenni a természetben? Hogyan szoktatok ilyenkor bepakolni a hátizsákotokba? Szem előtt tartjátok, hogy ez milyen kirándulás lesz? Mivel túrázni megyünk, ilyenkor nem szeretnénk felesleg holmikat cipelni. Nem pakolod tele, hogy annál keményebb legyen az edzés. Nem, csak azt viszed, amire szükséged van, többet nem! Mielőtt átlépnénk 2020-ba, szeretném, ha megtennénk valamit, és fogok ezzel kapcsolatban imádkozni is. Hogy úgy mondjam, azt szeretném, ha kipakolnánk a csomagjainkat, mert vannak dolgok, amiket Isten szeretné, hogy hátrahagyjunk!

Vannak, amikről nem akarja, hogy magunkkal vigyük 2020-ba. Lehet az egy bűnös szokás, vagy az indulatosságod. Nem is biztos, hogy ez valamilyen bűn, csak valami, ami megterhel a 2020-as túra utunkon. Olyan helyekre jutunk majd el, ahova még soha sem sikerült eljutnunk. Hogyan pakoljátok be a zsákotokat? Van még pár nap, mielőtt átlépnénk 2020-ba. Vannak dolgok, amiket Isten szeretné, hogy hátrahagyjatok. Nem feltétlenül bűnök ezek, egyszerűen csak dolgok, amiket magunkra vettünk, mert úgy éreztük, ezek hozzánk tartoznak.

De Isten ezt mondja: Bármerre is viszlek, nem hiszem, hogy ez velünk jön. Mert egyszerűen nincs szükséged erre a felesleges teherre. Ezzel már nem akarunk foglalkozni 2020-ban. Ezért inkább most foglalkozzunk vele. Szeretnék imádkozni értetek. Kérlek, csukjátok be a szemeteket egy kicsit. Amit most mond neked a Szent Szellem, amire most emlékeztet, amire most rávilágít, kérlek, add át neki.

Mondd azt: Uram, Te nem akarod ezt? Akkor én se akarom! Nem akarom ezt átvinni a 2020-as évbe. Ha van valami a gondolataidban, amire azt mondod Istennek: Igen, Uram, én ezt ma átadom Neked. Tárjátok ki a karotokat, emeljétek fel kezeiteket az Úrhoz, mintha átadnátok valamit. Adjátok át ezeket az Úrnak, ha valami eszetekbe jut. Ha nincs semmi, az se baj. De ha Isten emlékeztet valamire, amit már egy ideje elkért tőled, kérlek, add oda Őneki azt ma.

Atyám, köszönjük Neked a Te jelenlétedet. Köszönjük, hogy nagyszerű és csodálatos terved van számunkra 2020-ban, és olyan helyekre viszel el minket, ahol még soha se voltunk. Atyám, Te kéred tőlünk, hogy adjunk át azokat a dolgokat, amik akadályoznák azt, hogy Veled járjunk. Ezért átadjuk ma reggel, bármit is kérsz el tőlünk. Kivesszük a zsákunkból, és hátrahagyjuk. Mert Veled megyünk kirándulni, és ez egy csodálatos túra, egy csodálatos kaland lesz 2020 minden egyes testvérem számára. Ezért hálát adunk, és köszönjük a te kegyelmedet, Jézus nevében, ámen.

Köszönöm, hogy engedelmeskedtetek az Úrnak, csodálatos dolgok várnak Rátok! Arról szeretnék beszélni nektek, hogy legyetek bátrak és erősek! Az egyik dolog, amiről Isten beszélt Józsuénak, mielőtt bement az Ígéret Földjére, hogy legyen bátor és erős. Tehát ahhoz, hogy megörököljük a földet, fel kell ismernünk, hogy Izráel előző nemzedéke nem azért nem ment be az Ígéret Földjére, mert Isten ne ígérte volna meg nekik, vagy nem ez lett volna Isten szívén, hanem mert féltek, és a félelem visszatartotta őket Isten ígéreteitől.

Ahhoz, hogy birtokba vegyük örökségünket, azokat, amiket Isten megígért nekünk évekkel ezelőtt, fel kell kelnünk szellemi értelemben hatalmas bátorsággal, ami az Úrtól való. Most egy olyan igeszakaszt fogunk megnézni, ami az egyik kedvenc bibliai szereplőmről szól, akit annyira szeretek! És rá fogtok jönni, miért szeretem őt ennyire. Jonatán történetét fogjuk tanulmányozni. Ő kedvenc bibliai szereplőm, nagyon szeretem őt. Annyira emlékeztet engem… saját magamra. 1 Sámuel 14-ből fogunk felolvasni.

De előtte hadd mondjam el röviden, mi történik az 1 Sámuel 13-ban, hogy jobban értsétek. Az 1 Sámuel 13-ban Saul Izrael királya lett, és mindig a filiszteusokkal háborúztak. Miután Saul király lett, 3000 főből álló sereget toborzott. 2000 ember vele volt, 1000 pedig Jonatánnal. Olyan hadászati erőt, jelenlétet képviseltek, ami azelőtt nem volt, mivel annyira féltek. Mikor ezt látták a filiszteusok, ők is összegyűjtötték a seregüket. Az előbb mondtuk, hogy az izráeli sereg 3000 emberből állt. A filiszteusoknak pedig 3000 harci szekerük volt, 6000 lovas. Olyan sokan voltak, mint tenger partján a homok. Lehet, hogy a 3000 soknak tűnik. De a filiszteusok sokkal többen jöttek ellenük, mint akiket Saul hadba tudott szólítani. Így újra megrémültek, és kezdtek szétszóródni, olyannyira, hogy csupán 600 embere maradt.

3000 embere volt az elején, még ez se volt elég, de félelemből az emberek szétszóródtak, és lecsökkent a sereg 600-ra. Ha ez nem lett volna elég baj, volt még egy probléma ezzel a sereggel: nem volt fegyverük! Azt mondja a Biblia, hogy az egész nép között nem volt kovács. Tehát nem tudnak fegyvereket előállítani. És ha valaki fegyver nélkül megy csatába, az tényleg nevetséges! Azt írja a Biblia, hogy csak két kard volt az egész országban: Saulnál és Jonatánnál. A többieknek csak ekevas jutott. Azt használták fegyver helyett, ami a földműveléshez használatos.

És csak 600-an maradtak. Könnyű megértenünk, hogyan érezhette magát Saul király: reménytelenül és tehetetlenül. Próbálta megtudakozni Istentől, hogy hogyan tudnának ebből kikeveredni, ha nem is győztesen, de élve. És azt írja a Biblia, hogy mikor a filiszteus sereg felvonult, a 3000 ember nagy része szétszóródott, barlangokba bújt, egyszerűen csak az életét próbálta menteni. És a történet folytatódik a 14. résszel:

"Egyik napon azt mondta Jónátán, Saul fia a fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, amely odaát van! Apjának azonban nem szólt róla. Saul éppen Gibea határában, Migrónban, a gránátalmafa alatt tartózkodott. Mintegy hatszáz főnyi hadinép volt vele, meg Ahijjá is, aki Silóban az éfódot viselte, fia Ahitúbnak, Íkábód testvérének, Fineás fiának, aki az Úr papjának, Élinek volt a fia. A hadinép sem tudta, hogy Jónátán elment."

Tehát mi történt a gránátalmafa alatt? Saul egy pap mellett ült. Próbálta meghallani Isten szavát. És érdekes, hogy azok között, akiknek a nevét alig tudom kimondani, ott volt Íkábód, ami azt jelenti, hogy "Isten dicsősége eltávozott." Hadd mondjak neked valamit a félelemről. Ha félelemben élsz, lehet, hogy keresed Isten arcát, az Ő jelenlétét, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem leszel képes meghallani. Saul próbálta meghallani Isten hangját, és a gránátalmafa alatt ült megsemmisülten, kiábrándulva.

Jonatán viszont ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Ez nagyon-nagyon érdekes! Általában így szoktunk beszélni: "Gyere, menjünk a McDonald'sba! Menjünk el valami jó helyre. Menjünk valami kellemes helyre. Menjünk át a túlsó partra, ahol jó dolgok történnek." Nem olyan helyre akarunk menni, ahol bizonytalanság vár ránk, ahol kihívások várnak ránk. Egyszerűen nincs kedvünk ilyen helyekre menni. Ha azt mondom nektek: Olyan helyre menjünk 2020-ban, ahol kihívások várnak," akkor azt mondjátok: Hát, én inkább maradok a komfort-zónámban. Már 2019 is elég nehéz volt számomra.

Jonatán, ahelyett, hogy a gránátalmafa alatt üldögélt volna, mint az apja, azt mondta: Menjünk át oda! Mi van ott? Az ellenség előörse. Ezzel az őrült ötlettel állt elő. Fölényben voltak eddig is ellenünk, de hátha valahogy mégis feléjük kerekedhetünk. A 4. verstől olvasom:

"A szorosban pedig, ahol Jónátán igyekezett átjutni a filiszteusok előőrséhez, innen is, onnan is volt egy sziklaszirt. Az egyiknek Bócéc, a másiknak Szenne volt a neve. Az egyik szirt Mikmásszal szemben északon, a másik Gebával szemben délen emelkedik."

Tehát volt ott két sziklaszirt, és ha egy sziklaszirtnek neve is van, az azt jelenti, hogy elég nehezen megmászható sziklákról van szó. Az egyiknek Bócéc volt a neve. Ez a héber szó ragyogást jelent, ami arra utal, hogy mikor mászol felfelé, a szemedbe süt a nap, tehát nem igazán jól látsz. Ha meg akarod támadni az ellenséged, és nem igazán jól látod őket, akkor elég bolond stratégiát választottál. Ott táborozott az előörs, hogy nehéz legyen megtámadni őket. És Jonatán azt mondta, menjünk.

A másik oldalon Szennének hívták a szirtet, amelynek héber neve tövisest jelent. Hányan szerettek olyan helyen kirándulni, ahol sok a tövises bokor, és mindenütt összekarcolnak? És Jonatán úgy gondolta, hogy csak úgy poénból ezt teszi. Ahelyet, hogy itt ülünk a gránátalmafa alatt, miért nem megyünk ki innen? Hova megyünk? Az ellenség előörséhez. És a 6. versben ezt olvassuk:

"Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást."

Úgy tetszik ez nekem! Gyere, menjünk át, hátha tesz valamit értünk az Úr! Annyira tetszik ennek az embernek a hite! Sokszor úgy gondolkodunk a hitről, hogy az az Úrtól való bizonyosságot jelenti: Az Úr velem van! Erre hívott engem. De itt van Jonatán. Szólt hozzá az Úr? Valószínűleg nem. Azért mondja, hogy talán. Talán tesz valamit értünk. Isten embere tud olyan hit alapján cselekedni, ami azt mondja, hogy talán? A legtöbb keresztény, mikor Isten szól hozzájuk, akár hallható hangon is, akkor is kételkednek, és további megerősítést kérnek, ugye?

És most itt van valaki, aki ilyen őrült ötlettel áll elő. Őszintén, ez tényleg őrültség! De ő így gondolkodik: Menjünk át az ellenség előörséhez, mert nem értitek, Saul miért olyan lehangolt, és miért fél úgy. Mert erre a katonai akcióra olyan szemszögből tekint, hogy 600 emberem van. Nekik pedig annyi emberük van, mint a tengerparton a homokszem. Tehát kizárt dolog, hogy győzni tudjunk. Fizikai megerősítést keres, hogy Isten hogyan tud közbeavatkozni.

Jonatánnak erre nem volt szüksége. Jonatán arra néz, hogy az ellenség körülmetéletlen. Az ószövetségben a körülmetélkedés Isten Izraellel való szövetségi kapcsolatának jele. Jonatán azt mondja: Azoknak az embereknek nincs kapcsolatuk ezzel a Mindenható Istennel, de nekünk igen! Ő Jahve Nisszi, a mi győzelmi zászlónk. Ő velünk harcol. Kapcsolatunk van Istennel, nekik pedig nincs. Tehát talán az Úr tesz valamit értünk. És nézzétek meg, hogy miben hisz: az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. Azt mondja, hogy a győzelem nem azon múlik, mennyi emberünk van.

A győzelem az Úré! És kevesen is képesek lehetünk legyőzni őket. És Jonatán abban hitt, hogy ketten is győzhetnek! És a fegyverhordozója így felelt Jonatánnak: "Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel!" Hát, elmondhatom nektek, az, hogy ez Jonatán ilyen őrült, az egy dolog. De hogy a fegyverhordozója is ilyen őrült legyen! Istenem! Ezek képesek megrendíteni egy egész országot. És pontosan ezt tették. Ne feledjétek, hogy Izráelnek csak két kardja volt, az egyik Jonatáné volt. A fegyverhordozója vitte a kardot, de ha csatára került volna sor, kinél lett volna a kard? Jonatánnál! És akkor mit csinált volna a fegyverhordozó? Valójában semmilyen fegyvere sem volt, de azt mondta: Tedd, ami a szíveden van. Ilyen embereket kell találnunk.

Mikor a Biblia arról beszél, hogy "egyértelműek" legyünk, arra utal, hogy egymás látását hordozzuk. Ami a te szíveden van, az van az enyémen is! Ha te hallottad Isten szavát, nekem nincs szükségem megerősítésre, veled vagyok. Azt mondod, lehetetlen dolgokat akarsz tenni? Én veled tartok! Erre mondja Jézus, hogy ketten ha egy akaraton imádkoznak, az Atya teljesíteni akarja a kérésüket. Találhatsz valakit, aki abban hisz, amiben te. De általában mit mondanak a körülöttünk lévő emberek:

Ne vedd már olyan komolyan ezt a Jézus témát! Nyugi! Lazíts! 2020-as évet se vedd túl komolyan! Nyugi! Ilyen őrültségeket ne csinálj! Hogy jut eszedbe ilyen? Ez lehetetlen.

Inkább vegyük körül magunkat, akik ezt mondják: Hú, ezt jó lenne megpróbálni! Nekem eszembe se jutott. Nagyon szeretem a bátorítás szót, mert ez arra utal, hogy bátorságot adunk valakinek. Sokszor úgy bátorítunk, hogy inkább elvesszük az emberek bátorságát: Ne csináld már ezt! De itt a fegyverhordozó azt mondja: Veled vagyok szívvel-lélekkel! Ha találtál olyan barátokat, akik veled vannak szívvel-lélekkel, akkor elmondhatom, hogy a legnagyszerűbb ajándék a tiéd! Ha vannak ilyen személyek az életedben, jobb, ha megbecsülöd őket, értékeled őket. Ne vedd természetesnek, hogy melletted állnak. Tehát a fegyverhordozó azt mondta: Menjünk, veled leszek szívvel-lélekkel. A 8. versben ezt mondta Jonatán:

"Figyelj ide! Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. Ha azt mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok! - akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. Ha azonban ezt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! - akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket az Úr. Ez legyen számunkra a jel."

Azt kérdezhetitek, hogy Jonatánnak már volt hite, akkor miért kér megerősítést? Hányan ismeritek Gedeon történetét, aki többször is kért megerősítést? Emlékeztek, hogy a fű nedves legyen, a gyapjú pedig száraz, az után meg fordítva. De még ez se volt neki elég. Akkor szabad megerősítést kérni? Gedeon kérésével az volt a baj, hogy volt már egy egyértelmű kijelentése Istentől, tehát Isten szólt hozzá, mégis, hitetlenségből megerősítéseket kért. Jonatánnak eszébe jutott ez a "talán" gondolat: Hát nem lenne jó, ha ezt megtennénk? Hát nem lenne klassz, ha megoldanánk ezt a problémát? Csak egy ötlet. És vannak, akiknek vannak ötleteik, és olyan makacsok. Szeretném, ha kitartóak lennétek, de ne legyetek makacsok. A kitartás és makacsság nem ugyanaz, bár nagyon hasonlónak tűnnek.

A kitartás állandóságot feltételez, de abban rugalmasság van: rugalmas az időzítést illetően, azzal a dologgal kapcsolatban, amivel kapcsolatban Isten türelemre int, és meghallgatja a tanácsokat. A makacs ember előrenyomul, és nem hallgat az intésre, nem hallgat a tanácsra. Ilyen a makacsság.

Lehet, hogy van egy "talán" gondolatod, hiszel benne, kilépsz, de rugalmas vagy, jó irányba mész az időzítéssel és a tanácsokkal kapcsolatban. Gondoljunk most bele, milyen megerősítést vár Jonatán. Figyelj, ez egy nagyon jó stratégia. Megyünk feléjük, hadd lássanak meg. Ugye, tudjátok, hogy ha csak ketten vagyunk, akkor a lesből való támadás a legjobb stratégia? A magányos szuperhősök se jelentik be hogy: Hahó, jövök! Mindenkit kinyírok. Az egész támadásnak ilyenkor azon kell alapulnia, hogy nem mutatkozunk. Ő pedig pont ilyen jelet kér.

Hé, fegyverhordozó, van egy ragyogó ötletem! Innen fogjuk megtudni, hogy Isten velünk van. Beköszönünk nekik, hogy "helló," és aztán várunk egy kicsit. Ha azt mondják: Várjatok, lemegyünk hozzátok, az annyit jelent, hogy túl sok pizzát ettem tegnap este, tehát ez csak egy emberi gondolat volt, jobb, ha elfelejtjük. De ha azt mondják: Gyertek fel hozzánk, akkor felmegyünk. Ugye tudjátok, hogy ha neked kell felmenned az ellenséghez, az óriási hátrányt jelent? Ő mégis ilyen megerősítést kért az Úrtól. Ha azt mondják: Gyertek fel, az azt jelenti, hogy Isten a kezünkbe adta őket!

Ha én lettem volna a fegyverhordozója, azt gondoltam volna, hogy orvosra van szüksége Jonatánnak. Ez aztán fura! És mindketten megmutatták magukat. Az még hagyján, hogy egy valaki megmutatja magát, és csak egy embert lát az ellenség, miközben a másik fedezékben marad. De hogy mindkettő megmutassa magát?

"Amikor megmutatták magukat mindketten a filiszteusok előőrsének, ezt mondták a filiszteusok: Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből, ahová elrejtőztek! – Tehát gyakorlatilag kigúnyolták őket. -- És így szólították meg egyesek az előőrsből Jónátánt és fegyverhordozóját: Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk valamit nektek! Akkor ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam, mert az Úr Izráel kezébe adja őket."

Ez aztán a hit! Először is semmi értelme se volt ennek a jelnek, de Jonatán mégis megerősítésnek vette, és teljes szívvel el is hitte. Ha nekem fegyverhordozóm lenne, azt mondanám: Fegyverhordozó, először menjél te, majd én megyek utánad. De Jonatán azt mondta, előbb ő megy.

"Akkor ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: Gyere utánam, mert az Úr Izráel kezébe adja őket. És fölkapaszkodott Jónátán négykézláb, -- Ha négykézláb kell menned, az tényleg igazi mászás. Nem volt lépcső, vagy ilyesmi. A kezükre és a lábukra is szükségük volt. -- utána meg a fegyverhordozója. – Tehát a fegyverhordozója tartotta vele végig a lépést. -- Voltak, akik Jónátán előtt hullottak el, másokat meg a fegyverhordozója ölt meg mögötte. Így történt az első összecsapás, amelyben mintegy húsz embert ölt meg Jónátán és fegyverhordozója, egy hold földnek a fél barázdáján."

Ez a rész olyan fantasztikus, bárcsak filmre vinnék! Jonatán felmászott, utána a fegyverhordozója, és mindenkit megöltek egyetlen karddal. Húsz ember halt meg. Amit itt tettek az természetesnek tűnik. De emlékezzetek rá, hogy Jonatánban milyen meggyőződés volt: Az Úr győzelmet ad, akár kevés, akár sok ember által. Ezt hívják meggyőződésnek. A tőle telhető legjobbat tette. Húsz embert öltek meg. Kicsit gondoljuk át észszerűen. Fantasztikusnak tűnik, hogy húsz embert megöltek, de a többezres filiszteus sereghez képest mi ez a húsz. Értitek? Mégis hitte, hogy Isten le tudja győzni az egész filiszteus sereget sok vagy kevés ember által. És a következő vers azt mondja az egyik fordítás szerint "ennek hatására:"

"És riadalom támadt a táborban, a harcmezőn és az egész hadinép között. Megriadt az előőrs, sőt a portyázó csapat is. A föld pedig megrendült, és Isten riadalmat támasztott. -- Két ember okozta ezt a megrendülést, ezt a riadalmat. --Amikor Saul megfigyelői a benjámini Gibeában meglátták, hogy a lármázó sokaság hullámzik, és ide-oda futkos, -- Tehát távolról nézték ezt a káoszt a filiszteus előörs irányából -- ezt mondta Saul a vele levő hadinépnek: Vegyétek számba, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk!

Amikor számba vették, kitűnt, hogy Jónátán és a fegyverhordozója nincs sehol. – Nem lehetett nehéz végignézni őket, hiszen csak 600-n voltak, és 2 ember hiányzott. -- Akkor ezt mondta Saul Ahijjának: Hozasd ide az Isten ládáját! Mert az Isten ládája akkor már Izráel fiainál volt. Amíg azonban Saul a pappal beszélt, a lárma egyre nagyobb lett a filiszteusok táborában. Azért ezt mondta Saul a papnak: Hagyd abba!

Ekkor hadba szólította Saul a vele levő egész hadinépet, és megkezdték a harcot, ahol már ember ember ellen harcolt, és igen nagy volt a zűrzavar. Azok a héberek is, akik azelőtt a filiszteusokkal tartottak, és mindenfelől velük együtt vonultak táborba, azok is Izráelhez csatlakoztak, tehát Saulhoz és Jónátánhoz. Amikor az Efraim hegyvidékén elrejtőzött izráeliek meghallották, hogy menekülnek a filiszteusok, ők is utánuk eredtek a harcba. Így szabadította meg az Úr Izráelt azon a napon. A harc azonban átterjedt Bét-Ávenen túlra."

Tehát mi történt? Jonatánnak támadt egy ötlete, és a fegyverhordozója rávágta: Tegyük ezt! Őrült gondolat volt ez, odament az ellenség előörséhez, és kért Istentől egy fura jelet, hogy megmutatja magát az ellenségnek, és felmennek az ellenséghez. Megöltek 20 embert. Aztán Isten megmutatta magát! Riadalom támadt, a föld is megrendült, körbe rohangáltak, egymást ölték meg.

És figyeljetek, Saul a gránátalmafa alatt ült félelmében. Féltette az életét. De ekkor Saulban ez okozott valamit. Eszébe jutott, hogy Isten őt mire választotta ki, mire teremtette. És azt mondta: Menjünk, és verjük meg ezt a sereget! Hány emberrel? 600 emberrel, akikről azt hitte korábban, hogy semmire se képesek. De ott voltak azok is, akik félelemből feladták azt, hogy valójában kik ők, és átálltak a túloldalra. Átálltak a sötét oldalra. Az ellenséget szolgálták, de ekkor valami felébredt bennük. Ráébredtek, hogy kik ők: Istenem! Hát mit keresek én itt? Miért ezt a királyt szolgálom, mikor dicsőséges örökségem van? Dicsőséges elhívásom van. És mi történt? Visszaállltak Izráel oldalára. És nemcsak ez történt.

Azok, akik a barlangokban bujkáltak, hogy magukat védjék, és semmit nem akartak tudni arról, ami kinn zajlik, most Jonatán és fegyverhordozója hőstettét hallva valami felébredt bennük: a tűz, az elhívás. És egyesével előjöttek a barlangokból. Már nem bujkáltak, hanem hitték, hogy Isten bármit képes megtenni értük! A bátorság szelleme hatotta át az egész nemzetet. Azt szeretném mondani nektek, hogy ehhez nem kellett sok ember, csak egy Jonatán és egy fegyverhordozó, akik hitték a lehetetlent.

Te hiszed, hogy Isten képes a lehetetlent is megtenni? Hadd mondjam el, hogy a bátorság ragadós. A bátor tettekről szóló történetek ragályosak. Az emberekben felébred valami, észhez térnek, elhiszik, amit Isten az életükre nézve kimondott.

Szeretnék még így a végén elmondani nektek egy történetet egy Daniel nevű fiatalemberről, aki 20 éves. A kaliforniai Reddingben lévő Béthel gyülekezetben találkoztam a szüleivel, akik dicsőítésvezetők és pásztorok, és elmondtak nekem egy történetet Danielről, ami novemberben történt. Daniel egészen fiatalon kezdett el Isten útján járni. Egy nap hazament a középiskolából, és azt mondta az apjának: Olyan nehéz a középiskolában. Érzem a társaim részéről a nyomást, ami úgy érzem, hogy összetör.

Az apja ezt mondta: Nyomást gyakorolnak rád? Te is gyakorolhatsz nyomást rájuk! És ez által megváltozott a gondolkodásmódja, és olyan erőteljes befolyást tudott gyakorolni az iskolájára. Tudjátok, az Egyesült Államokban sokat számít, ha valaki sportol, és egy csapatszellem van bennük, és van valaki, aki ez által hatást gyakorol a többiekre. És azt mondta az apjának: ők nem is tudják, hogy ez az iskolai szellemiség valójában a Szent Szellem! Valójában a Szent Szellem mozgatja mindezt. És egy teljesen más légkört teremtett az egész iskolában. És nemcsak ott, hanem a kerületben többi iskolájában is, körülbelül hét iskola volt ott.

És ha ismeritek az amerikai kultúrát, tudhatjátok, milyen rivalizálás van az iskolák között. De ő egységet teremtett köztük, imádkozásra, dicsőítésre hívta össze őket, és 1500 középiskolás gyerek ment el az összejövetelre. Aztán leérettségizett. Két év múlva meghallotta, hogy rave bulikat szerveznek, és azt mondta: Nem, nem! Én ezt nem akarom végignézni! És egy nap felhívta a rave bulik két fő szervezőjét, és megbeszélt velük egy talákozót. Az anyja megkérdezte: Mit fogsz nekik mondani? Mert hát az anyukák féltik a gyereküket. Nem tudom, de Isten biztos megadja majd, hogy mit mondjak. Ez az a "talán" típusú hit.

És amikor talákoztak, megkérdezte: Elmondanátok, miért szervezitek ezeket a rave bulikat? És tudjátok, mit válaszoltak? Azt mondták, hogy reményt szeretnénk nyújtani a fiataloknak. Mert annyira reményvesztettek, reményt és szórakozást akarunk nekik nyújtani. És Daniel erre ezt mondta: Én ismerem az igazi reményt. És ott helyben ezzel az ötlettel állt elő: Van egy üzleti ajánlatom. Adok nektek 1000 dollárt, ha húsz percet beszélhetek a színpadon. És honnan lesz neki 1000 dollárja? A rave bulira a belépő 20 dollár, és elhozza 50 tanítványát. Tehát 20-szor 50 az 1000 dollár. Ezek üzletemberek, tehát így gondolkodnak: 1000 dollár 20 percért? Jó, persze. És mikor ez a két szervező nem talált helyiséget, ahol a bulit tartsa, Daniel odament hozzájuk, és azt mondta: Hadd segítsek. Ismerek több embert is, megbeszélem velük, hogy adjanak kedvezményt. Tehát elkezdett rendszeresen találkozni velük a buli előtt. Az egyikük elmaradt, mert nem akart hallani erről a Jézus dologról, de a másik folytatta, és átadta az életét Jézusnak, mielőtt elkezdődött a buli. Daniel anyukája küldött nekem egy csodálatos videót, amin látszik a buli, aztán látszik az is, ahogy Daniel, ugyanazon a színpadon bizonyságot tesz Jézusról. Döntésre hívta őket. Amíg Daniel beszélt, voltak, akik kiabáltak: Fogd be a szád! Ne beszélj nekünk Jézusról. De az a szervező, akivel együtt tanulmányozta az Igét, elkezdte védelmezni Danielt. Azt mondta: Ti fogjátok be a szátokat! Ez az én bulim! És mikor Daniel hívta őket, hogy döntsenek Jézus mellett, 400 ember emelte fel a kezét! És az az ember is, akivel az Igét tanulmányozta, szintén feltette a kezét, és átadta az életét. És mivel nem telt még le a 20 perc, elkezdett betegekért imádkozni, és prófétált a színpadon. Az 50 társával imádkoztak, és a betegek meggyógyultak. Daniel még csak 20 éves, de van hite.

Hiszem, hogy a bátorság szelleme elborít most. Szeretnélek bátorítani titeket, hogy úgy menjünk át az új évbe, hogy ráhangolódunk a lehetetlen dolgokra. Mert a bátorságodról szóló történet olyan sok embert fog bátorítani! Langyos keresztények is meghallják a történetedet, és azt mondják: Istenem! Hát eddig mit csináltam? És olyanok, akik elhagyták a hitüket, mikor meghallják a történetedet, észhez térnek, visszatérnek, és újra Istent fogják szolgálni.

Ki az, akinek áldást jelentett Daniel bátorsága? Hadd mondjam el, hogy fogalma se volt, mit tesz, és mégis azt mondta, tegyük meg. Nem azért vagyunk itt, hogy tervet kérjünk az új évre, hanem azt kérjük Istentől, hogy képesek legyünk megálmodni a lehetetlent. Nem nekünk kell kitalálni, hogyan legyenek a dolgok, mert nem a mi dolgunk, hogy ezeket kitaláljuk. De az már a mi feladatunk, hogy válaszoljunk Isten hívására hittel. Kérlek, csukjátok be a szemeteket. Ne a szíveteket csukjátok be, hanem a szemeteket!

Mit mond neked a Szent Szellem ma? Vannak dolgok, projektek, szolgálatok, szükségek? Lehet, hogy nem vagy biztos abban, hogy az Úrtól van-e. Arra kérlek, ne üldögélj a gránátalmafa alatt. Ideje felállni. Talán az Úr ott van ebben! Talán ez az Úrtól van! Talán az Úr akarja, hogy ezt tegyem! És bármi történjen is, nem vagyok hajlandó tovább üldögélni. A bátorság szelleméért fogok imádkozni, hogy töltse be ezt a termet. Tegyétek a szívetekre a kezeteket.

Atyám, Jézus nevében hozzád jövök, és imádkozom mindenkiért. A bátorság szelleméért imádkozunk, hogy érintsen meg mindannyiunkat. És levágok minden félelmet, levágom a megfélemlítés szellemét, levágom az aggódást. Áradjon ki rátok az álmok és látomások szelleme Istentől. Atyám, imádkozom, hogy 2020-ban mindnyájan Veled álmodjuk meg, Uram, a lehetetlent. Olyan dolgokat, amiről most még beszélni sem merünk, de majd mindig ezekről fogunk beszélni!

Atyám, köszönjük, hogy nemcsak néhány embert hívtál el, hanem mindnyájunkat. Mindnyájunkat kiválasztottál, hogy Veled munkálkodjunk együtt. Hogy meglássuk, hogy eljön a Te Királyságod, meglesz a Te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is. Ezért odaadjuk magunkat élő áldozatként, mint Jonatán, és azt mondjuk a lelkünknek: menjünk át az ellenség több ezres seregéhez, és vegyük vissza, amit elvett tőlünk, és állítsuk azt helyre Isten Királysága számára! Atyám, hálát adunk a Te kegyelmedért és hatalmadért. Halleluja, Úr Jézus! Jézus nevében imádkozunk, ámen és ámen!