Peter Wan: A királlyá válás folyamata

5. rész: Önmagunk megtalálása

Az elmúlt néhány héten az ószövetségi Dávid történetét tanulmányoztuk, akinek Isten azt mondta, hogy egy nap majd király lesz. Ennek ellenére a következő három évet meneküléssel kellett töltenie, mert az akkori király, Saul, veszélyben érezte hatalmát, ezért üldözte, meg akarta ölni. Olyan ez, mint a Trónok harca sárkányok nélkül. Itt folytatjuk most a történetet. Az 1 Sámuel 24:1-7-ig olvassuk:

"Ezután elvonult onnan Dávid, és Éngedi sziklavárában tartózkodott. Amikor visszatért Saul a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki, hogy Dávid Éngedi pusztájában van. Maga mellé vett Saul háromezer válogatott embert Izráelből, és elment, hogy megkeresse Dávidot és embereit a zergék kősziklájánál. Amikor eljutott a juhaklokhoz, amelyek az útfélen vannak, volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott. Akkor ezt mondták az emberek Dávidnak: Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz! Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. Dávidnak azonban megindult a szíve, miután levágta Saul köpenyének a sarkát, és ezt mondta embereinek: Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az Úr fölkentje ő!"

Nagyon érdekes ez a történet, ahogy Dávid odaoson Saulhoz, és levágja a köpenyének a sarkát. A mai prédikációm címe: Önmagunk megtalálása. Imádkozzunk! Atyám, köszönjük azt, hogy most itt lehetünk, és a Te Szellemed jelen van itt, és azoknál, akik az interneten nézik, vagy olvassák ezt. Tudom, Uram, hogy szólni akarsz hozzánk, és tudjuk, hogy a Te Szavad tesz minket szabaddá. Hadd jöjjön most a Te Szavad, Uram, és szabadítsa meg az embereket. Tégy minket szabaddá, Uram, hiszen csak a Te Szavad képes erre. Jézus nevében, ámen!

Vannak utak, amiket senki más nem járhat végig helyettünk. Vannak utak, melyeket egyedül kell végigjárnunk. Ezt sok évvel ezelőtt az anyósom mondta nekem. Gondolom, azért mondta, mert mikor összeházasodtunk a feleségemmel, csak 25 és 26 évesek voltunk. Fiatalok voltunk és ostobák. Elhoztam a lányát Tajvanba, úgy hogy nem volt semmink, szegények voltunk, még munkahelyem sem volt. Csak annyit tudtam, hogy Tajvanba kell mennem, hogy gyülekezetet alapítsak. Úgy gondolom, anyósom tudta, milyen nehéz lesz az életünk az elkövetkező néhány évben, ezért adta át ezt a bölcs tanácsot, hogy megfelelően tudjak gondoskodni a lányáról. Ezért mondta, hogy vannak utak, amiket senki más nem járhat végig helyettünk. Vannak utak, melyeket egyedül kell végigjárnunk. Azt akarta ezzel mondani, hogy nehéz lesz az életünk.

Számodra is nehéz lesz az élet, és olyan is lesz, hogy fel akarod adni. Nem mindig minden rózsás lesz, nem fújja mindig lágy szellő az arcodat. Az élet nagyon kemény tud lenni. Úgy érzed, hogy feladnád, és azt kívánod, bárcsak valaki más végigjárhatná az utadat. De senki más nem járhatja végig helyetted! Bizonyos dolgokat egyedül kell megtenned, neked kell rájönnöd, hogy megvan-e benned az, ami a végigjárásához szükséges. Nem visz át senki rajta autóval, nem jön érted egy sofőr. Nem ülhetsz kényelmesen a hátsó ülésen, neked kell végigjárni ezeket az utakat, mert tudom, hogy képes vagy rá! Mindnyájan úton vagyunk valami felé, amit keresünk az életben. Valamit te is keresel. Mint ez a korona.

Most Dávidról beszélünk, és a királlyá válás folyamatáról. Dávid ezt a koronát keresi, és a trónt, amit Isten ígért neki. De nem feledkezhet meg az útról, amit végig kell járnia. Ez a korona jelképez mindent, amit csak szeretnél. Ez az, ami reggel mozgásba lendít téged, ami arra indít, hogy folytasd az utat, folytasd a harcot, hiszen el akarsz érni valamit. Dávid azonban valamire rájött: ezt a koronát nem könnyű megszerezni. Valójában minél több időt töltünk Dávid életének tanulmányozásával, annál inkább rájövünk, hogy minél több idő telik el, annál távolabb kerül a koronától. Ma, ahogy felvesszük a történet fonalát, Dávidot nem a palotában találjuk, hanem egy barlangban, mivel mielőtt a koronát elérhetnénk, egy barlangba kell mennünk. Mi ennek az oka? Az, hogy bizonyos dolgok az életben nem felfelé visznek, hanem mélyebbre. Mert mielőtt Isten fel tudna emelni, előbb beléd kell, hogy ásson, mélyebbre kell, hogy hatoljon a belsődben, hogy meglássa, mi van ott. A történet, amit most olvastunk, az egyik legfontosabb fejezet Dávid királlyá válásának történetében. Valójában ha belegondolok, ez a mostani a legmeghatározóbb prédikációja ennek a sorozatnak.

Azt szeretném, hogy ma úgy menjetek haza, hogy egy nagyon fontos leckét megtanultatok, ami segít nektek megszerezni az életeteknek azt a koronáját, amit kerestek. Hiszen Dávid számára nem volt könnyű ez az út. Itt már két éve menekül Dávid. Nagyon hosszú idő ez a két év, mikor valaki életveszélyből kénytelen menekülni. De ez a két év nem hosszabb annál a húsz évnél, ami azóta telt el, hogy Sámuel Dávidot királlyá kente. Sokszor amikor a Bibliát olvassuk, lapozgatjuk, úgy tűnik, hogy csak pár nap telt el, de valójában húsz év telt el azóta a nevezetes nap óta, hogy Sámuel megmondta Dávidnak, hogy ő lesz Izrael következő királya. Két éve menekül már, és húsz év telt al azóta, hogy Isten megígérte neki, hogy király lesz. Húsz évvel a felkenetése után Dávid egy barlangban találja magát.

Nem nagyon szeretjük a barlangokat, ugye? Mert a barlangban a múlt összes emléke visszatér. A barlang az a hely, ahol a jelen sötétsége megrémít és összezavar minket. A barlangban a jövőtől való félelmünk megbénít. Senki se szeret barlangban lenni, Isten mégis bevisz oda minket néha. Volt egy másik ember, akit Illésnek hívtak, akinek be kellett mennie a barlangba ahhoz, hogy rájöjjön valamire. És volt még egy ember, Jónás, akinek egy hal gyomrába kellett mennie, hogy megtanuljon egy leckét. Sőt, volt egy Jézus nevű ember is, akit egy barlangba kellett eltemetniük. De mégsem szeretjük a barlangokat, ugye? Nem szeretjük, mikor a barlangba be kell mennünk. Mert mikor a barlangba megyünk, elkezdjük kétségbe vonni mindazt, amit tudunk. Mikor bemegyünk a barlangba, próbára tesszük, megkérdőjelezzük minden meggyőződésünket. Mindazt, amit gyerekkorunkban a bibliaórán tanultunk, mindazt, amit a vezetőnk mondott, amit Peter pásztor mondott. Ez a kérdőjelek helye, és nem könnyű itt lenni. Vannak utak, melyeket egyedül kell végigjárnunk. Vannak utak, amiket senki más nem járhat végig helyettünk.

És a kérdőjeleknek ebben a barlangjában kezdjük felfedezni, hogy ez egyben a felfedezések barlangja is! Elkezdünk rájönni, hogy valójában kik vagyunk. Ez egy olyan barlang, ahova mindnyájunknak be kell mennünk, hogy rájöjjünk, valójában kik vagyunk. És mikor bemegyünk a barlangba, elveszítünk bizonyos dolgokat. Tudom, hogy nem szeretjük a veszteségeket, de a veszteség nem mindig rossz. Hiszen néha el kell veszítenünk valamit annak érdekében, hogy kaphassunk valami mást. Nem mindig rossz, ha elveszítünk valamit. Ebben a barlangban Dávidnak le kellett mondania valamiről, hogy nyerjen valami mást. Mikor bement a barlangba, meg kellett tanulnia, mit jelent feladni azt, amit akarok, hogy rájöjjek arra, hogy ki vagyok.

1. Feladtam, amit akarok, és felfedeztem, ki vagyok.

Tudom, hogy vannak dolgok, amikről azt szeretnénk, hogy úgy legyenek, ahogy mi akarjuk. Szeretem én is, ha úgy történnek a dolgok, ahogy én akarom. Ez az, amit nem szeretek az elegáns éttermekben, hogy ők akarják megmondani, hogy hogyan fogyasszuk el az ételeiket. "A séf ezt kimondottan az Önök számára készítette. Először ezt egyék meg, aztán azt. Nem, ne így csinálja. Fogja meg ezt, érintse a szájpadlásához. Aztán fogja meg ezt a húst. Ne ezt a szószt tegye rá, hanem azt. És még egy kicsit ebből is tegyen rá, aztán tekerje össze, forgassa meg hétszer, és először csak szagolja meg, aztán megeheti." Én ezt utálom! Nem akarom úgy csinálni, ahogy ő mondja! Kifizetem az ételt, hadd egyem már wasabival, ha nekem úgy tetszik. Azt szeretem, ha úgy történnek a dolgok, ahogy én akarom! És ezzel mindnyájan így vagyunk.

Tudom én, hogy mit akarok, ezért van egy saját elképzelésem, saját történetem, amely elmondja, hogy milyen legyen az életem. És olyan jó ez a történet, el kéne, hogy olvassátok. Tudom, hogy minek kell történnie, mikor és hol, ki fog eljönni, és aztán mi fog történni, Olyan jó a történetem, hogy látnotok kellene. Csak az a helyzet, hogy Istent ez nem igazán érdekli. Odaadtam neki a forgatókönyvet, és most várom, hogy visszahívjon. Még mindig arra várok, hogy megfilmesíti. Erre várok, de úgy látszik nem keltette fel a figyelmét a történetem. Mert Istennek megvan a maga forgatókönyve, és ez egy kicsit más, mint a miénk. Néha különös.

Figyeljetek: azt írja a Biblia, hogy Dávid az embereivel a barlangban bújkál. Ez egy jó nagy barlang, és ott rejtőzködnek a barlang mélyén, oda menekültek Saul elől. És ki tudja, mióta, ott vannak már, ott rejtőznek ebben a barlangban. És akkor egy nap Saul és az emberei pont abba a barlangba mentek be, ahol Dávid bújkált. Mi arra az esély, hogy egész Izrael összes barlangja közül pont abba menjen be? Tehát Dávid ott bújkált a barlangban, mikor Saul bement. Milyen óriási lehetőség, hogy megölje Sault. Hiszen általában nem volt lehetőség arra, hogy megölje, általában emberek voltak körülötte. De még egy király is, mikor a dolgát akarja végezni, egyedül megy. Ez egy nagyon nagy lehetőség. De nem minden lehetőséget kell megragadni. Vannak olyan lehetőségek, amiket el kell engednünk. A körülötte lévő emberek ezt mondták Dávidnak: Figyelj, ez az a nap, mikor az Úr ígérete szerint kezedbe adta ellenségedet, hogy azt tegyél vele, amit akarsz.

És ez kulcsfontosságú lecke a király számára, amit meg kell tanulnia. Néha az élet nem a nyitott ajtókról szól, hanem arról, hogy olyan személyek tudjunk lenni, akik becsuknak némely ajtót, mert tudjuk, kik vagyunk. Mert a lehetőségek próbára teszik, megmutatják, milyenek vagyunk. Tehát Isten ezt kérdezi Dávidtól ezen a lehetőségen keresztül: Tudom, hogy itt van Saul, tudom, hogy most megölhetnéd. De mi a fontosabb neked? A saját akaratod szerint akarod tenni -- kérdezi az Úr, -- vagy az enyém szerint? A te akaratod legyen meg, vagy az enyém? Te akarsz király lenni, vagy azt akarod, hogy én legyek az életedben a Király? És Dávidnak le kellett mondania arról, amit nagyon akart, hogy felfedezze, ki ő valójában. Néha mikor lemondasz arról, amit nagyon akarsz, az megtanít arra, mi is a fontos valójában számodra. Ha feladsz valamit, ami fontos neked, megmutatja, mi az, ami annál is fontosabb, Mi az, ami valóban fontosabb? Mik azok az ajtók, amiket becsukhatsz, és a lehetőségek, amiket el kell engedned?

Juni pásztor tudja ezt, mert mikor hívtam őt, hogy csatlakozzon a csapatomhoz, akkor egy másik nagy lehetőség is kínálkozott számára. Odajött hozzám, és ezt mondta: Peter, nem tudom, mit tegyek. Abban a másik lehetőségben benne van mindaz, amit valaha akartam: egy állás New Yorkban. Néha nem azért adódik egy lehetőség, hogy megragadjuk, hanem hogy elengedjük. Ezek megmutatják nekünk, mi az, ami igazán fontos számunkra. És így lehetett ez Dávid számára is, hiszen végül is húsz év eltelt már azóta, hogy megkapta az ígéretet, hogy ő lesz a következő király. És nehéz lehetett Dávidnak, hiszen húsz év telt el azóta, hogy Sámuel megmondta neki, hogy ő lesz Izrael királya. Húsz évig nem történt semmi! Húsz év alatt bizonyára Dávid elkezdte megkérdőjelezni, hogy képes-e rá. mert akkor miért tartana ilyen sokáig? Lehet, hogy nem annak az Isainak a házába kellett volna mennie Sámuelnek. Lehet, hogy két Isai van. Lehet, hogy van egy másik Dávid is. Lehet, hogy összekevert minket, mert hasonló a vezetéknevünk, és nem ahhoz a Dávidhoz ment, akit ő keresett.

És ez most egy lehetőség Dávidnak, hogy önmaga számára is bebizonyítsa, hogy képes rá! Csodálatos lehetőség, hogy bebizonyítsa, hogy ő valóban király! Mert figyeljetek, barátaim: mindig ott lesz a kísértés, hogy bizonyítsál! Mindig ott ez a kísértés. Biztos, hogy volt egy hang, mely azt súgta Dávidnak: Most öld meg Sault! Bizonyítsd be, hogy király vagy! Mindig lesz egy hang, ami azt súgja, hogy bizonyítsd be, hogy ki vagy. Egyél a gyümölcsből, és bizonyítsd be, hogy olyan vagy, mint Isten! Ha valóban Isten Fia vagy, vesd le magad erről a templomról, és Isten majd az angyalainak parancsol, hogy kapjanak el. Ha valóban Isten Fia vagy... -- mindig ott a kísértés, hogy bizonyítsd, hogy ki vagy. de Dávid a barlangban megtanulta ezt mondani:

2. Feladtam, hogy bizonyítani akarjam, hogy ki vagyok, és így nyertem bizonyosságot.

Mindig bizonyítani akarunk, nem igaz? Mindig van bennünk egy hang, ami ezt mondja: Nem vagy képes rá! Sose kapod meg azt a szerepet! Mindig csak szereplőválogatásokra fogsz járni! Mindig bizonyítani akarsz. Mindig ott ül előtted az egész zsűri, akik látni akarják, hogy elég jó vagy-e ahhoz a szerephez. Az emberek méricskélnek téged, te magad is méricskéled magad, és nem gondolod, hogy képes vagy a feladatra. De eláruljak egy titkot, ami megszabadít? Megsúgom: A szerep már a tiéd! Ha jön az a hang, hogy nem vagy rá képes, mondd ezt magadnak: A szerep már az enyém! Mikor elindítottuk a Hope gyülekezetet, minden főállású munkatársamnak írtam egy lapot, amin mindössze ennyi szerepelt: A próbának vége! Induljon az előadás! Ezzel azt akartam mondani, hogy: Megvan már a szereped. Vezető vagy. Pásztor vagy. Ti fogjátok vezetni ezt a gyülekezetet. Miért? Nem azért, mert olyan különlegesek vagyunk, hanem mert igent mondtunk.

Megvan már a szerep. Isten kiválasztott minket. Nem kell semmit bizonyítanunk senkinek. Ez ne arról szól, hogy van-e doktorátusod ebből vagy abból. A szerep már megvan! Kezdj el játszani. Kezdj el az lenni, akinek Isten mond. Vagytok itt olyanok, akik már jó apák vagytok, de ezt nem tudjátok. Vagytok itt olyanok, akik Krisztus nagyszerű követői vagytok, de úgy gondoljátok, hogy nem vagytok azok. Vagytok itt, akiket szenteknek nevez a Biblia, és azok vagytok! Ha Jézust követed, szent vagy, de te még most is bűnösnek tekinted magad. Pedig már megvan a szerep! És előfordulhat, hogy valamit mindenki tud rólad, csak te nem. Mindenki látja!

Nemrég rájöttem, hogy néha nem tudtam, milyen vagyok. A feleségem tudja, mások is tudják, de én nem. Néha az emberek azt mondják: olyan nagyszerű munkát végzel! De én mégis azt hiszem, hogy borzasztóan nem megy ez nekem. Valamelyik nap éppen a kádban ültem, és a feleségem kint állt, és azt mondtam neki: Drágám, nem tudom, megvan-e bennem az, ami ennek a gyülekezetnek a vezetéséhez kell. Nem tudom, képes vagyok-e pásztorolni őket. S e közben mindenki azt mondta: Öregem! Ez nagyszerű! A Hope gyülekezet annyira szuper! Én meg ezt gondoltam magamban: De hiszen még csak egyévesek vagyunk! Honnan tudhatnánk, hogy sikeresek vagyunk-e? A sikert nem az határozza meg, hogy pillanatnyilag milyen klassznak tűnik, hanem hogy kitart-e hosszútávon. Néha átélem ezeket az érzéseket, hogy nem vagyok képes erre. De Peggy azt mondta nekem: Mégis te vagy az! Te vagy az! Képes vagy rá. Te vagy az, aki vagy nekünk. Néha mindenki más tudja, csak te nem. Vége a próbának! Kezdődjön az előadás! Ne próbálj többi, hanem kezdd el játszani a szerepedet! Vajon micsoda lehetőségeket szalasztasz el, vajon kivé tudnál válni, ha tudnád, hogy már tiéd a szerep?

Tehát Dávid azt mondja: Feladom a próbálkozást. Nem akarok bizonyítani többé, és bizonyosságot nyerek. És mit kellet még Dávidnak feladni?

3. Feladtam a láthatót, és megnyertem az értékest

Dávidnak fel kellett adnia a láthatót, hogy megnyerje az értékest. Mert a világ mindig összetéveszti a láthatót a sikeressel. Az emberek nem ismerik a különbséget a láthatóság és az értékesség között. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valami látható, az értékes is. De néha az értékes nem látható. Ezért azt gondoljuk, hogy egy szép autó a vagyonosság jele, mivel ez látható. És az emberek ezt ünneplik. De azt nem ünneplik, mikor minden áldott hónapban a hitelt kell törleszteniük. Az emberek lefényképezik a szép autókat. És nem azt akarom mondani, hogy ne legyen szép autód. Nekem is elég szép autóm van. De az emberek nem a megfelelő dolgokat ünneplik. Senki se azt fényképezi le, mikor a törlesztőrészlet fizetésre felszólítja egy levél. Pedig valójában ez az érték, ez a vagyon külső megnyilvánulása.

Dávid a barlangban bújdosott, mindenkitől távol. Gondolod, hogy nem volt sikeres, míg a barlangban volt? Egy ponton, ahogy ott volt a barlangban, talán egy szikla mögé bújt, és látta, hogy a király a dolgát végzi. Egy ponton bizonyára azt gondolta magában: Ez most vicc? Mi akar ez lenni? Fel lettem kenve királynak, aztán húsz év eltelt már, és én itt vagyok ebben a barlangban, és azt figyelem, ahogy a király a dolgát végzi. Nem látom az életben a célt, csak az ürüléket. Nem tűnt túl sikeresnek. Dávid tudja, mások mit gondolnak: Mi lelte ezt a fickót? Azt hittem, azt mondta, hogy király lesz. Akkor meg mi történt vele?

Nagyon kellemetlenül érezhette magát Dávid az érettségi találkozókon. "Dávid, nem mindig azt mondtad, hogy egy napon király leszel? És most legutóbb mivel foglalkoztál?" "Végignéztem, ahogy a király dolgát végzi." Néha az igény, hogy sikeresnek látsszunk mások előtt, visszatart attól, hogy véghez vigyük az igazán értékest. Nem tudom, hogy mi a siker receptje, de azt biztosan tudom, mi a bukás receptje: az, ha mindig arra törekszünk, hogy sikeresnek tűnjünk az emberek szemében. Nem kell, hogy sikeresnek látsszunk, csak a munkát kell elvégeznünk. A siker soha sem ahhoz köthető, hogy mások milyennek látnak minket, hanem hogy hűségesek vagyunk, beleadjuk a teljes szívünket abba a munkába, amit Isten adott nekünk. Ez az igazi siker! Például Isten elhívott téged, hogy tanítványokká tegyed a népeket, ehhez képest a szolgálócsapatban vagy, és ma reggel két ember megőrjített, mégis szeretettel üdvözölnöd kell őket. Lehet, hogy Isten arra hívott el, hogy egy napon saját vállalkozásod legyen, de jelenleg még egy olyan főnöknek dolgozol, aki megőrjít. Ez nem arról szól, amit az emberek látnak, hanem hogy teljesen beleadod magad a munkába. Hiszen az Úr is dolgozik még rajtunk. Maradjatok hűségesek!

Tehát Dávidnak be kellett mennie a barlangba ahhoz, hogy megtalálja azt, ami igazán értékes. Ez nem a látható dolgokról szól, nem arról, amit mások látnak. De van egy barlang, amibe mindnyájunknak be kell mennünk. És mikor a barlangban vagy, senki se lát téged. És lehet, hogy úgy érzed, senki se törődik veled, magányos vagy. Mikor egyedül vagy a barlangban, senki se fog tapsolni neked, mikor jót teszel, senki se fog szurkolni neked. Senki se lát téged, míg ebben a barlangban vagy. De mi nem szeretünk ebben a barlangban lenni, mert ez olyan magányos hely, sötét és félelmetes. Néha félelmetes egyedül maradni saját gondolatainkkal. Megrémít minket. Mert a gondolataid elárulják, ki vagy. És ha egyedül vagy a barlangban, sebezhető és kiszolgáltatott vagy. Gyengének érzed magad, és minden porcikád azt kivánja, hogy kelj fel, menj ki innen. El akarod hagyni a barlangot három nap után. Már az első napon is a feltámadást várod. A második napon sincs kedved várni, és megkérdezed Istentől, hogy mi tart olyan sokáig. De szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy korábban olvastuk, hogy hol van ez a barlang. Azt írja a Biblia, hogy a barlang En-gedi nevű helyen volt. Talán nem mondd nektek semmit ez a név, de a "gedi" szó a "gada" héber szóból ered, ami azt jelenti: mélyen bevágni, behatolni. Olyan mélyen, hogy az már fáj. Nemcsak a felszínt érinteni, hanem mélyre hatolni, behatolni, mélyen bevágni, és megmutatni azt, ami értékes. Ezt teszi a bányász, aki a bánya mélyére megy, és leás a mélybe, hogy felfedezze a gyémántokat odalenn.

Tehát Dávidnak be kellett mennie, és valami értékest kellett megtalálnia. És a legértékesebb dolog, ami történik velünk a barlangban az az, hogy felfedezzük, kik vagyunk. Felfedezzük, hogy valójában kik vagyunk. Nem azt, hogy mások kinek tartanak, vagy mit mondanak, hogy kinek kéne lennünk. Nem azt, amikor azt mondják, hogy milyen autód legyen, mennyi pénz legyen a bankszámládon, mennyire tűnjél sikeresnek, hanem azt, hogy ki vagy te. És ez a legértékesebb dolog, amit felfedezhetsz, míg a barlangban vagy. Hiszen Dávid bement a barlangba, meglátta a királyt, odaosont hozzá, és mit tett? Levágott egy darabkát a köntöséből. Tudjátok, ez milyen nehéz lehetett? Ez természetfeletti! Ezt a darab textilt ma reggel vágtam le a pólómból egy ollóval, ami körülbelül öt percig tartott, mivel ez nem is olyan könnyű. Próbáld meg! Vagy ne! Ne próbálj meg! De Dávid igazi nindzsa! Odaoson, és gyorsan lenyisszantja. Levágja azt a darabkát, és nagyon büszke magára. Nézzétek, mit tettem! Higgyétek el, az én pólómból nem tudnál úgy levágni egy darabkát, hogy ne venném észre. Főleg, ha közben a dolgomat végzem. Könnyen észrevenném, és rádszólnék, hogy hagyd abba. Próbáld csak meg valakivel benn a mosdóban. Ez nem könnyű. De Dávid megtette. Büszke magára. Nézzétek, mit tettem! Úgy gondolom, hogy valamilyen természetfeletti dolog történhetett, mindig, amikor Dávid fegyvert vett a kezébe. Különleges kenet volt rajta, ami a lehetetlent lehetségessé tette. Tehát levágott egy darabkát, aztán ránézett erre, és azt gondolta: Várjunk csak! Ez nem én vagyok. Nem az, aki lenni akarok.

Hadd kérdezzem meg: mikor végre megkapod a koronát, milyen történetet tudsz majd mesélni? Milyen lesz az a történet, amiben beszámolsz arról, hogy hogyan szerezted meg ezt a koronát? Mert egy napon el kell majd mondanod a történetedet, az emberek tudni fogják. Mintha egy tévéshowban lennél. De persze ti ilyeneket nem néztek, ehhez ti túl szentek vagytok. Ti nem tévéztek, ti csak mindig imádkoztok. De egy nap, majd ott ülsz a gyerekeiddel, és el kell mondanod: "Gyerekek, elmesélem, hogyan lett király belőlem. Krisztus előtt 1005 nyarán egy barlangban voltam, és egyszer csak bejött a király. Én odaosontam mögé, és hátbaszúrtam. Így lettem király!" De Dávid, amint a levágott textildarabkát a kezében fogta, először azt gondolta: Nézzétek, mire vagyok képes. De aztán eljutott odáig, hogy: El se hiszem, hogy ezt tettem! Ez nem én vagyok. Én nem vágom le a hosszú utat, hanem olyan módon szeretnék menni, ahogy Istennek tetsző. És abban a pillanatban bevillant neki: Dávid, csak egy darabkáját akarod az ígéretnek? Vagy az egészet akarod? Ne elégedj meg egy darabkával, ha Isten az egészet neked akarja adni. Barátom, ne elégedj meg csak egy darabkával. Be kell menned a barlangodba. Ismerd fel, hogy nem neked kell kitalálnod, mi az, amivel megelégedj. Ne elégedj meg egy darabkával, mert ha megelégszel csak egy darabkával Isten ígéretéből, sosem lesz rajtad Isten békessége. Ha megelégszel a darabkával, akkor nem lesz tiéd a békesség, nem fogsz abban a teljességben járni, amit Isten elkészített számodra. Mert Isten elkészített valamit számodra, barátom!

Dávid bement a barlangba, és kijött, hiszen egy nap mindnyájunknak ki kell jönni. Egy nap neked is ki kell jönnöd. Nézzétek, így írja az 1 Sámuel 24:8: "Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból. -- Ez a nyomás nem tart örökké! Ez a próba se tart örökké! Ez a megtöretés sem tart örökké. Egyszer ki kell jönnöd! Ki is fogsz jönni egy nap a barlangból. De nézzétek, mikor Dávid kijött, mit tett! -- És így kiáltott Saul után: Uram, királyom! Dávid arccal a földre hajolt, és leborult előtte. -- Abban a pillanatban nem az érdekelte, hogy ő is király lesz, hanem leborult előtte!

Tudjátok, mi a döbbenetes? Ebben a pillanatban az az ember érdemelte ki igazán a koronát, aki leborult a másik előtt. Nem az, aki a koronát viselte. Dávid világos képet nyert arról, mikor kijött a barlangból, hogy kivé fog válni. És ez az, amit Dávid megtanult: Azt gondolom, nincs szükségem erre a koronára. Nincs szükségem koronára, hogy az mondja meg nekem, hogy király vagyok. Neked sem kell a koronát üldöznöd, hogy megmondja neked, valójában ki vagy. Hagyd abba a próbát, kezdődjön az igazi előadás! Dávid kijött, és rádöbbent: Várjunk csak! Talán erre nincs is szükségem. Hiszen én egy másik koronát üldözök, egy másik koronára van szükségem. Mert van egy másik korona! Ezt mondja Pál apostol a 2 Timótheus 4:7-8-ban: "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, -- és figyeljetek, most mi következik! -- végezetre eltétetett nekem – egy másik korona -- az igazság koronája. Én nem azt a koronát keresem, hanem ezt! Az igazság koronáját! -- amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is – mindnyájunknak! Minden egyes embernek, aki ezt nézi vagy olvassa, és akik most itt ülnek. -- akik várva várják az ő megjelenését." Mit jelent ez? Jézus leszáll a mennyből? Nem, ez azt jelenti, hogy benned jelenik meg Jézus! Ha mélyen a szívedbe nézek, megtalálom-e Jézust? Te melyik koronát keresed?