Ps Jonathan Chow: Minden átadva, minden megváltva

(A 2023-as év látása az Élet Kenyere /Bread of Life/ Egyház számára)

Mindenesetre van egy üzenet a szívemben. Az egész Bread of Life egyházunkra vonatkozó látást szeretném megosztani. És ezt a látást az Úr akkor adta nekem, mikor szombatidőszakot tartottam tavaly, amit az Egyesült Államokban történő utazással töltöttem. Tehát az üzenet címe, amit meg szeretnék osztani, a következő: Minden átadva, minden megváltva. Ahogy ott a szabadságomat töltve vezettem az autót, az Úr folyamatosan beszélt a szívemhez: Add át nekem! Add át nekem! És egy olyan történettel szeretném kezdeni, amit jól ismerünk, de érzem, hogy az Úr azt akarja, hogy igazán megértsük az átadásban rejlő erőt. Számunkra ez talán nem könnyű, de nagy erőt hordoz. Mert sokszor szeretnénk "megváltani" az életünk különböző dolgait, azt akarjuk, hogy Isten helyreállítsa a dolgokat. De nem értjük ennek lényegét, ezért kemény munkával próbáljuk ezt elérni. Vagy önfegyelem által, akár a szellemi dolgokban gyakorolt önfegyelmet is beleértve. De az az igazság, hogy az, hogy helyreállnak a dolgaink, az, hogy abba a bővölködésbe kerülünk, amit Isten megígért nekünk, az átadás által történik. A Józsué 5:13-15-öt fogom felolvasni.

"Amikor Józsué Jerikónál volt, föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?

Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram?

Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett."

Imádkozzunk! Atyám, eléd jövünk Jézus nevében, kérjük, hogy légy jelen köztünk, a bölcsesség és kijelentés szelleme legyen rajtunk, hogy igazán megismerhessük Jézust. És Uram, parancsolok minden démoni szellemnek, mely a lelkünket és elménket próbálja összezavarni, hogy ne tudjunk a Te Igédre figyelni; parancsolunk ezeknek a szellemeknek, hogy távozzanak, Jézus nevében! És foglyul ejtjük a mi gondolatainkat, hogy engedelmeskedjenek a mi Urunk, Jézus Krisztusnak. Jézus csodálatos nevében imádkozunk. Ámen!

Úgy kezdődik a történet, hogy Józsué Jerikónál volt. Amint Jerikó felé tartott, egy természetfeletti találkozása volt. Miért ment Józsué Jerikóba? Mit jelképez Jerikó? Józsué az egész izraeli népnek a veetője volt. És az elődje, Mózes, nagyszerű vezér volt. Mózes itt már nem él, és Isten Józsuét választotta vezetőnek. Józsué könyvének legelején Isten azt mondja Józsuénak, hogy légy bátor és erős, ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenütt, amerre csak jársz. Tudjátok, miért mondta Isten Józsuénak, hogy ne féljen és ne rettegjen? Azért, mert félt és rettegett. Azt mondta, hogy legyen bátor és erős. Meg kell értenetek, Józsué azt gondolta magában: "Követnem kell ezt a nagy vezetőt, akit Mózesnek hívtak. De még ő se tudta megtenni, amit nekem hamarosan meg kell tennem. Sikerült neki kivezetni Izrael népét Egyiptomból, a szolgaságból. Kihozta őket, és vezette őket a pusztán át, de bevinni nem tudta őket az Ígéret Földjére. Ezt most nekem kell megtenni. És mindenki arra számít, hogy a vezérükként beviszem őket az Ígéret Födjére. 40 évig vándololtak a pusztában, és most be kell menniük az Ígéret Földjére." El tudjátok képzelni, hogy mit jelentett Jerikó Józsué számára. Most vonul fel Jerikóhoz, hogy megvívja a jerikói csatát. Meg kell értenetek Józsué szívét és lelkét. Nemcsak szorong, nemcsak aggódik, hanem fél, retteg. Nem tudja, hogy fog sikerülni. És kell foglalnia Jerikót, ezzel a győzelemmel kell megszilárdítania a vezetői pozícióját. Mindenki őrá számít.

Tehát a Biblia azt írja, hogy Józsué Jerikó közelében volt, és mindnyájunknak szembe kell néznünk saját Jerikónkkal. Mindnyájunknak megvannak a magunk bizonytalanságai és feszültségei, szorongásai és félelmei. A 2023-as év a Jerikónkkal való szembenézés éve. Sok bizonytalanság van: infláció és mindenféle történések. Meg kell értened, hogy neked is van egy Jerikód a szívedben, a lelkedben, az elmédben, amivel neked is csatára kell kelned. És azt írja a Biblia, hogy Józsué Jerikó közelében volt, és egyedül volt. El kell mondanom, hogy vezetőként a dolgokkal, amikkel szembesülsz, a feszültséggel, amit érzel, az aggodalmakkal, amiken keresztülmész, néha nagyon magányosnak érzed magad. Ezeket nem oszthatod meg senkivel. Biztos vagyok benne, hogy itt Józsué ezt érezte. Tehát egyedül, magában kiment, Jerikóhoz közeledett, és egy találkozásban volt része. A Biblia erről így ír: "föltekintett, és látta, hogy egy férfi áll előtte, kivont karddal a kezében. Odament hozzá Józsué, és megkérdezte tőle: Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez? Az pedig így felelt: Nem, hanem az Úr seregének a vezére vagyok. Most jöttem."

A következő a helyzet: Józsué ott van Jerikónál, felnéz, és ott ez az ember, aki kivont karddal áll előtte. A teológusok szerint ez nem egy egyszerű ember volt, nem is csak egy angyal, hanem maga az Isten. A legtöbb teológus úgy tartja, hogy ez Jézus volt, hiszen Józsué a földre borulva imádta. Az angyaloknak nem szabad engedni, hogy emberek imádják őket. Tehát a legtöbb teológus abban hisz, hogy ez Jézus Krisztus volt. Azt mondhatjuk, hogy Józsué az ő félelmei, aggodalmai és feszültségei közepette kiment, magányosan, teljesen egyedül, és ebben a rendkívüli, természetfeletti találkozásban volt része Istennel. A következőt szeretném, hogy megértsétek: sokszor bűntudattal, szégyennel, félelemmel és feszültséggel küzdünk. Ennek okát szeretném elmagyarázni, ennek a történetnek a példáján keresztül.

Józsuének természetfeletti találkozása volt Istennel, amikor Jerikóhoz közeledett. Néha túlhangsúlyozzuk a szerepünket ezekben a természetfeletti találkozásokban. Néha még a megtérésünkben való szerepünket is túlhangsúlyozzuk. Van szerepünk ezekben? Igen. Mi Őt választjuk, de Ő már előbb kiválasztott minket. Úgy ment ki Józsué, hogy egy természetfeletti találkozásra számított? Nem. Jerikó közelében volt, mikor felnézett, és meglátott egy embert, kivont karddal. Ez azt jelenti, hogy ő már ott volt, és Józsuét várta. Ez nagyon fontos. Mikor túlhangsúlyozzuk a szerepünket a megtérésünkben, átvállaljuk a felelősséget. És mikor átvállaljuk a felelősséget, vajon mi történik? Akkor minden rajtunk múlik: nekünk kell elhozni, nekünk kell megszerezni. "Nekem kell bevinni a népet az Ígéret Földjére. Rajtam múlik. Ezt a csatát nekem kell megharcolni" -- Józsué ezt érezte, amint Jerikóhoz közeledett. Mikor hallunk megtérésekről bizonyságokat, az emberek mindig arról beszélnek, hogy "ekkor találtam meg Jézust." És általában amikor Jerikóhoz közelednek, akkor találják meg Jézust, igaz? De igaz ez, hogy ők megtalálták Jézust? Vagy inkább Jézus találta meg őket? Ha visszamentek időben a megtérésetekhez, hányan jelöltétek be a naptáratokban, hogy ezen a napon találkozni fogtok Jézussal, és keresztényekké lesztek? Tudtátok és előre elterveztétek ezt erre a napra? Akár egy ismerősöd bizonyságára tértél meg, vagy egy evangélizáción esetleg egy karácsonyi programon, eltervezted vajon, hogy ezen a napon találkozol Jézussal, elfogadod Őt? Nem. De az a baj, hogy túlhangsúlyozzuk a szerpünket, annyira, hogy kezdjük azt hinni, hogy rajtunk múlik, hogyan történnek az életünkben a dolgok. Így gondolkodunk mi, keresztények. A kereszténységben az érettség nem a függetlenséget jelenti, azt, hogy elintézünk dolgokat, a magunk módján, egyedül megoldjuk a problémákat. A kereszténységben az érettség azt jelenti, hogy mélyebb függőségbe, ráhagyatkozásba kerülünk. Sose növünk ki a függőségből. De az a baj, hogy úgy érezzük, ezt nekünk kell elhoznunk. Úgy érezzük, rajtunk múlik. Néha azt mondjuk, hogy az Úr az, aki harcol értünk, mégis úgy megyünk minden csatába, mintha a mi csatánk lenne, mintha nekünk kéne harcolnunk.

Tehát Józsué Jerikó közelében volt, felnézett, és látott egy embert kivont karddal a kezében állni előtte. És Józsué odament hozzá, és megkérdezte: Velünk vagy, vagy az ellenségeinkkel? Tetszik nekem ez a kérdés, mert ez az a kérdés, amit mi is mindig felteszünk. És Isten így felelt: Nem, egyik sem. Veletek sem vagyok, és az ellenségeitekkel sem. És ez az, amit nem értünk. Segítened kéne! Velem kéne lenned! Mindig ezt kérdezgetjük: Megáldasz? Megsegítesz? És néha Isten nemmel felel nekünk. Az a helyzet, hogy a legtöbb keresztény azért hisz Istenben, hogy majd megsegítse azokban a dolgokban, amikben segítséget kér tőle. És Isten jóságáról így beszélünk: Istenem, ha tényleg jó vagy hozzám, akkor meghallgatod az imám az én tervem, akaratom és időzítésem szerint. Így határozzuk meg a jóság fogalmát, ugye? Milyen az az isten, aki jó? Hogyan határoznál meg egy jó istent? Hát, úgy, hogy minden imámra válaszol. Az imáim szerint cselekszik, nem az Ő akarata és szándékai szerint. Nem, nem! Az én terveim szerint, az én látásom, az én álmaim szerint kell történni mindennek. Hadd intézzek egy kihívást hozzátok: miben különb hozzáállás ez azokétól, akik nem hívők, nem járnak gyülekezetbe? Ők is ugyanezeket a kérdéseket teszik fel. Elmennek bármilyen templomba. Ők is úgy határozzák meg a jó istent, hogy megválaszolja az imáikat. Nem érdekli őket, hogy milyen istent imádnak, csak az, hogy teljesítse a kívánságlistájukat. Velünk keresztényekkel is az a baj, hogy a kívánságlistánkat visszük Istenhez. Afrikában is ugyanazokat a kívánságokat viszik az isteneik elé. Sose változtak meg. Ugyanaz a fontossági sorrendjük, mint mielőtt megtértek volna. És azt mondjuk: Uram, áldj meg engem az én terveim szerint, az álmaim szerint, a szívem kívánságai szerint. És most áldj meg! Ha ezt megteszed, én hiszek Neked, és továbbra is Téged foglak imádni. Ha nem teszed, akkor megharagszom Rád. Továbbra is fogok gyülekezetbe járni, mivel továbbra is a mennybe szeretnék kerülni, de eléggé dühös leszek Rád, és nem fogom azt gondolni, hogy jó vagy hozzám.

Amit nem értünk az az, hogy a legtöbb probléma, amivel szembesülünk, -- akár családi, házassági, anyagi, munkahelyi -- valójában uralmi kérdés. Rettegsz a jövő miatt? Ez uralmi kérdés. Aggódsz a gyerekeidért? Ez uralmi kérdés. Aggódsz az anyagi helyzetedért? Ez is uralmi kérdés. Mikor bemerítkezünk, a pásztor megkérdezi: Hiszed, hogy Jézus Krisztus a te Urad és Megváltód? És így felelünk: Igen! És azt mondjunk: Istenünk, Te vagy a mindenünk. Valóban Ő a mindenünk? Néha rájövünk, hogy valójában nem Őt követjük, hanem a kívánságlistánkat, abban reménykedve, hogy Ő majd teljesíti ezeket. És ha megteszi, amit szerintünk kell, akkor Ő jó Isten. De ha nem, akkor nem is tudjuk, hogyan jellemezzük Őt. Tehát Józsué megkérdezte Őt: Velünk vagy, vagy az ellenségeinkkel? És Isten azt mondta: Nem, egyikőtökkel sem. Gyakorlatilag azt mondta Isten: Nem jó a kérdés. Tapasztaltál már olyat, hogy feltettél Istennek egy kérdést, és nem arról van szó, hogy ne szólt volna hozzád, de valami olyat mondott, ami úgy tűnt, egyáltalán nem oda való, nem a kérdésedhez kötődött? Például feltettél egy kérdést munkahelyváltással vagy azzal kapcsolatosan, hogy összeházasodj-e valakivel, és Ő valami teljesen témába nem illőt mondott. Egyszer itt volt egy próféta az Egyesült Államokból, és Eileennel elvittük vacsorázni. A vacsora közepén ránézett Eileenre és valami furcsa dolgot mondott. Ezt mondta: A kérdés, amit felteszel, nem arra vonatkozik, amire szükséged van az életedben. Azt hisszük, tudjuk, mire van szükségünk, ezért Istentől elkérjük azt. Amikor Isten beszélget velünk, Ő nem feltétlenül a mi logikánk vagy kérdéseink szerint beszél, hanem aszerint, amire valóban szükségünk van. Például ha megkérdezzük Istent, hogy váltsunk-e munkahelyet, arra igennel vagy nemmel felelhetne, de Ő azt mondja: Szeretlek. Nem ezt kérdeztem, tudom, hogy szeretsz. Mikor megkérdezed Istent, hogy egy adott emberrel összeházasodjál-e, Ő ezt mondja: Nagyon szeretlek. Tudom, hogy szeretsz. Arra lennék inkább kíváncsi, hogy ez az ember szeret-e. Általában azért tesszük fel ezeket a kérdéseket, mert nem tudjuk igazán, hogy Ő valóban szeret minket! Ezért küszködünk. Még mindig úgy érezzük, hogy nekünk kell elvégezni a dolgokat. Hogy a mi jó döntéseinken múlik minden, a jó cselekedetünkön múlik, hogy minden jó lesz-e.

Tehát Józsué megkérdezte: Velünk vagy, vagy az ellenségeinkkel? És Ő így felelt: Nem, hanem Isten seregének parancsnokaként most érkeztem. Azt mondja Józsuénak: Azért vagy olyan ideges Jerikóval kapcsolatban, azért aggódsz és félsz Jerikóval kapcsolatban, mert úgy érzed és azt hiszed, hogy te vagy Isten seregének parancsnoka. Amíg te vagy a saját életednek parancsnoka, mindig ideges leszel. Amíg te vagy a házasságod irányítója, ideges leszel. Amíg a családod vagy munkahelyed ügyeinek irányítója te vagy, addig mindig ideges leszel. És meg fogod Őt kérdezni: "Velem vagy? Megteszed ezt értem?" És Ő azt mondja: "Nem, nem teszem meg érted." "Micsoda? De hát én adom a tizedet, szolgállak Téged. És nem teszed meg ezt értem?" "Nem, nem teszem meg érted. De úgy jövök, mint parancsnoka az életednek, a házasságodnak, a családodnak, a munkahelyednek." Ez itt kulcsfontosságú, hiszen a következő fejezetben elmennek és beveszik Jerikót. De hadd mondjam azt, hogy Jerikót már itt bevette, ennél a találkozásnál! Itt dőlt el Jerikó eleste, nem a következő fejezetben. Mert képzeljétek el, mi történt volna, ha Józsué ezt elvéti. A következő fejezetben Józsué ott áll a nép előtt, akik alig várják, hogy bevehessék Jerikót. És megkérdezik: "Mi a terv? Hogyan vesszük be Jerikót? 40 év eltelt, és most végre bemegyünk az Ígéret Földjére. Mi a terv?" És Józsué átadja nekik a tervet: "Az a terv, hogy egyszerűen körbe-körbe járjuk Jerikó városát. Ezt hét napig tesszük, és a hetedik napon hétszer járjuk körül. Utána kiáltunk." És utána? Ezt már nem mondta. "Most komolyan, 40 évig ezt vártuk? Kell, hogy legyen egy jobb terv. Hol van Káleb?" Ez a baj, hogy nem gondoljuk, hogy Isten elég. Egyszerűen nem gondoljuk Őt elégnek! Úgy gondoljuk, nekünk kell Őt kisegítenünk. Ez nem olyan jó terv. Valamit tennem kell! Ki kell segítenem istent, hiszen minden rajtam múlik. És ez annyira igaz a vezetőkre! Hiszen érezzük az emberek elvárásainak súlyát. Az nem lehet, hogy rossz benyomást tegyek rájuk! Ez az első csata, amibe vezérként viszi Józsué az embereket. Ezért is annyira lényeges ez a találkozás. Azt mondja, hogy az Úr seregének vezéreként jövök. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és ezt mondta neki: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? Az Úr seregének a vezére ezt felelte Józsuénak: Oldd le sarudat, mert szent az a hely, ahol állsz. Józsué pedig úgy tett. Tehát Józsué felismerte, hogy valóban Ő Isten seregének vezére. És mit tett? Arccal a földre borult előtte, és megkérdezte: Mit akar mondani szolgájának az én Uram? És azt hinnénk, hogy majd itt átadja Józsué elfoglalásának stratégiáját. De Isten azt mondta: Oldd le sarudat, mert szent az a hely, ahol állsz. Vedd csak le a sarudat!

Amikor hallunk egy igehirdetést vagy evangélizációt, valamikor nem önmagunk számára hallgatjuk, hanem mások számára. Valamikor mi, pásztorok is, prédikációra készülünk az emberek számára, de mi magunk nem tesszük meg. Néha hallunk egy prédikációt, és ezt mondjuk: Ez annyira jó! A férjemnek ezt hallani kéne. Vagy például a kis csoportunk tagjai számára legszívesebben azt mondanánk: Tekerd oda 3 perc 15 másodperchez, az neked szól, ami pedig 15 perc 30 másodpercnél van, az meg neked. Hallgasd meg, és szólni fog az életedhez Isten rajta keresztül. Az egyház számára az a látás, hogy mindent adjunk át, hogy Ő mindent megválthasson. Ez azzal kezdődik, amit Isten személyesen nekem mondott. Nem lesz ebből egy nagy látás az egyház számára, ha ez nem az én saját személyes életemből származik. És azt kéri tőlem, hogy vegyem le a sarumat, ami a jogaim elengedését jelenti. Azt jelenti, hogy elengedem a múltbéli sikereimet, múltbéli tapasztalataimat, és hagyom, hogy Ő legyen az életem parancsnoka, hagyom, hogy Ő legyen az egész Élet Kenyere Egyház parancsnoka. Emlékszem tavaly a szombatidőszakomban minden nap ahogy imádkoztam, az Úr csak annyit mondott: Add át nekem! Szeretném elmondani nektek, hogy az Egyház első számú vezetőjeként sokszor tőlem várják az emberek a döntéshozást. Mit fogunk csinálni 2023-ban? Őszintén: nem tudom. Mi fog történni 2023-ban? Annyit tudok, hogy 2023 majd eljön. Nem tudom, mi lesz. De azt tudom, hogy egyedül Ő az Isten seregének vezére. Nem rajtam múlik, hogy sikerül-e bevennünk Jerikó városát. Ő az, aki harcol értünk.

Mikor Józsué ment Jerikó felé, olyan személlyel találkozott, akinek kivont kard volt a kezében. Tudjátok, mit jelent ez? Már megharcolta ezt a csatát! Ez az Ő csatája, mindig is az volt! Ezért olvassuk János evangéliumának 16. részében, hogy Jézus azt mondta: E világon nyomorúságotok lesz. Lesznek megpróbáltatások, bajok. De bízzatok, én legyőztem e világot. Igen, lesz részünk próbákban. Megpróbáltatásokkal fogunk szembesülni. De Őbenne mindig békességünk lesz, mert Ő legyőzte a világot.

Karácsonykor a kínai gyülekezet istentiszteletére Isten egy nagyon érdekes karácsonyi üzenetet adott nekem. Azt a történetet osztottam meg velük, mikor Dávid legyőzi Góliátot. Ez egy nagyon jól ismert történet, már a gyerekeknek is megtanítják a bibliaórákon, tehát úgy nőttünk fel, hogy ismerjük ezt a történetet. Megnéztük, hogy a kis Dávid milyen bátor volt, és legyőzte az óriási Góliátot. De ahogy alaposabban elovastam a történetet, arra gondoltam, hogy valójában én nem nagyon tudok Dáviddal azonosulni ebben a történetben. Inkább úgy látom magam, mint az izraeli sereg, akiknek a filiszteus sereggel kellett volna harcolni. 40 napig kivonultak, teljes harci díszben, Góliát is kivonult, és párbajra hívta őket. És senki se volt ott, aki kész lett volna harcolni vele. Így 40 napig, éjjel és nappal kivonultak, aztán félelmükben mindig visszamentek a táborba. Arra gondoltam, ez inkább hasonlít énhozzám! Most komolyan, ez sokkal inkább hasonlít hozzám. És ahogy még inkább belemélyedtem a történetbe, észrevettem Dávid bátyját.

Dávid nem volt elég idős ahhoz, hogy a seregben harcolhasson. Tulajdonképpen csak azért ment, hogy ennivalót vigyen a bátyjainak. De aztán meglátta az óriás Góliátot, és azon tűnődött, hogy miért mond ez az ember ilyeneket. És megkérdezte, hogy mi lesz a jutalma annak az embernek, aki legyőzi ezt a fickót. És a bátyjai hallották, hogy mit kérdez, és megharagudtak rá. Tulajdonképpen megértem a bátyjait. Mert van úgy, hogy nagyon hosszú ideig félünk valamitől, és meg is magyarázzuk magunknak a félelmünket, aztán ha valaki odajön, és megkérdezi: Mit művelsz? -- az nagyon bántó tud lenni. Bántónak érzem, ha valaki kétségbe vonja azt, amivel én már megbékéltem. Megbékéltünk -- hogy úgy mondjam -- a mi Jerikónkkal, a mi Góliátunkkal: Jól van, majd máskor legyőzzük. Mint ahogy újévi fogadalmakat teszünk. Tulajdonképpen már nem is újévi fogadalom, hanem ez még a tavalyi év fogadalma, meg a tavalyelőtti, de valahol feladtad, így idén újra megpróbálod. Ezen változtatni akarok, talán a jövő évben, vagy az azutániban.Aztán valaki jön, és azt mondja: Képes vagy rá! Erre te: Fogd be a szád!

Ahogy kicsit jobban belemélyedtem a történetbe, rájöttem, hogy ott volt Saul király, akinek oda kellett volna mennie harcolni ellenük. Jó páncélja volt. De félelmében elbújt a páncélja mögé. Félt attól, hogy kivezesse őket. És Dávidra volt szüksége, aki történteket mesélt neki arról, hogy oroszlánokat és medvéket győzött le, és -- hogy úgy mondjam -- így építette Saul hitét. Végül Dávid lement, és megküzdött ezzel az óriás Góliáttal, és egyetlen kővel leterítette, majd saját kardjával vágta le a fejét. Ez óriási győzelem volt nemcsak Dávid, hanem az egész izraeli sereg számára. Óriási győzelem volt Dávid bátyjai számára is, és győzelem volt Saul király számára is. Ez a kis fiú Bethelehemből eljött, és megtette, amiről azt hitték, lehetetlen. Legyőzte az ellenséget, akiről senki se gondolta, hogy legyőzhető. Mégis a győzelem mindenki másé is lett. Akik talán félelmükben bújkálnak. Sőt, együtt élnek vele, s meg is magyarázzák a félelmüket. És nekik nem kellett kimenni és harcolni, mert Dávid megtette. Dávid Jézus Krisztust vetíti előre! Ha átadod magad a Királyok Királyának és Urak Urának, aki az Úr seregének vezére, Ő előtted megy, előttem megy és levágja az ellenségeink fejét, és visszahozza azt. És ezt a te győzelmednek nevezi, az én győzelmemnek nevezi! Ez az átadásban rejlő erő. Ha saját csatádat akarod harcolni, mindig küszködni fogsz a félelemmel, a szorongással, a depresszióval. Bárcsak megengednéd Őneki, hogy Vezére legyen a lelkednek, az életednek! Bármivel küszködsz, ez mindig uralom kérdése, és ha átadod azt az Úrnak, Ő harcolni fog érted, és megváltja, visszaszerzi, amit az ördög elrabolt az életedből, és ezt a te győzelmednek nevezi, az én győzelmemnek nevezi. Álljunk fel!

Szeretném megkérni a dicsőítő csoportot, hogy jöjjön előre. Énekeljük el az utolsó dalt, amit énekeltünk az elején.

Ha nem látok túl a harcon, Te látod már győzelmem.

Ha a hegyek magasra nőnek, Te szólsz, hogy mozdulj el.

Amikor sötétben járok, szerelmed körbevesz.

Nincs már kitől féljek, Te jössz és átölelsz.

Térdemre hullok, én így harcolok, kezem felemelem,

Ó Uram, tudom, Te védesz meg.

Minden félelmem leteszem, A Te lábad elé,

Ó Uram, Te harcolsz mellettem.

Amíg érzem, hogy itt vagy, ki állhat ellenem?

Jézus, szívemben érzem, Neked nincs lehetetlen.

Mikor még sebeim látom, (Te) már gyógyítod életem.

A Te halálod árán megváltottál engem.

Teremtő Isten, Te jársz előttem,

Semmi sem érhet fel a jelenléteddel.

Fény vagy az éjben, a harcokban győztes,

Semmi sem állíthat meg, hatalmas Isten.

A 23. zsoltárban ezt olvassuk:

"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. -- Ha az Úr a te pásztorod, semmiben nem fogsz szűkölködni. --

Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért.

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig."

Nemcsak arról van szó, hogy Isten a te pásztorod, hanem az Úr, a te Urad a te pásztorod. Ha megengeded, hogy Ő legyen az Urad, megengeded, hogy Ő legyen a lelked, az életed parancsnoka, akkor még ha a halál árnyékában jársz is, nem félsz a gonosztól. Még az ellenségeid jelenlétében is nem az ellenségeid jelenlétét fogod látni, hanem azt az asztalt, amit Ő neked készített el. Hadd imádkozzak értetek! Tegyétek a kezeteket a szívetekre!

Atyám, Jézus nevében jövök eléd, és imádkozom minden egyes emberért, akik csak itt vagyunk most. 2023-mal kapcsolatban is megvalljuk, hogy te vagy a vezére az életünknek, a családunknak, a munkahelyünknek, az egyházunknak. És Uram, Te valóban pásztor vagy, és egyszerűen csak megvalljuk, hogy nem fogunk szűkölködni. És megvalljuk, Uram, hogy Te mindnyájunkat füves legelőkön nyugtatsz és csendes vizekhez terelgetsz. Lelkünket megvidámítod, és minden egyes embert a megfelelő ösvényre vezetsz a Te nevedért. Még ha a halál árnyékának völgyében járunk is, nem félünk a gonosztól, mert Te velünk vagy. A Te botod és vessződ vigasztalnak minket. Uram, Te asztalt terítesz nekünk a mi ellenségeink jelenlétében, Jerikó jelenlétében, Góliát jelenlétében. Mert Te felkented fejünket olajjal, olyannyira, hogy csordultig van a poharunk. Megvalljuk, hogy a Te jóságod és hűséged követnek minket 2023 minden napján. És az Úr házában lakozunk örökké!

És megáldjuk itt minden egyes gyermekedet. Megvalljuk, hogy Te vagy a mi urunk, és Terajtad, nem mirajtunk múlik ennek a csatának a kimenetele. Megvalljuk, hogy mindent átadunk, hogy Te mindent megválthass, visszaszerezhess számunkra. Jézus csodálatos nevében imádkozunk, ámen!